Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége
Libri, 2014.
„Az én csillagom a zsírban hisz. Meg van róla győződve, hogy a világban azért van annyi baj és boldogtalanság, mert az emberek megvonják maguktól az éltető zsírt, még a tejben meg a tejfölben sem tűrik meg, és sovány, zsírtalan húsokkal kínozzák magukat, amik ha akarnának sem tudnának finomak lenni, hiszen miben oldódjanak az aromák meg az ízhordozó szabad gyökök, ha egyszer egy szikra zsír sincs bennük? Ezért aztán mi mindennap húst eszünk. Kivéve vasárnap, amikor zsírt.
Már a mottónál vinnyogtam.
És akkor még jöttek sorban: a narancsos májas hurka, a paprikás krumpli tintahallal, a polipbrassói, a csülkös májas és a szilvás zúzapörkölt. És éppen ezeknél nem viccelt, máskor mindig.
De mindez másodlagos, nem étlap ez. A derűben pácolás, ahogy mesél, az a lényeg. A szerelmetes szakácsnénál már csak a férje lehet boldogabb, ő annyira az, hogy eszébe sem jut mesélni róla, meg aztán ideje sem lenne rá - ezért fogott tollat az egyébként is tollforgató asszonyság.
Bakancslista, új pont: el kell jutnom a férj éttermébe, és - már jól laktam - dedikáltatni vele. Ezek az emberek akkor is vigaszul szolgálnak nekünk, mindannyiunknak, már a létezésükkel is, ha soha be nem tesszük a lábunkat a méregdrága éttermeikbe. Tudni csak, hogy vannak helyek, ahol méltó véget érnek a kisbárányok, ahol étel névre hallgatnak az egyszerű- és meggyalázott - menzakaják is, ahol "a rizottó már mandala", a fagylaltkehely pedig japánkert.
Csodálatosan tud írni Bíró Zsófia, és csodálatos a szerelme férje iránt, ahogy őt minduntalan különlegességekkel eteti a "tatár fejű" tar férj, és ahogy ő közben egyszerű kakaós csigáról álmodik, mégis nyeldekli a fent említett ételköltéményeket... Vagy ahogy letérdel mellé késő éjszaka az ágynál, műszak végén, és így szól: "nyírfacukorból főzök neked karamellt, pedig abból nem is lehetséges!"
Takács Lajos, séf
És ahogy megírja a "fiúkat"! A férj bandáját, a kollégákat, hát nem lehet nem megszeretni ezeket a nekivadult séfeket, látatlanul is szimpatikusak, együtt fáj velük a hasunk, ahogy összezabálnak mindent és velük gyógyul, ahogy aztán minden buli legvégén - de csakis akkor! - meg is kóstolják végre egymás főztjét, hiszen tudásuknál már csak egójuk és gőgjük nagyobb, és ez így van jól, reggelre kialusszák ezt is.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)