( július 23.: a Monarchia ultimátumot intéz Szerbiához.)
Isten nevében! Jánosi Engel Róbert hadinaplója, 1915-1917
szerk., a bev. tanulmányt és a jegyzeteket írta Schweitzer Gábor, Baiersdorf Kristóf
Publikon, 2013.
„Ahol most vagyunk [Brody/Brodi mellett, Boldury/Bovduri falunál], ott még ma reggel oroszok voltak. … beszélgettem Hahne alezredessel a zombori 23-asoktól, ki a mai helyzetet találó módon úgy jellemezte, hogy „Wir drängen fluchtartig nach!” (Menekülésszerűen követjük őket!)”
(1915. szept. 1-2., p52.)
„A karácsonyi Neue Freie Presse-ben olvastam Andrássy Gyula czikkét , mely szerint „az antant vezető személyiséginek a kijelentésiből kitűnik, hogy nem akarnak békét”. Dögöljenek meg!”
(1917. jan., p160.)
Engel a 'Nagy Háború' három frontjáról is tudósít bennünket: Galíciából, Volhíniából és végül Románia hadba lépésével Erdélyből is.
Történelmi család a Jánosi Engel, legalábbis pécsi léptékkel mérve. Róbert Pécsett, zsidó családba, a helyi társadalom elitjébe születik, zsidóságukra nézve nem kitértek vagy ateisták: gyakorolják a vallásukat. (A Monarchiában simán befuthattak maga katonai karriert is a zsidók.) Jogásznak tanult, de erdészetben dolgozott a családi bizniszben a bevonulása előtt, és ezért a seregben is az utászoknoz kerül, és olyan jól helytállt a famunkák szervezéséven, hogy mindenki azt hitte róla, eredetileg mérnöknek tanult. Szóval jól vág az esze, mint a stílfűrész, de nem is szakbarbár: faipari szakcikkek (ezeket a Magyar Fakereskedő-be) mellett írogat hadi témában is, de leközli őt az Egyenlőség is. Ha valahol menet közben találnak egy zongorát, ő játszik rajta, pihenőidejében németül olvas a fronton, és ha rájön az ihlet Itália földjére lépve, még versel is.
A háborúban útépítési munkákat vezényel, majd mivel óriási a tiszthiány (jobban hullanak, mint a bakák), elég hamar századparancsnok lesz a Bugnál, ahogy akkor mondták, egy „sappeur”-századnál, innen már mint főhadnagy szerel majd le 1917-ben.
Hithű monarchista, őszintén gyászolja Ferenc Józsefet '16 végén, mikor elér hozzájuk a császár halálhíre, és megtudhatjuk róla azt is: erősen németpárti – legalábbis elvakultan utálja pl. az angol politika vezetést. Gondolhatnánk, ez lehet öncenzúra a részléről, elvileg nem írhat senki teljesen őszintén a háborús viszonyok közepette, pedig megvan rá a lehetősége, hiszen tisztként vezet naplót, ráadásul gyorsírással, így aligha spionkodhatodott volna körülötte bárki. Szóval minden sora őszinte lehet: a központi hatalmak iránt őszinte rajongással van, kritikát a hadügyekben nem fogalmaz meg (pedig bőven lehetne).
Legföljebb az államgépezet akadozó fogaskerekei zavarják (pedig a monarchiában a közüzemek a későbbi korokhoz képest még istenes teljesítettek.) Az angolok mellett őszintén utálja a románokat is, mármint a politikai garnitúrát (magyar szemmel, hivatalice ők ugye árulókká lettek 1916-ban), de sosem a kisembert, szóval mai értelemben vett rasszizmussal butaság lenne őt vádolni.
Dióhéjban a magánélete: még első házasságából származó Rózsa lányától született unokájának, Stein Annának, "Anicának" az apja Stein Marcell (1901-2002) Franciaországban élt festő, s maga az unoka is festő- és szobrászművész. Engel második neje a szintén képzőművész Erdősi Baiersdorf Erna (1889-1970) - róla is szó esik a fentebb linkelt, Stein Annával készült interjúban. Maga Jánosi a második világháború éveiben halt meg.
Jánosi naplója rendkívül olvasmányos, részletgazdag – aki nem érdeklődik a Nagy háború legapróbb mozzanatai iránt, annak talán túlontúl is részletgazdag – mondhatnók, történelmi forrásként afféle szakkönyv. A mindennapos frontélmény illetve a közvetlen a front mögötti hátország mindennapjainak megörökítése mellett hadtörténeti kuriózumokat is említ, miszerint magyar találmány a lángszóró (p103.), ő maga elborzadva számol be róla, amikor véletlen szemtanúja lesz e fegyver kipróbálásnak:
Délelőtt többféle ügyben a dandárnál jártam, visszajövet pedig megszemléltem egy Nahkampfmittelt, a lángszórót, mely közelükben kísérletezett, borzasztó hőt terjesztve. Mit nem eszelnek ki az emberek, hogy egymást pusztítsák!
(1916. ápr., p103.)
De beszéljen inkább a napló – lesz benne szó a komisz komiszkenyérről, orosz koleráról, felperzselt határövezetről, a lembergi kaszinózásokról, agyműtétről és bizony nem lesz elírás: a Monarchia (hadi)postája még a frontra is egy nap alatt kiszállította a küldeményt. És ekkoriban még szégyellte magát egy tiszt, ha a hadifoglyai éheztek. És a káromkodó bakáknak zsoldmegvonás járt.
Ha nem sivított volna a fejük felett naphosszat a gránát, ha nem lettek volna tele a hadikórházak csonka végtagú fiatal férfiakkal, elnézve a számtalan frontnapló higgadt hangnemét, még azt is gondolhatnánk: szinte a békebeliség lassú, jámbor tempója uralta a Nagy háborút is. Hát, nem igazán. Bár ez volt az utolsó háború, melyet még az aratóidényhez igazítottak, a halál már három műszakban, évszaktól függetlenül, gépesített arzenállal aratott. Kivételes eset a szerzőé, hogy épen, testileg és lelkileg is épségben tért haza a pokolból.
„…hétfőn még az állásokon voltam, a munkát ellenőrizni, délután azonban kénytelen voltam (hasmenési okokból) otthon maradni, a kenyér komisz minőségéhez gyomrom még nem szokott hozzá”
(1915. márc., p27. )
„Május hó, a híres szép május hó. … Egy útszéli, felgyújtásra szánt házban láttam egy cholerás haldokló oroszt…”
(1915. május, p30.)
„…reggel 5-kor elindultunk Zemplénorosziból és zuhogó esőben értük el a határt. Szervusz Magyarország! Cisnán [Tisna, Lengyelo.] keresztül mentünk Habkovceba [Habkowce, Lengyelo.]… Cisna főútvonalán keresztülhaladva, valósággal megrendített a pusztulás képe, mely elénk tárult: száz meg száz méter hosszakban miden ház felperzselve! szörnyű, feledhetetlen kép!”
(1915. május 15., p31.)
"Frigyes főherceg, Hötzendorfi Conrad és Böhm-Ermolli látogatása Lembergben"
(Sajtóiroda, Leipzig, via keptar.oszk.hu)
>>>
„A mai nap roppant változatos képet hozott. Először elvonult előttünk az Armeekommando, … Azután jöttek a Kriegspresse-quartier-beliek, ezeknek többrendbeli zsidói között felismertem Molnár Ferenczet és Bíró Lajost, most lesz mit írnotok! Végül avizálva volt a útvonalon álló magyar népfelkelő honvédeknek, hogy ma jön Vilmos császár is Lembergbe; bár ő nem jött, de előttünk haladt el Frigyes főherceg*, Conrad von Hötzendorf** és egy csomó magas tábornok, úgy a mieink, mint németek.”
(1915. jún., p38-39.)
* [Habsburg-Tescheni Fr., az OMM haderő főparancsnoka 1914-1917]
** [OMM vezérkari főnök 1906-1917]
„Reggel kocsin bementünk Lembergbe… Este a városi színházba (Miejski Teatr) mentem, hol a Halka cz. lengyel operával nyitották meg az új korszakot, megelőzőleg a „Gott erhalte”-t énekelték lengyel szöveggel.”
(1915. jún., p39.)
"Csapataink bevonulása Lembergbe"
(Révész és Bíró felvétele, via keptar.oszk.hu)
„Nehéz küzdelem van itt, a Bug-folyó forszírozása nem kevés vérbe kerül!”
(1915. júl. 26., p44.)
„Este jegyzőkönyvet vettünk fel az erdei lomb alatt elcsípett két orosz fogolyról… Állítólag azért szöktek meg, mert mint foglyok éheztek; ha ez igaz, úgy nagy szégyenünk volna!”
(1915. okt., p59.)
„A legénység számára érkezett szeretetadományok kiosztattak; azonkívül mi tisztek is kaptunk Liebesgabe-t: 10 db. szivar + 1 mézeskalács + a humoros könyv + closetpapir + cukorka + notes.”
(1915. dec. 24., p76.)
„A délutáni zenélés után sakkoztunk, amikor is ravanche-ot vettem a múltkori matt-ért. Játék közben a szomszédos műtőszobában egy agytrepanatio-t [koponyalékelést] hajtottak végre, még hallgatni is rémes volt: úgy kopogtak a páciens agycsontjain, mintha falat bontottak volna!”
(1915. dec., p75-76.)
A sárban elakadt ivóvizes hordó az orosz fronton
(Balla-Pollmann-Kürti: A Nagy Háború másik arca című kötetből)
via nagyhaboru.blog.hu
„…ma ca. 80-100 lépésre dolgoztunk a rajvonal mögött; a lőárok egy részében még 1 méter mélyre sem lehetett lemenni [leásni] a talajvíz folytán.”
(1916. jan., p87.)
…ki akarják hajítani népünket az itteni u.n. hajlékából is, miután e férőhelyek a tüzérlovak számára vannak fenntartva; a nagy könyörgés után csak egy résznek kellett kihurcolkodnia.
(1916. febr., p91.)
„Annyi kiállított okmányt kellett aláírnom, hogy szinte bankdirektornak hittem volna magamat, ha nem a turyai erdőben ülnék!”
(1916. május, p105.)
„Este zsoldfizetés; a rapporton két embert ki kellett köttetnem (maródi-bliccelés + durva kifejezések használata [miatt]).”
(1916. jún., p115.)
„A munkán [az útépítésen] csúfságos idő volt; valósággal pofozott az eső.”
(1916. jún., p116)
„A régi jó posta helyreállt: estére asztalomon voltak a tegnapi fővárosi lapok.”
(1916. júl., p117.)
„…a máramarosi 3 szakállas zsidót hivatalból megnyírattam.”
(1916. júl., p119.)
"Menekülő galíciai zsidók egy Lemberg melletti faluba érkeznek"
(via keptar.oszk.hu)
„Útnak indítottam 20 embert aratási szabadságokosokat Magyarországba; örömük nem volt csekély, hiszen akárhányan voltak közöttük, kik 17 hónapja nem voltak szabadságon.”
(1916. aug., p123.)
„Délután végre jött kenyér a népnek, mely 2 nap óta már csak Zwiebackból [kétszersültből] élt és nagyon panaszkodott a redukált kenyérporció miatt. A 700g kenyér helyett itt csak 490g jár, a 300g hús helyett pedig 180g; az emberek gyomra nem békül ki azon filozófiával, hogy jelenleg Hinterlandban [hátországban] vannak!”
(1916. aug., p127.)
„Még keserűbb humor vett erőt rajtam, amikor az aug. 28-i, tehát a román háború kezdőnapja-beli Az Est került kezembe; ez olyképp ír a küszöbön lévő román döntésről, mintha az esetleg Oroszország ellen is irányulhatna! Pedig most már tudjuk a komoly valóságot!”
(1916. aug., p129-130.)
„Délután egy újabb beadványt küldtem (…), kérve, hogy adják meg embereinknek a napi 30 grammos szalonna[adagját]. (…) Természetesen elutasíttatott!”
(1916. okt., p136.)
„Este jött parancsokban hivatalosan is olvastam Felséges Urunk 21-én elhunyt; ugyancsak ma jött parancs szerint új eskü veendő ki a csapatokból „auf meinen Namen Karl”; az esküszövegben nemcsak „szárazon és vízen” álljon, de „a levegőben” is!”
(1916. nov., p150.)
"Mai napomat ismét aranyos Rózsikám tette örvendetesen emlékezetessé egy kis télisportos fényképpel. Isten áldása Aranyvirágomra!"
(1916. febr., p88-89.)
Jánosi Engel Róbert (1883-1943) és kislánya, Rózsa
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)