Jelszavaink valának:

§ "A könyvtár a haza legjobb meghatározása.” (Elias Canetti) § "A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.” (E.P.) § "Si apud bibliothecam hortulum habes, nihil diderit. / Ha könyvtárad a kertre néz, mi mást kívánhatnál?" (Cicero?) § "A könyvtár olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni." (J.C.Carriére - U.Eco) § „Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, mikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli.” (Nick Hornby) § Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott." (Babits Mihály) § "Pro captu lectoris, habent sua fata libelli" (Terentius Maurus) § "-Szerinted van ennek a történetnek tanulsága? -Hogy mije?" (Dániel András: Tengerre, kuflik!) § – Biztos, hogy mindent olvastam, amit maguk olvastak. Ne higgyék, hogy nem. Komplett könyvtárakat végeztem ki. Bőrkötéses gerinceket és ROM-meghajtókat koptattam el. Volt már olyan, hogy taxiba ugrottam, és azt mondtam: „a könyvtárba, és lépjen a gázra.” (David Foster Wallace: Végtelen tréfa)

Mondd! (köszönet minden beszólásért!)

Szerzőim

Facebook oldaldoboz

a legfrissebb 77 mese: tartalomjegyzék

Pável itt iszik és olvas még:

CÍMKEFELHŐ

*0 (1) *1 (3) *1/2 (4) *2 (18) *2/3 (30) *3 (88) *3/4 (194) *4 (272) *4/5 (220) *5 (111) *5+ (4) 1. század i.e. (1) 1. világháború (18) 13. század (1) 14.század (1) 15. század (2) 1548 (1) 16. század (6) 1654 (1) 17. század (6) 1734 (1) 18+ (1) 18. század (8) 1810 (1) 1844 (1) 1846 (1) 1847 (1) 1848 (1) 1848-49 (4) 1851 (1) 1857 (1) 1865 (1) 1878 (1) 1883 (2) 1885 (1) 1887 (2) 1888 (1) 1889 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1896 (1) 1897 (1) 1898 (1) 19. század (13) 1900 (1) 1905 (1) 1906 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1910 (1) 1913 (1) 1914 (1) 1916 (2) 1917 (2) 1919 (2) 1920 (2) 1921 (1) 1923 (1) 1924 (4) 1925 (4) 1927 (4) 1928 (3) 1929 (3) 1930 (5) 1931 (2) 1932 (1) 1934 (4) 1935 (3) 1936 (1) 1937 (3) 1938 (7) 1939 (1) 1940 (1) 1941 (6) 1942 (3) 1943 (2) 1944 (7) 1945 (5) 1946 (1) 1947 (5) 1948 (2) 1950 (2) 1951 (4) 1952 (3) 1953 (3) 1954 (1) 1956 (15) 1957 (2) 1958 (3) 1960 (3) 1961 (2) 1962 (1) 1963 (4) 1964 (6) 1965 (3) 1966 (4) 1967 (3) 1968 (9) 1969 (6) 1970 (1) 1971 (2) 1972 (5) 1973 (4) 1974 (2) 1975 (4) 1976 (4) 1977 (3) 1978 (2) 1979 (5) 1980 (1) 1981 (8) 1982 (6) 1983 (3) 1985 (1) 1986 (6) 1987 (2) 1988 (4) 1989 (6) 199* (1) 1990 (4) 1991 (7) 1992 (5) 1993 (5) 1994 (8) 1995 (5) 1996 (9) 1997 (13) 1998 (6) 1999 (10) 19? (1) 2. világháború (43) 20. század (43) 2000 (17) 2001 (17) 2002 (12) 2003 (27) 2004 (23) 2005 (44) 2006 (45) 2007 (74) 2008 (54) 2009 (60) 200? (6) 2010 (119) 2011 (140) 2012 (177) 2013 (143) 2014 (108) 2015 (39) 2016 (32) 2017 (21) 2018 (4) 2019 (4) 21. század (5) adapter (2) ady (1) afganisztán (1) afrika (3) album (8) alkohol (2) állambiztonság (2) állatok (3) alternatív történelem (3) andrássyak (1) angelologia (1) angst (1) anne frank (2) antall józsef (1) apák és fiúk (2) argentina (3) arisztokrácia (1) assange (1) atatürk (1) ausztrália (1) autizmus (1) autó (1) ávh (2) ázsia (1) bakony (1) balaton (3) bálint györgy (1) balkán (6) balkáni háború (1) baltikum (2) bánság (2) barba (1) barbapapa (1) báthory erzsébet (1) békés márton (1) belgium (1) beneš (2) best of (8) bibliográfia (5) bihar (1) bizánc (1) bloomsday (2) boksz (1) boncza berta (1) bookkake (2) bor (5) bori láger (1) börtön (1) bosznia (1) budapest (24) bűnügy (1) cenzúra (2) cia (2) cicero (1) cigányság (2) civilség (2) cocteau (1) csakbeleolvastam (103) csakúgy (14) családtörténet (2) csángók (1) csehország (2) csehszlovákia (3) csinszka (1) csoóri sándor (1) csucsa (1) csukaszürke (1) dachau (1) diktatúra (2) diplomácia (3) dominika (1) don-kanyar (1) drog (3) duplakönyv (1) ebihal (1) ebook (8) egyháztörténet (2) egyiptom (1) eichmann (1) előítélet (1) elsőkötetes (35) embermentés (1) emigráció (8) emléknap (1) english (1) építészet (3) erdély (13) észtország (1) etológia (2) európa (6) eutanázia (1) evolúció (1) ex libris (1) ezmiez? (12) facebook (1) fagylalt (1) falvédő (1) fegyver (4) fehéroroszország (1) félmagyar (2) felvidék (1) férfi (1) fiatalság bolondság (1) fidesz (2) film (10) fizikus (1) foci (7) folyóirat cikk (1) főpincér (1) fordításirodalom (2) fotóművészet (4) franciaország (3) freud (2) futás (1) fütyülő (1) garfield (3) gavrilo princip (1) germanisztika (1) gestapo (1) gödöllő (2) grafika (1) grönland (1) gulág (3) gy.i.k. (1) gyarmati dezső (2) gyászbeszéd (2) gyurcsány (2) háborús bűnös (1) habsburgok (2) haderő (1) hadifogság (3) hadtörténet (17) haining jane (1) hajdúk (1) halál (3) halandzsa (1) hamsun (1) helytörténet (11) henszlmann imre (1) herzl (1) heydrich (1) híd (1) higiénia (1) hipszter (1) hirdetés (1) historia vip (3) hitler (4) hóhér (1) hollandia (3) hollywood (1) holokauszt (22) horrorpornó (1) horthy-kor (9) hrabal100 (4) hüjekönyv (7) humánetológia (1) hunyadiak (1) húsvét szigetek (1) idézetgyűjtemény (4) india (1) ira (1) irán (3) írás (1) író (52) irodalmi élet (3) írország (2) írósimogató (1) iszlám (4) iszlám fundamentalizmus (3) itália (1) itallap (3) izland (1) izrael (9) janus (1) játék (7) jog (1) k.é.m. (1) kádár-kor (14) kádárjános (5) kánon (1) kapucsengő (1) kárpátalja (2) katasztrófa (1) kaukázus (1) kazinczy ferenc (1) kefír (1) kelet-európa (1) kémkedés (3) kennedy (1) kentaur (1) képeslap (1) képzőművészet (4) kerékpár (1) kertész imre (2) kiadatlan (1) kiállítás (11) kibuc (1) kína (2) kistehén (1) kivégzés (1) kommün (1) kommunikáció (1) konferenciakötet (1) konstantinápoly (1) könyvfesztivál (1) könyvhét (2) könyvkultúra (3) könyvmáglya (1) könyvtár (3) könyvünnep (3) korbácska (2) korea (3) körmagyar (1) korrupció (5) kőszeg (1) közbeszéd (1) közel-kelet (2) közép-európa (3) középkor (3) közép európa (1) közgáz (1) krúdy (1) kuba (1) kuflik (1) láger (9) lakatos andrás (1) latin-amerika (2) lázár jános (2) lengyelország (1) lenin (1) leszbikus (1) levante (1) levéltár (2) liberalizmus (1) london (1) macska (1) maffia (1) magyar (1) magyarország (121) márai (1) margit sziget (1) martiny sámuel (1) mártír (1) mátyás (1) média (9) mém (1) menedzsment (2) merénylet (1) mese (1) miamagyar (4) migráció (6) mikrotörténelem (2) mi lett volna ha (1) modigliani (1) moly.hu (2) monarchia (6) mongolok (1) móricz (1) mozi (1) mta (1) munkaszolgálat (1) művész (4) múzeum (2) muzeumpedagogia (1) nagyazistenállatkertje (2) nagy britannia (1) nagy imre (1) négykezes (9) nemcsakgyerek (4) nemcsakhrabal (1) német-római birodalom (1) németország (14) nemzetkép (3) nemzetszocializmus (12) neokon (1) népirtás (2) nepoleon (1) nka (1) nobel (7) nőirodalom (5) norvégia (1) nőtörténet (8) no komment (1) nyelv (3) nyelvészet (2) nyilasok (3) öko (1) ókor (1) olaszország (3) olvasás (1) olvasnivaló (10) olvasónapló (7) olvastam még (9) orbán viktor (4) oroszország (4) ősmagyar (1) összeesküvés (2) osvát (1) oszmánok (2) ottlik (1) palesztina (1) pap (1) pápa (3) párizs (3) parlament (1) paródia (1) pavel (2) pável (4) pestis (1) picasso (1) poirot (1) politika (29) politikus (15) portré (1) prága (1) publi (2) pukipor (1) puskás (1) putyin (1) rákosi-kor (11) rebellió (1) reformkor (1) rendszerváltás (17) repülés (1) resztli (44) réz andrás (1) rippl rónai (1) róma (5) római birodalom (4) románia (6) románok (1) rops felicien (1) saint-ex (1) sakk (1) sissi (1) sör (6) sörcsillár (1) sport (10) svájc (1) szabadkőművesek (1) szabad európa rádió (1) szabó magda (1) szakács (1) szamizdat (4) szarajevo (1) századforduló (3) széchy tamás (1) szeged (1) székelyek (1) székely éva (1) szellemtörténet (1) szentkuthy miklós (1) szerb antal (1) szexipar (1) szexus (6) színek (1) színész (3) szingli (3) szíria (1) szívritmuszavar (2) szlovákia (3) szobor (1) szocializmus (28) szociofotó (1) szociológia (5) szófelhő (14) szólásszabadság (1) Szörényi (1) szovjetunió (14) sztálingrád (1) sztankó soma (1) tabán (1) tanácsköztársaság (1) tank (3) technika (1) terrorizmus (3) tesla (1) tévé (2) thienemann tivadar (1) titkosszolgálat (3) többrészes poszt (1) tőgy (1) toll (1) törökök (1) történész (9) történészvita (2) tóth kornélia (1) trianon (4) trieszt (1) tudós (2) tűzoltók (1) tv (1) udvari élet (2) ügynök (2) ukrajna (1) uralkodó (4) urban (1) usa (7) úszás (1) utánlövés (1) utópia disztópia (4) vámpírok (4) városkép (1) varsó (1) vasút (1) vendégposzt (1) vers (1) verses reci (22) versjáték (1) vörös farok (3) weimar (1) weöres100 (4) wild west (4) ybl miklós (1) zsidóság (10) zsiguli (1) CÍMKEFELHŐ

Kiadók szerint

"A múltat végképp eltörölni" - akadémiai padlássöprés 1945 után

2014.07.09. 10:34 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: magyarország 2014 2011 történész vörös farok *4/5 történészvita

romsin mta.jpgRomsics Ignác: A magyar történetírás gleichschaltolása, 1945-1949
Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián
MTA, 2014.

 

 

 

 

 


Romsics 2011-es székfoglalójában a hazai historiográfia gyors áttekintése után a szakma komancs térfoglalásának szereplőit és a marxista történelmi átértelmezéseket mutatja be. A legtöbben a "céhen" kívülről jöttek: Molnár Erik jogász, Révai József ugyebár hivatásos forradalmár - vagy Mód Aladár, aki ugyan Eötvös-koleszos, latin-magyar szakkal, de ők ugye tarisznyájukban hordták a bölcsészet marsallbotját, így ő írta meg Révai helyett (de az ő sorvezetőjével) a hírhedt 400 év... című opuszt, mely éppen csak a fasizmust nem vetítette vissza a rendi viszályokba.

"Enyészet vár igencsak minden divatra (meg másra is). Ma már a kutya sem ismeri azt a háború előtt és alatt gyakran használt (németes) divatszót, hogy gleichschaltolt. Bezzeg az én nemzedékem lépten-nyomon hallhatta és használta is ezt a jelzőt. Úgy ejtettük, hogy glájhsaltolt (ma persze, bécsiesen-pestiesen, glejh...-nek ejtenék). Az akkori (szociál)demokratikus, népi-nemzeti, liberális gondolkodású, antináci, antifasiszta érzelmű ellenzék élt vele. A magyar függetlenség "népies" és "urbánus" szemléletű hívei egyaránt ezzel illették az egyenirányított hitlerista sajtót, rádiót. Azt az egész goebbelsi propagandagépezetet, amelyben ugyanazt a nótát fújta, harsogta minden újság (a Völkischer Beobachtertól a Signalig), minden hullámhossz és minden UFA-(Ton)filmkocka.

Akkor, mint annyiszor, éppen nyugatról szorongattak bennünket. Alig is láthattunk másfelé, az orrunk hegyén túl. Hogy mi van amott, keleten is. De a háború után csakhamar megtapasztaltuk, hogy nem eredeti náci módi az a gleichschaltolás. Már Hitler előtt másfél évtizeddel kitalálták azt Lenin, Trockij, Sztálin Oroszországában, a Szovjetunióban. Ott is szóról szóra ugyanazt írta az Izvesztyija, a Komszomolszkaja Pravda, a Trud stb., amit a Pravda. Ebben (és sok más tekintetben is) csak kisinas volt Hitler és Goebbels. Lenin és Sztálin mellett. Különbözhettek (némileg) a céljaik, de azonosak voltak a módszereik és közösek a totális diktatúra leghathatósabb eszközei, az akasztófa és a kivégzőosztag.

Ám a régi (náci) világ intézményes-történelmi bukásával annak nemcsak üdvtani, hanem kritikai szókincse is jórészt sírba szállt. Így enyészett el az a gleichschaltolt is. Csak sínylettük itt Rákosi és Kádár (egy)pártirányított tömegtájékoztatását, de valahogy már nem jutott eszünkbe, hogy arra is azt mondhatnánk (bizalmas körben), hogy gleichschaltolt. Még "magunk közt" is csak pártvonalról, cenzúráról, öncenzúráról beszéltünk, ha a változatlanul üzembiztos önkényuralom - náci időkből ismerős jelzőtől megfosztott - sajtópropagandájáról folyt a szó. Mintha már nem is volna gleichschaltolás!"
Benyhe János: Dohogó, Heti Válasz, 2007

Igazából 1948-ig, néhány személyes tragédián túl (Hóman Bálint börtönbeli halála, Mályusz Elemér kényszernyugdíjazása) olyan nagyon - mint várható lett volna - nem rondítottak bele a szakmába. A céh szakmai szervezeteinek, fórumainak élén és a katedrákon (ELTE BTK, Tört. Társulat, MTA TTI, Országos Levéltár, Századok folyóirat) még a nagy nevek illetve azok tanítványai maradtak: Hajnal Imre, Eckhart Ferenc, Váczy Péter, Kosáry Domokos, Benda Kálmán, Berlász Jenő - tekintélyes névsor.

Kissé feltűnő szépségtapasz volt, hogy Szekfű Gyula 1945 őszén moszkvai nagykövetté avanzsált (három évre). A moszkovita marxista "történészek" kemény magja - Révai mellett - Gerőné Fazekas Erzsébet, Andics Erzsébet, Nemes Dezső volt. 

Andics Erzsébet (1902-1986)
(mult-kor.hu)

 

Andics is céhbeli volt valamiképpen: Bécsben és Moszkvában tanulta szakmát, de szakmai tekintélyét kissé befolyásolta központi vezetőségi tagsága az MDP élén, arról nem is beszélve, hogy férje, Berei Andor a kormány tagja, plusz veje a hírhedt Farkas Vladimir, aki ugye a moszkvai négyek talán legerősebb, bár gyakran a háttérben ügyesen meghúzódó tagjának, Farkas Mihálynak az ávéhás tisztként szorgoskodó fia.

 

(Andics Erzsébet, Benke Valéria, Lukács György közös fotója az 1950-es évekből,
axioart.com)

Gerőné itthon iparművészetet, majd Moszkvában történelmet is tanult. Ő inkább csak afféle Elena Ceaușescut játszott: volt annyira szerény (képességű?), hogy ő maga nem adott direktívákat a nála műveltebbeknek, de azért fontos pozíciókat töltött be tudománypolitikai bizottságokban. Férje pedig ugye még Rákosinál is megingathatatlanabb pozíciójú moszkovita volt a csúcsvezetésben.

Nemes Dezső kárpitosból, téglagyári munkásból lett moszkvai pártmunkás, persze kint is tanult. Bár ő maga "ambicionálta", ahogy Romsics fogalmaz, de elvtársai egészen 1956-ig nem engedték az akadémia és az egyetemek közelébe, így pl. a remekművet sorát kiadó Szikra kiadót vezethette.


Mód Aladár (1908-1973)

Hasonlóan járt Mód Aladár is, ő is csak ezután került beljebb a pikszisben, igaz, az övé volt a párt elméleti lapja, a Társadalmi Szemle. Annál több szava volt Molnár Eriknek, aki miniszter is lett, majd friss akadémikus és Kossuth-díjas egyben.


(tíz kiadás 1943-1955 közt)

Többeknek szörnyű kerülővel vezetett vissza az útjuk a szakmához: Pach Zsigmond Pál, Spira György, Hanák Péter mind megjárták a munkaszolgálatot, és képzett tudósként álltak át a sötét akarom mondani a vörös oldalra.  

Az ideológiai harcot az a marxisták Kosáryék egy új, a közoktatásnak szánt tanköny-sorozatának tervezeténél robbantották ki már 1945 őszén, Molnár Erik elég ízléstelenül a kommunisták börtönében megölt (pusztulni hagyott) Hóman nevét is a szájára vette: 'őt magát bebörtönözhették, de a szelleme még mindig kísért.' - fogalmazta meg szakmai érveit.

 

Molnár Erik (1894-1966)

Maguk közt felosztva a korszakokat,a régmúlt Mód és Molnár terepe lett, az utolsó, az osztályharcos idők ügyében  Andics (és megint csak Mód Aladár) iránymutatásai mondták meg a frankót. Elkezdődött az kommunsta  elmúlthuszonötévezés, vagyis a fasisztázás tele torokból (mely folyamat puhulását egyébként gyönyörűen le lehet követni a szintén akadémikus, épp ezért itt most Romsics által tapintatból nem említett Ormos Mária életművén: ő is tömény fasizmusozással kezdte anno, majd kb. évtizedenként hígította ezt, és napjainkra ő is elérkezett a szakmában immár közmegegyezésesnek mondható, afféle tekintélyuralmú parlamentarizmushoz - hogy most röviden így nevezzem.) Nem ismertek árnyalatokat, időbeli folyamatokat, Andics sietett leszögezni: az bethleni első tíz év csak látszatra nem volt reakciós (újabb kulcsszó!) és fasiszta, egy kalap alá vették a teljes 25 évet: fasizmus volt, oszt jónapot. 


Andics Erzsébet: Fasizmus és reakció Magyarországon
Szikra, 1947

A magyar "nemzeti" történelem első csúcspontjaként 1919-et találták meg, és a régi korok nagy magyarjai  (Bocskaitól Kossuthig) hirtelen nem a Horthy-korban lelték meg méltó utódaikat, hanem a kommunista mozgalomban.

A "szakmai" viták 1948-ra csúcsosodtak ki, melyhez 1848/49 évfordulós újraértékelése remek terepet nyújtott a marxistáknak - miközben tőlük is születtek máig érvényesnek tekinthető munkák -, persze ezeket is érte elvtársi kritika... A mindig oly szabatos Romsics itt felgyűri a mandzsettáját és megmutat valamennyit ironikus vénájából: "Tökéletes munkával egyetlen személy jelentkezett: Andics Erzsébet." (p19.) 

1948 már a fordulat, a teljes fejre állás éve az ország egészében, s nem kerülte el "A Föld fog sarkából kidőlni" ígérete a történészszakmát sem, igaz, az mindenekfelett való Országos Tudományos Tanács csak 1949 elején kezdi meg működését - élén Gerő Ernővel és a kriptokommunista Ortutay Gyulával, de a vezetőségben ott ül a már tárgyalt Gerőné is. Még 1949 végére felforgatták, újjászervezték a teljes szakmát. A "Tisztító vihar" hadművelet kipipálva.

 

gerone.jpgVas Zoltánné Vadas Sára, Illés Béla, Gerőné Fazekas Erzsébet
(via server2001.rev.hu)

 

A még 1948 őszén megalakult Munkásmozgalmi Intézetről elég annyi, hogy kiadványaikat az aktuális pártideológiának megfelelően szerkesztgették újra, sőt ők maguk írták le egyszer, hogy ők csak átmenet egy tudományos intézet és a pártközpont operatív osztálya közt.

Az MTA TTI szaklapját (Revue d'histoire comparée) nyugati orientációja miatt megszüntették. Svájcba emigrált az ókoros Alföldi András és veje, Deér József, de a Lukács Györgytől megtámadott, a "fasizmus szekértolójának" kikiáltott Kerényi Károly is, csak hogy pár nevesebb kutatót említsünk. (Romsics róluk ír még pár szóban: Révay István, Miskolczy Gyula.)

Többeket simán kirúgtak, kényszernyugdíjaztak, netán meg is hurcoltak a sajtóban, a bíróságokon (Jánossy Dénes OL főig., Hajnal István prof.) A Magyar Történelmi Társulat vezetésében Eckhartot Andics, Bendát Víg Károly (aki a nemzeti húrok pengetésébe csak jóval később kezd bele) váltotta. Szinte érthetetlen, talán csak a képzett káderek hiányával magyarázható, hogy pár pozícióban még megmaradhatott pár reakciós, úgy mint Kosáry vagy Ember Győző?

"A múltat végképp eltörölni,
Rabszolga-had, indulj velünk!"


Pardon, nem csak reakciós volt a maradék: Andics egy ülésen úgy zusammen minden elődjét lefeudálisozta és leklerikálisozta. Főleg a Horthy-korszak történészeit szólta le - persze a Moszkvában trónoló Szekfű kivételével, a korábbi liberális, polgári éra kollégáknak (Horváth Mihály, Thalyék) megsimizte a buksiját . Korszakok szerint felosztva munkacsoportokat hoztak létre a múlt teljes újraírására.

 

hanak p.jpgHanák Péter (1921-1997)

 

Az MTT szaklap, a Századok 13 fős vezetőségében csak 3 "régi" szerkesztő maradt, Benda, Ember és Kosáry. Míg addig kb. 50%-ban német nyelvű szakirodalmat recenzált a lap, pár éven belül a szovjet tudomány lett minden második recenzióban méltatva.  A Teleki Intézetből Kelet-Európai Tud. Int. lett, ahol el lehet képzelni a munkát, ha az új kommunista munkatársak (Vígh, Spira, Pach, Hanák) gyűlölködve, az állambiztonságnál jelentgették fel (!) a régieket, Kosáryékat, afféle vádpontokkal, hogy teadélutánjaikon olyanok vesznek részt, mint pl. Hamvas Béla vagy Kéthly Anna. Hanák Péter [akinek csak névrokona a kortárs Hanák Gábor történész] még saját kollégái fiókjait is feltörte és átkutatta a rendőrség segítségével.

Nem lehetett könnyű mindezt kibírni. Egy Gulágról hazakerült kollégájuk, Gouth Kálmán öngyilkos lett. (Elegem volt a Paradicsomból - írta fel egy cédulára, melyet magára tűzött, mielőtt a vonat elé vetette magát.)

 

Pach Zsigmond Pál (1919-2001)

 

Legtöbbjüket végül kirúgták, szerencséjükre Kosáry pár év múlva könyvtárban, Benda egyházi levéltárban helyezkedhetett el. A TTI-ben Molnár és Pach lettek az urak, az MTA tört. osztályán - Pach és mások megbélyegző véleményezései nyomán (pl. "meggyőződéses fasiszta", "élesen antiszemita", "reakciós", ) másfél tucatnyi régi tagot fokoztak le, zártak ki gyakorlatilag - bizonyos szempontból hiába, legtöbbjük ma is kötelező olvasmány a bölcsészkaron: pl. Hajnal István, Mályusz Elemér, Váczy Péter, Kerényi Károly, stb...

Mindez erősen kihatott az egyetemi oktatás színvonalára is - még maga az új dékán, I. Tóth Zoltán is "középiskolai módszerek eluralkodásáról" panaszkodik (1953-ben). Az ekkor töriszakos Berendt T. Iván így emlékezik vissza ezekre az időkre: "tankönyveink hibáktól hemzsegő szovjet pártfőiskolai füzetek voltak".

Némi enyhülést csak az ötvenes évek vége hozott, itt mindenekelőtt Ránki György neve említendő meg.
De nemsokára poszt lesz egy (újra kiadott, és ami fő: Szörényi Lászlótól hosszan meglábjegyzetelt) börtönnaplóról is: Kosáry 1957-től három évig tartó raboskodása után csak 1968-ban került vissza az Intézetbe.

Coming soon:

chilloni f 2.jpg(Kosáry Domokos: A chilloni fogoly - a történelem veszedelmeiről
Széchenyi Irod. és Műv. Akad., 2013.)

 

A kizárt tudósok teljes rehabilitálása csak 1989-ben történt meg - az esemény "szépsége", hogy a visszavételükről szavazók közt ott ült az egykor őket kizáró Pach és Mérei Gyula is. Biztosan megbocsátottak áldozataiknak...

De mindez már Romsicsnál is csak levezető kör, így is hosszúra nyúlt a poszt, mint Lukács György vörös farka.

 

Rokon - jóval részletgazdagabb - kötet:

 

 

 

Romsics Ignác (1951-)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pavelolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr636484761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása