Scolar, 2014
[Profeterne i Evighedsfjorden, 2012] ford. Soós Anita
dán irodalom / kortárs / regény / Grönland / Dánia / 18. század
"1793-ban járunk. Morten Falck, az ambiciózus fiatalember ahelyett, hogy a civilizált Dániában maradna, és menyasszonyával egy nyugodt lelkészlakba költözne, elhagyja a lányt, és Grönlandra utazik missziós tevékenységet folytatni. A szigeten a dán gyarmatosítók az őslakosokat gyötrik, miközben elemészti őket az unalom és a szélsőséges időjárás: télen a hónapokon át tartó sötétség, nyáron az éjszakai napsütés őrülete. A keresztény hitre tért grönlandiak lázonganak, vezetőjük Habakuk, a próféta és felesége, Maria Magdalene."
(a fülszövegből)
Éppen ilyen egy remekmű. Illetve, ő is az.
És ilyenkor legnehezebb megszólalni. Hogy ne csak dicsérjem, de méltassam is, még párszor át kell élnem.
Az ember elkezd „körbeírni”, mikor már az sem megy, elkezdek „háromszögelni”, néhány ismert kötelező olvasmánnyal körbelőni, feltenni a kedvencek térképére… Most még ez sem megy (bár néhány olyan címmel és szerzővel azért megpróbálkoznék, melyek magának a főszereplőnek is kedves olvasmányai: Moll Flanders, Candide, vagy Rousseau), egyelőre ülepítem, derítem magamban, bőven van mit. Naturális elemekben gazdag mű, hiszen abban a korban játszódik, amikor még a pottyantós vécé meg az ágy alatt rejtőző éjjeliedény a civilizációt jelenti, amikor még a testi vágyak a legegyszerűbb nyelven beszéltek: a testbeszéd nyelvén, főleg ha a rizsporos – a tetvektől szinte magától elmászó – parókát nyersbőrre cseréled, s az utolsó hajó távoztával úgy kopik rólad a keresztény máz, mint elhasznált szíjakon a fókazsír, s hiába vagy éppen te a tiszteletes, a „vadaktól” többet tanulhatsz, mint amit te nekik taníthatsz.
Merészség lenne azt gondolni, ma könnyebb megválasztani az életedet, mint egykoron. Ebben lesz igazi hős fő(bár nem cím)szereplőnk: Morten Falck.
Hogy nagyzoljak is, illetve kifogyván az okosságokból (még járatom rajta az ötven szürke agysejtem), szóval, ha valamilyen okból elveszne például a Bűn és bűnhődés minden példánya a világon, vagy valamely másik kötelező klasszikusé, ennek a (regényhősünkhöz hasonlóan) Norvégiából elszármazott (micsoda szó, egy egész regényekben lehet kifejteni), immár dán fickónak a nagyregénye esküszöm hogy pótolna valamennyit az elveszett remekművekből.
Nem mellesleg annyira olvasmányos nagyregény, hogy elhanyagolod miatta még az étkezést is (főleg, hogy a közben felvonuló étkek zöme nem a mi gyomrunknak való), régóta nem faltam fel ilyen vaskos könyvet egy ültő helyemben. Segg az kel hozzá, mint Candide történetéhez – mely történet előkerül itt is, s nem csak a bájos farpofák tematikájával, de egyéb momentummal is, ez azonban most spoiler lenne, amit elbírna ugyan a regény, mely olyan gazdag, mint a legféktelenebb fantázia, de ha rajtam múlik, inkább „szűzen” lökném az olvasókat e regényfenevad elébe.
"Ez a regény egy trilógia első kötete. A grönlandi dán misszióról szól. A három kötet 1728-tól 1884-ig tart. Emellett a finn polgárháborúról is most fejezem be a könyvemet, 1918-ból. Ez volt az egyetlen polgárháború az északi országokban. De nagyon kegyetlen, koncentrációs táborokat is létesítő háborúról van szó."
Litera.hu-interjú
(, Norvégia, 1961-)
+ linkek:
könyvesblog / részlet
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)