Nem friss fejlemény a már szinte háborús állapot a papírkönyv-kultúra és az e-book új világának szereplői közt, már a papirusz és a pergamen, illetve a könyvtekercs és a kódex korszakváltásai is megviselték a korabeli értelmiség idegeit. A papirusznád ugyanis kezdet eltűnni, ráadásul azt nem lehetett tartósan a ma ismert téglatest alakú kötetbe kötni, csak a jóval szívósabb, ugyanakkor nagyságrendekkel drágább, birkabőrből készült pergamen bírta a gyűrődést, a hajtogatást - és a nyálazást. Végül is fizikai entitásában ettől lehet a legegyedibb egy könyv, a belé kent és zárt piszoktól.
Minderre kitűnő analógia ez a nemrég fellelt feljegyzéstöredék a Kr. utáni 4. századból - sajnálatosan, és sorsszerűen egy kódexben marad ránk:
"...a könyvtekercs még mindig rendelkezik varázzsal. A titok pedig pontosan abban rejlik, hogy a művek varázsához csak a kifinomult tekercselés révén juthatunk hozzá. A lapozás barbár módi - mint tetvészkedéskor a majmok, ahogy nyálazzák az ujjukat és kurkászva fordítanak át egy maroknyi zsíros hajcsimbókot.
De nézzük először, hogy mi is az a téglakönyv, avagy hívei tudálékosságával szólván: a kódex!
A téglakönyv sokkal inkább tégla, mintsem könyv, jobb, ha préselt rongypapírkazalnak tekintjük és nem könyvnek. Nincsenek ugyanis összefüggő felületei, csak részekre esett tartalma, nem szellemet tartalmaz, hanem dirib-darab fragmentumokat (ún. "oldalakat"). Pontosan emiatt érdekes, hogy több olyan személy is bírálta a téglakönyvet, mint eszközt, aki éppen főpapként ismert, és pontosan érti az istentelen kockaság természetét. [olvashatatlan név] például úgy véli, hogy >ha könyvtekercset veszek, akkor egy kézzel fogható, valóságos tárgyat veszek, amely olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek az általa tartalmazott szövegen túl is jelentéssel bírnak. Csodaszép lehet például a doboza, mely szép, mit egy görög oszlopsor eleme, mutatós lehet a rajta lévő díszítés, jellemző rá a tipográfiája, és ezeket a jellemzőit a tartalom részeként lehet értelmezni.< Vagyis a rút, istentelen, lekerekítetlen idommal, a ragasztószagú téglatesttel szemben a tekercs végtelenített formája a tartalom fontos kiegészítője, illusztrációja, és már pusztán ettől többletjelentéssel rendelkezik.
A könyvtekercs szépsége és hatalma tulajdonképpen a téglakönyvvel szemben mutatkozik meg igazán. Lássuk az összehasonlítás eredményét:
I. A kódexnek nincs isteni formája, csak egy rút, idomtalan idom, lapjait mind külön kell lefogni, nem lehet benne a folyamatosságban rejlő végtelent szemmel tartani, sarkai megtörik a könyvtári harmóniát, sőt élesek is. Röviden: a téglakönyv immanenciája nem megtapasztalható. Ennélfogva a vaskos, minduntalan összecsukódó, kezedre harapó téglakönyv sohasem lesz személyes, túl azon, hogy valóságos szájzáras, veszett eb, csupán a lapozó rabszolga kelti életre. Míg egy szabad ember magában is tekercselhet.
II. A tekercsen meglátszik a használat és az idő: tokja, tipográfiája és a papirusz, a pergamen, amelyre rótták, jellemző rá és korára. A papirusz súlya, vastagsága, felülete, színe, gyűrődése, illata, töredezettségei és szakadásai mind-mind egyedi nyomok, akárcsak a vízcseppek és a datolyapálinka foltjai, vagy a por, a fűszeres nargile és akár a dohosság, amely beleivódik. A téglakönyv időn kívüli, nincs előzménye, sem története. Az idő múlása és a használat eseménye nem látszik meg rajta - próbálj feltekercselni egy bekötött könyvet!
III. A hagyományos könyvtekercs olvasásához nem kell holmi barbár mozdulatokkal "lapozni", a tekercs nem vágja el a kezed, ellenben a másik veszélyesen éles lapjaival. A tekercs technológiától függetlenül bárhol és bármikor, bárki által olvasható. A téglakönyv hivalkodásra csábít, borítóját pazarló ízléstelenséggel drágakövekkel borítják az újgazdagok, a téglakönyv nem a hellén kultúrában gyökerező eszköz, barbár epidémia.
IV. A hagyományos könyvtekercs megjeleníti, megtestesíti és formálja az emberi környezetet, a kultúránk bizonyítéka, az ember által kitalált legnagyszerűbb formák egyike. Az téglatest pusztán a vályogvetők alantas, sárvérű formavilága, a tekercs viszont otthonosságot sugall, sőt teremt. A hagyományos könyvtekercs umbilicusa az isteni és nem a gyarló evilági környezet felé mutat.
A téglakönyv, akárcsak hanyatló világunk más barbár instrumentuma, látszólag kézhez álló bűbájos, újszerű megjelenésével elveszi tőlünk a régi rendet s egyben szabadságunkat, megfoszt a történelemtől és az istenek szertelen figyelmét is a lapok pörgetése vonhatja el. A téglakönyv merénylet az ismert világ kultúrája ellen, mert azzal fenyeget, hogy a kockaidomban őrzött szellemmel a barbár erők tovább erősödnek, ráadásul e jövevény hordák nyeregben is olvashatnak, ha ugyan képes erre közülük valaki, márpedig a mi kultúránkhoz fedél, a könyvtekercshez pedig valami míves alkalmatosság dukál. Egy asztal a könyvtekercs alatt maga a civilizáció vetett ágya!
A kódex hívei közt számosan tolvajok is: míg a tekercsek elegáns tokját (köpenyét: paenula) eltulajdonítani mind a jóízlés, mind dudoros formája miatt az adódó lehetőségek ellen való, a téglatest elrejtésére számos alkalom kínálkozik, márpedig alkalom szüli a tolvajt is, a kódexek tehát még a közrend ellen is felbujtanak.
A kockakönyv-fogyasztás minőségét jelzi, hogy a Trója-regények első része lett az első téglakönyvsiker itt nálunk, [olvashatatlan]ban. De mi sem árulkodik istentelen mivoltáról, mint hogy áltudósok serege képes belőle légvárat emelni, szintről szintre - míg korábbi kísérleteiknél már az alapozásnál szétgurultak a tekercsek tokjai, így őrizve igazi civilizációnk rendíthetetlen fundamentumát.
Az évről évre áttörést ígérő kódex-lobbi számára két nagy kihívás adódik: egyfelől a fűzött-kötött könyveket érintő drága keleti ragasztóárak, másfelől az újbugris, könyvgyűjtők arroganciája. Mindkét, számukra kellemetlen jelenség abból fakad, amit egyúttal nagy erényüknek is szoktak tartani, vagyis a drágaköves tokjaikból és szilárdságukból. Az kódex mégiscsak egy bútordarab, így is kell kezelni. Könyvtárostudósok helyett költöztetőrabszolgák kezébe való."
Természetesen, annak akinek nem esett volna le: Békés Márton ihlette ezt a fancsali ellen-kirohanást, az ő furorisztikus e-könyv-ellenes betéte, az egyébként nagyon alapos könyvpiaci értékelésében. Kár, hogy dühös kirohanása az e-könyvek világa ellen túlzott, sőt részben teljesen megalapozatlan, de mindenekelőtt: támadhatóvá és talán nevetségessé is teszi egyébként okosan és érzékenyen megírt publicisztikáját.
(Képek forrása: christusrex.org, wikipédia)
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)