Jelszavaink valának:

§ "A könyvtár a haza legjobb meghatározása.” (Elias Canetti) § "A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.” (E.P.) § "Si apud bibliothecam hortulum habes, nihil diderit. / Ha könyvtárad a kertre néz, mi mást kívánhatnál?" (Cicero?) § "A könyvtár olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni." (J.C.Carriére - U.Eco) § „Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, mikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli.” (Nick Hornby) § Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott." (Babits Mihály) § "Pro captu lectoris, habent sua fata libelli" (Terentius Maurus) § "-Szerinted van ennek a történetnek tanulsága? -Hogy mije?" (Dániel András: Tengerre, kuflik!) § – Biztos, hogy mindent olvastam, amit maguk olvastak. Ne higgyék, hogy nem. Komplett könyvtárakat végeztem ki. Bőrkötéses gerinceket és ROM-meghajtókat koptattam el. Volt már olyan, hogy taxiba ugrottam, és azt mondtam: „a könyvtárba, és lépjen a gázra.” (David Foster Wallace: Végtelen tréfa)

Mondd! (köszönet minden beszólásért!)

Szerzőim

Facebook oldaldoboz

a legfrissebb 77 mese: tartalomjegyzék

Pável itt iszik és olvas még:

CÍMKEFELHŐ

*0 (1) *1 (3) *1/2 (4) *2 (18) *2/3 (30) *3 (88) *3/4 (194) *4 (272) *4/5 (220) *5 (111) *5+ (4) 1. század i.e. (1) 1. világháború (18) 13. század (1) 14.század (1) 15. század (2) 1548 (1) 16. század (6) 1654 (1) 17. század (6) 1734 (1) 18+ (1) 18. század (8) 1810 (1) 1844 (1) 1846 (1) 1847 (1) 1848 (1) 1848-49 (4) 1851 (1) 1857 (1) 1865 (1) 1878 (1) 1883 (2) 1885 (1) 1887 (2) 1888 (1) 1889 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1896 (1) 1897 (1) 1898 (1) 19. század (13) 1900 (1) 1905 (1) 1906 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1910 (1) 1913 (1) 1914 (1) 1916 (2) 1917 (2) 1919 (2) 1920 (2) 1921 (1) 1923 (1) 1924 (4) 1925 (4) 1927 (4) 1928 (3) 1929 (3) 1930 (5) 1931 (2) 1932 (1) 1934 (4) 1935 (3) 1936 (1) 1937 (3) 1938 (7) 1939 (1) 1940 (1) 1941 (6) 1942 (3) 1943 (2) 1944 (7) 1945 (5) 1946 (1) 1947 (5) 1948 (2) 1950 (2) 1951 (4) 1952 (3) 1953 (3) 1954 (1) 1956 (15) 1957 (2) 1958 (3) 1960 (3) 1961 (2) 1962 (1) 1963 (4) 1964 (6) 1965 (3) 1966 (4) 1967 (3) 1968 (9) 1969 (6) 1970 (1) 1971 (2) 1972 (5) 1973 (4) 1974 (2) 1975 (4) 1976 (4) 1977 (3) 1978 (2) 1979 (5) 1980 (1) 1981 (8) 1982 (6) 1983 (3) 1985 (1) 1986 (6) 1987 (2) 1988 (4) 1989 (6) 199* (1) 1990 (4) 1991 (7) 1992 (5) 1993 (5) 1994 (8) 1995 (5) 1996 (9) 1997 (13) 1998 (6) 1999 (10) 19? (1) 2. világháború (43) 20. század (43) 2000 (17) 2001 (17) 2002 (12) 2003 (27) 2004 (23) 2005 (44) 2006 (45) 2007 (74) 2008 (54) 2009 (60) 200? (6) 2010 (119) 2011 (140) 2012 (177) 2013 (143) 2014 (108) 2015 (39) 2016 (32) 2017 (21) 2018 (4) 2019 (4) 21. század (5) adapter (2) ady (1) afganisztán (1) afrika (3) album (8) alkohol (2) állambiztonság (2) állatok (3) alternatív történelem (3) andrássyak (1) angelologia (1) angst (1) anne frank (2) antall józsef (1) apák és fiúk (2) argentina (3) arisztokrácia (1) assange (1) atatürk (1) ausztrália (1) autizmus (1) autó (1) ávh (2) ázsia (1) bakony (1) balaton (3) bálint györgy (1) balkán (6) balkáni háború (1) baltikum (2) bánság (2) barba (1) barbapapa (1) báthory erzsébet (1) békés márton (1) belgium (1) beneš (2) best of (8) bibliográfia (5) bihar (1) bizánc (1) bloomsday (2) boksz (1) boncza berta (1) bookkake (2) bor (5) bori láger (1) börtön (1) bosznia (1) budapest (24) bűnügy (1) cenzúra (2) cia (2) cicero (1) cigányság (2) civilség (2) cocteau (1) csakbeleolvastam (103) csakúgy (14) családtörténet (2) csángók (1) csehország (2) csehszlovákia (3) csinszka (1) csoóri sándor (1) csucsa (1) csukaszürke (1) dachau (1) diktatúra (2) diplomácia (3) dominika (1) don-kanyar (1) drog (3) duplakönyv (1) ebihal (1) ebook (8) egyháztörténet (2) egyiptom (1) eichmann (1) előítélet (1) elsőkötetes (35) embermentés (1) emigráció (8) emléknap (1) english (1) építészet (3) erdély (13) észtország (1) etológia (2) európa (6) eutanázia (1) evolúció (1) ex libris (1) ezmiez? (12) facebook (1) fagylalt (1) falvédő (1) fegyver (4) fehéroroszország (1) félmagyar (2) felvidék (1) férfi (1) fiatalság bolondság (1) fidesz (2) film (10) fizikus (1) foci (7) folyóirat cikk (1) főpincér (1) fordításirodalom (2) fotóművészet (4) franciaország (3) freud (2) futás (1) fütyülő (1) garfield (3) gavrilo princip (1) germanisztika (1) gestapo (1) gödöllő (2) grafika (1) grönland (1) gulág (3) gy.i.k. (1) gyarmati dezső (2) gyászbeszéd (2) gyurcsány (2) háborús bűnös (1) habsburgok (2) haderő (1) hadifogság (3) hadtörténet (17) haining jane (1) hajdúk (1) halál (3) halandzsa (1) hamsun (1) helytörténet (11) henszlmann imre (1) herzl (1) heydrich (1) híd (1) higiénia (1) hipszter (1) hirdetés (1) historia vip (3) hitler (4) hóhér (1) hollandia (3) hollywood (1) holokauszt (22) horrorpornó (1) horthy-kor (9) hrabal100 (4) hüjekönyv (7) humánetológia (1) hunyadiak (1) húsvét szigetek (1) idézetgyűjtemény (4) india (1) ira (1) irán (3) írás (1) író (52) irodalmi élet (3) írország (2) írósimogató (1) iszlám (4) iszlám fundamentalizmus (3) itália (1) itallap (3) izland (1) izrael (9) janus (1) játék (7) jog (1) k.é.m. (1) kádár-kor (14) kádárjános (5) kánon (1) kapucsengő (1) kárpátalja (2) katasztrófa (1) kaukázus (1) kazinczy ferenc (1) kefír (1) kelet-európa (1) kémkedés (3) kennedy (1) kentaur (1) képeslap (1) képzőművészet (4) kerékpár (1) kertész imre (2) kiadatlan (1) kiállítás (11) kibuc (1) kína (2) kistehén (1) kivégzés (1) kommün (1) kommunikáció (1) konferenciakötet (1) konstantinápoly (1) könyvfesztivál (1) könyvhét (2) könyvkultúra (3) könyvmáglya (1) könyvtár (3) könyvünnep (3) korbácska (2) korea (3) körmagyar (1) korrupció (5) kőszeg (1) közbeszéd (1) közel-kelet (2) közép-európa (3) középkor (3) közép európa (1) közgáz (1) krúdy (1) kuba (1) kuflik (1) láger (9) lakatos andrás (1) latin-amerika (2) lázár jános (2) lengyelország (1) lenin (1) leszbikus (1) levante (1) levéltár (2) liberalizmus (1) london (1) macska (1) maffia (1) magyar (1) magyarország (121) márai (1) margit sziget (1) martiny sámuel (1) mártír (1) mátyás (1) média (9) mém (1) menedzsment (2) merénylet (1) mese (1) miamagyar (4) migráció (6) mikrotörténelem (2) mi lett volna ha (1) modigliani (1) moly.hu (2) monarchia (6) mongolok (1) móricz (1) mozi (1) mta (1) munkaszolgálat (1) művész (4) múzeum (2) muzeumpedagogia (1) nagyazistenállatkertje (2) nagy britannia (1) nagy imre (1) négykezes (9) nemcsakgyerek (4) nemcsakhrabal (1) német-római birodalom (1) németország (14) nemzetkép (3) nemzetszocializmus (12) neokon (1) népirtás (2) nepoleon (1) nka (1) nobel (7) nőirodalom (5) norvégia (1) nőtörténet (8) no komment (1) nyelv (3) nyelvészet (2) nyilasok (3) öko (1) ókor (1) olaszország (3) olvasás (1) olvasnivaló (10) olvasónapló (7) olvastam még (9) orbán viktor (4) oroszország (4) ősmagyar (1) összeesküvés (2) osvát (1) oszmánok (2) ottlik (1) palesztina (1) pap (1) pápa (3) párizs (3) parlament (1) paródia (1) pável (4) pavel (2) pestis (1) picasso (1) poirot (1) politika (29) politikus (15) portré (1) prága (1) publi (2) pukipor (1) puskás (1) putyin (1) rákosi-kor (11) rebellió (1) reformkor (1) rendszerváltás (17) repülés (1) resztli (44) réz andrás (1) rippl rónai (1) róma (5) római birodalom (4) románia (6) románok (1) rops felicien (1) saint-ex (1) sakk (1) sissi (1) sör (6) sörcsillár (1) sport (10) svájc (1) szabadkőművesek (1) szabad európa rádió (1) szabó magda (1) szakács (1) szamizdat (4) szarajevo (1) századforduló (3) széchy tamás (1) szeged (1) székelyek (1) székely éva (1) szellemtörténet (1) szentkuthy miklós (1) szerb antal (1) szexipar (1) szexus (6) színek (1) színész (3) szingli (3) szíria (1) szívritmuszavar (2) szlovákia (3) szobor (1) szocializmus (28) szociofotó (1) szociológia (5) szófelhő (14) szólásszabadság (1) Szörényi (1) szovjetunió (14) sztálingrád (1) sztankó soma (1) tabán (1) tanácsköztársaság (1) tank (3) technika (1) terrorizmus (3) tesla (1) tévé (2) thienemann tivadar (1) titkosszolgálat (3) többrészes poszt (1) tőgy (1) toll (1) törökök (1) történész (9) történészvita (2) tóth kornélia (1) trianon (4) trieszt (1) tudós (2) tűzoltók (1) tv (1) udvari élet (2) ügynök (2) ukrajna (1) uralkodó (4) urban (1) usa (7) úszás (1) utánlövés (1) utópia disztópia (4) vámpírok (4) városkép (1) varsó (1) vasút (1) vendégposzt (1) vers (1) verses reci (22) versjáték (1) vörös farok (3) weimar (1) weöres100 (4) wild west (4) ybl miklós (1) zsidóság (10) zsiguli (1) CÍMKEFELHŐ

Kiadók szerint

Nitró és gyufa, bajusz és konyhalány: A.Christie négyszer

2014.07.30. 12:00 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2003 1999 1996 2014 1958 1937 1946 1924 *4/5 *3 *4

Agatha Christie: Gyilkosság a csendes házbanAgatha Christie: A váratlan vendégAgatha Christie: Hétvégi gyilkosságAgatha Christie: A barna ruhás férfi










 

Agatha Christie: Gyilkosság a csendes házban Agatha Christie: Gyilkosság a csendes házbanAgatha Christie: Gyilkosság a csendes házban Christie, Agatha: Gyilkosság a csendes házban
[Murder in the mews, 1937] ford. Kada Júlia
Európa, 2014. (1996.)
négy kriminovella/bűnügyi kisregény

 

"-Tudja, Poirot, néha már szinte örülnék, ha maga elkövetne egy gyilkosságot.
– Na de kedves barátom?
– Komolyan, szeretném látni, hogyan fog hozzá!
– Drága Japp-em, ha én gyilkosságot követnék el, magának a legcsekélyebb esélye sem volna rá, hogy lássa, hogyan fogok hozzá! Valószínűleg azt sem tudná meg, hogy egyáltalán gyilkosság történt."

 

1.
Gyilkosság a csendes házban
Ohó, Poirot még a menetébe fordítva behajtott csavart is kiböki!

[4]


2.
Hihetetlen betörés
Az első pillanattól világos, ki a "tettes", a csavar leginkább a magyarázatban rejlik, A.C. itt bizony tiszteleg a brit politikum előtt.

[4]

3.
Halott ember tükre
Inkább regényesszencia ez, olyan sűrű és épp ezért túl hamar felfejtett gombolyag. Hogy hitelesebb legyen és hihetőbb, ki kellett volna tölteni, regény terjedelművé, csak türelem kérdése lett volna széthúzni ezt a krimiszálat.

[3/4]


4.
A rodoszi háromszög

Az utolsó, inkább csak elbeszélés terjedelmű darab – a nem sokkal később keletkezett Nyaraló gyilkosok előképe – nyilván annyira tetszett szerzőjének, hogy teljes regényben dolgozta fel az alapötletet.
(Fül)

Forró homok, hideg koktélok, intrikák és pezsgő vér - de a valódi vért csak Poirot szimatolja ki, a valós szerelmi háromszöget csak a kis gömbölyű belga látja meg, mindenki már csak a színdarabot, amit a két gyilkos ad elő a többieknek.

"– Én kicsit félek attól az embertől – borzongott meg Marjorie Gold. – Olyan… sötéten néz néha. Mintha képes lenne… bármire! – mondta reszketve.
– Gondolom rossz az emésztése – jegyezte meg vidáman a tábornok. – Sokan köszönhetik az emésztési zavaraiknak, hogy híresek lettek a romantikus búskomorságukról vagy fékezhetetlen dühkitöréseikről.
"

[4]

[summa summarum: 4]

 

 *

 


Agatha Christie: A váratlan vendégAgatha Christie: A váratlan vendégAgatha Christie: A váratlan vendégAgatha Christie - Osborne, Charles (1927-): A váratlan vendég

[The unexpected guest, ered. A.C.-színdarab 1958, átírva 1999] ford. Kovács Ivett
Európa, 2014 (1. magy. kiad. 2003)

 

 "– „Bús köd száll novemberben, de ritkán decemberben.” Gondolom, ez nem Keats?
– Nem – jelentette ki Cadwallader büszkén. – Ez Cadwallader."


Hű de megkavarta már megint. Megint elbíztam magam, és már az elejétől biztosra vettem, hogy tudom, ki a gyilkos, de Lady Agatha annyira agyafúrt, hogy a legeslegvégéig ki kell várni, sőt... De ez már spoiler lenne, a történet vége megint túlmutat a krimi műfaján, szinte már korai posztmodern - viccelném el, no meg egy szakajtó pszichológia. Ez a munka közben is verseket faragó segédnyomozó őrmester meg brilliáns poén.

"- A skótok türelmes, konok emberek.
- Valóban azok - kiáltotta Caldwallader őrmester magáról megfeledkezve, majd hangosan kezdett gondolkodni. A skót ember jelleménél nem sok érdekesebb jelenség van a világon - mondta, de a felügyelő rosszalló pillantása láttán elhallgatott."

 

 

"Starwadder megrázzta a fejét.
- Figyeljen ide Laura - mondta -, a férfiak és a nők másképp viselkednek ugyanazokban a helyzetekben. (...) Valójában a férfiak tartoznak az érzékenyebb nemhez. A nők kemények. A férfiak nem tudják elfogadni a gyilkosságot. A nők láthatóan igen. Ha egy férfi gyilkosságot követ el egy nőért, azzal valószínűleg még értékesebbé válik a nő szemében. A férfiak másként éreznek." 

 [4/5]

(1999)

 

*

 

Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság Agatha Christie: Hétvégi gyilkosságChristie, Agatha: Hétvégi gyilkosság

[The hollow, 1946] fordította Vermes Magda
Európa krimi
Európa, 1977.

"Meghívtam vasárnap délre azt a bűnügyi fickót. Legalább szórakoztató lesz, nem gondolod?
– Bűnügyi fickót?!…
– Olyan tojásfejű. Bagdadban kinyomozott valamit, mikor Henry volt ott a főbiztos.
"

AC mesteri ügyességgel a könyv feléig feszíti a húrt, hogy biztos az lesz-e az áldozat, akiről mi is egyre inkább azt véljük - így aztán szinte megváltás lesz az olvasónak a gyilkosság pillanata, de onnantól meg a híres orron fogva vezetés művészete veszi kezdetét.

Mert megint mindent jól felfordít és összezavar - azt elárulom, az idézeteimben ott  kulcs, nem dugtam el én sem, Agatha becsülettel a képünkbe kacaghat a végén: - Én szóltam!

Ám ez a ködösítés szinte már rutin nála, ezen túl még tele van gyönyörű portékkal, humorral a gyerkőcökről (a doki kisfia amilyen közveszélyes, olyan cuki) és szellemességekkel, lélekbúvárlattal, csak pislogunk.

Vajon a következő kijelentés felér egy beismerő vallomással?

"Nemigen emlékszem az ügyre, sohasem tartom érdekesnek, hogy ki kit ölt meg. Úgy értem, ha már meghalt valaki, szerintem nem lényeges, hogy miért, és ostobaság akkora hűhót csapni miatta."

 

Írónő így még nem írta meg a férfilélek vívódását a szerelem emésztő tüze és a biztos, uncsi révbe érés közt. A doki nem akármilyen alak: lemondott a szép színésznőről és elvette a butácska, csúnyácska Gerdát:

"Úristen, de unja az egészet. Kék tenger, forró homok, enyhe, finom mimózaillat… Tizenöt éve. Ennek egyszer s mindenkorra vége… hála istennek vége! Volt hozzá bátorsága, és véget vetett az egész dolognak. „Bátorság? Annak nevezed?” – szólalt meg a lelke mélyén megbúvó kis ördög. Pokolian fájt… De véghezvitte, elszabadult, hazajött, és feleségül vette Gerdát. Nem csinos a titkárnője, nem csinos a felesége. Ezt akarta, nem? Elege volt a szépségből, nem? Látta, mire képes a Veronica fajtájú nő, milyen hatással van szépsége minden körülötte levő férfira. Veronica után biztonságot akart. Biztonságot, békességet, odaadó ragaszkodást, az élet nyugodalmas, maradandó dolgait, valójában: Gerdát! Olyan élettársat akart, aki magáévá teszi az ő életszemléletét, elfogadja, amit ő határoz el, és soha, egy percig sem gondolkozik a saját fejével. Ki is mondta azt, hogy az élet igazi tragédiája az, ha megkapjuk, amit kívánunk?"

 

Ha nincs a gyilkosság, úgyis meghal az egész család, mikor rájuk robban a lakás:

"Az ólomsók könnyebben oldódnak hideg vízben, mint melegben – közölt egy további tudományos tényt Terence az ebédlőben. Várakozásteljesen nézett anyjára, ha nem is túlzott reménnyel. A kisfiú véleménye szerint minden szülő szánalmasan kiábrándító. – Tudtad ezt, anyu? – Nem értek a kémiához, drágám. – Olvashatnál róla egy könyvet. A kisfiú hangjában szomorúság bujkált."

 "Terence enyhe kíváncsisággal szemlélte anyját. Ösztönösen érezte, hogy nitroglicerint előállítani nem olyanfajta szórakozás, amilyet a szülők helyeselnek. Ravasz megfontolással tehát úgy választotta meg az alkalmas percet szándéka közlésére, amikor meglehetős biztonsággal számíthatott rá, hogy szárazon megússza vele. Jól számított. Ha véletlenül valami kalamajka támadna, sértődött ábrázattal kijelentheti: – Én szóltam anyának… Most mégis némi csalódásfélét érzett. „Még anyának is tudnia kellene, mi a nitroglice- rin!” – gondolta. Fölsóhajtott. Elfogta az a mérhetetlen magányosság, amilyet csak gyer- mekkorban él át az ember. Apa türelmetlen ahhoz, hogy meghallgassa, anya figyelmetlen, Zena csak egy buta lány. Oldalak és oldalak tele érdekes, kémiai kísérletekkel. Ki törődik velük? Senki!"

 

Veronica felbukkanása a semmiből, a gyufásdobozos jelenet az estélyen a megfilmesítésekben is remek jelenet:

"Lady Angkatell ásított. – Késő van – mormolta –, feküdjünk le. Okvetlenül meg kell néznünk ezt a nőt az egyik filmjében, Henry. A mai este után meg vagyok róla győződve, hogy pompásan játszik.
– Pompásan játszik? – kérdezte Midge, mikor odafönt jó éjszakát kívánt Lucynak.
– Nem gondolod te is, drágám?
– Úgy látom, Lucy, szerinted valószínűleg volt egy doboz gyufája otthon a Galambdúcban. – Nyilván több tucat is, drágám. De azt meg kell hagynunk: csakugyan remekül szerepelt!"

 

 

Poirot és a hol poentilista, hol kubista természet viszonyának pazar jellemzése:

"Ő nem angol földesúr, és eszében sincs úgy öltözni, mint az angol földesurak, ő Hercule Poirot! Az igazat megvallva, nem túlságosan szerette a vidéket. A Pihenőrév nevezetű hétvégi házat annyi barátja magasztalta előtte, míg végül engedett a rábeszélésnek, és megvette, noha tulajdonképpen szabályos kocka alakja volt az egyetlen, ami tetszett neki rajta. A környező tájékkal nem sokat törődött, bár tudta, hogy híres a szépségéről, túlságosan nélkülöz-te azonban a szimmetriát, hogysem elnyerje Poirot tetszését. Különben sem kedvelte valami nagyon a fákat, mert hullatják a leveleiket, ez pedig rendetlenség! A nyárfát még csak elviselte, a szabályos kúp alakú araukária-fenyőt pedig határozottan helyeselte, de ez a vadul burjánzó tölgy-és bükkrengeteg hidegen hagyta… Az ilyen tájékot szerinte legjobb egy autó ablakából kitekintve élvezni délután, ha szép az idő, és aztán quel beau paysage! – mily gyönyörű vidék! – fölkiáltással visszahajtani egy jó hotelba."

 Hiába, Poirot társasági ember:

"Első ízben látogatott el Angkatellékhez, és úgy vélte, fölszólítás nélkül nem való igénybe venni a rövidebb utat, különösen mikor az ember társadalmilag fontos személyek vendége. Az igazat megvallva, Hercule Poirot-nak hízelgett ez a meghívás. – Je suis un peu snob*  – mormolta."

(* Kissé sznob vagyok.)

 



(főbb karakterek Josh Parantól )

 

Angol főurak: a lakáj nevében járatják a pletykalapokat, úgy nem ciki.

"David olyasmit dörmögött, hogy sohasem olvassa a News of the Worldöt. – Én mindig – jelentette ki Lucy. – Úgy teszünk, mintha csak a cselédeknek járatnánk, de Gudgeon olyan megértő, sohasem viszi ki, csak tea után. Rém érdekes lap, csupa olyan nőről ír, aki a gázsütőbe dugta a fejét… hihetetlen, milyen sokan vannak! – Mit csinálnak majd a jövőben, amikor minden villannyal működik majd? – kérdezte enyhe mosollyal Edward."

 

Ügyes maszkok: Poirot nem lát a buta arcok mögé

 "Egyszerű az egész. – Igen, igen – dünnyögött Poirot. Egészen egyszerűnek látszik. Pontosan így követne el egy bűntettet olyasvalaki, mint Gerda Christow, gondolta. A szűk látókörű, de mélyen szerető asszony hirtelen föllobbanó keserűségében minden bonyolult ravaszkodás nélkül folyamodnék erőszakhoz. Mégis… bizonyára lett volna benne egy szikrányi önfenntartási ösztön. Vagy annyira elvakult, olyan sötét kétségbeesés szállta meg, hogy teljesen elborult elmével cselekedett? Poirot fölidézte magában az asszony üres, kábult arcát. Nem tudta… egyszerűen nem tudta. Pedig érezte, hogy tudnia kellene."

 

Nem csak Poirot van bajban: az egyszerű detektív úgy mozog a kastélyban, mint elefánt a nippüzletben.

"Az ördög ismeri ki magát itt ezeken az embereken, gondolta homlokát ráncolva Grange felügyelő."

 

Poirot ars poetikája!

"– Ezt meg tudom érteni, mademoiselle. Ön művész. – És maga nem, monsieur Poirot? Poirot félrehajtotta a fejét. – Ez aztán kérdés. Egészben véve azt mondanám: nem. Ismerek művésziesen véghezvitt bűntetteket… a képzelet megannyi remekét… a megoldásuk azonban… nem, ahhoz nem alkotóképesség kell, hanem szenvedélyes igazságszeretet."

 

Poirot lelki társra lel - és még csinos nő is az illető.

"Henrietta vállat vont. Odajött, és leült Poirot mellé a pamlagra. – Szeretem meghatározni a dolgokat… amilyen pontosan csak lehet – mondta lassan. Poirot egyre növekvő érdeklődéssel nézett a lányra."

 

Bajuszhatározó. Egy bajusz zárakat nyithat meg!

"Nos, monsieur Poirot, mit csináljak? Menjek oda Grange felügyelőhöz, és mondjam… mit lehet mondani egy olyan bajusznak? Annyira házias, családias bajusz! Poirot keze önkéntelenül fölemelkedett saját, büszkén viselt ékességéhez. – Ezzel szemben az enyém, mademoiselle? – Monsieur Poirot, a maga bajusza a művészet diadala. Páratlan! Egyedülálló! – Úgy van."

 

(investigatingpoirot.blogspot.hu)

 

Ahol van konyhalány, ott van információ!

"– Csak ki vele, Coombes! – biztatta Grange. – Ne törődjön monsieur Poirot-val, neki már bele se fér a fejébe mindaz, amiről maga még húsz év múlva sem tud majd semmit. – Igenis, felügyelő úr. Az a helyzet, hogy sikerült valamit kiszednem a konyhalányból. Grange félbeszakította. Diadalmasan fordult Poirot-hoz. – Nem megmondtam? Ahol van konyhalány, ott van remény. Úristen, mi lesz velünk, ha senki sem tart már konyhalányt! A konyhalányok fecsegnek. A szakácsnő és a magasabb rangú cselédek úgy elnyomják folytonos rendreutasításukkal, hogy csak természetes, ha kikívánkozik belőle, amit tud, és elmondja valakinek, aki szívesen hallgatja. Folytassa, Coombes."

 

Agatha még odatesz egy kis romantikát a legvégére:

"Egyszerre Midge kissé bizonytalanul elnevette magát. – Nézd csak, Edward – mondta –, előmászott egy svábbogár, és ránk bámul. Nem édes? Sohasem hittem volna, hogy ennyire tudnék szeretni egy svábbogarat! Aztán álmodozva hozzátette: – Hát nem furcsa az élet! Itt csücsülünk a konyha kövén, még érződik a gázszag, körü- löttünk rajzanak a svábbogarak, és úgy érezzük, ez maga a mennyország."

 

...

[4/5]

 Egy kis evo' - filológiai beidézés:

 "Nem ez a Peer Gynt alapeszméje? Vissza a Gomböntő kanalába! És én, én hol vagyok, önmagam, mint egész ember, igaz ember? Hol vagyok, én, Isten jelével a homlokomon?

*

"Ha befejezem a filmet, amit most forgatunk, nem szándékozom visszamenni Amerikába. Londonban lépek színre egy remek darabban… nekem írta Elderton. Óriási sikere lesz.

*

"Poirot az előttük lefutó ösvényre mutatott. – Ezen az úton ment le a medencéhez tegnap, mademoiselle? Henrietta megborzongott. – Nem, a másikon, közelebb a házhoz. Ezen Edward jött le. Muszáj erről beszélnünk még?! Gyűlölöm azt az úszómedencét! Gyűlölöm még Szilfabereket is!

Gyűlöletes odafenn az a szörnyű Berek,
Dermedt ágakról a vér borzalma szitál,
Amidőn a vörös lomb némán lepereg,
S a visszhang válasza, bárki ha kérdi: Halál.

Henrietta csodálkozva rámeredt. – Tennyson – közölte büszkén Hercule Poirot. – Az önök Lord Tennysonjának a verse. – S a visszhang válasza, bárki ha kérdi… – ismételte a lány és mintegy saját magának folytatta: – Hát persze, most már értem… ez az… visszhang!

 

*

 

Agatha Christie: A barna ruhás férfi Agatha Christie: A barna ruhás férfiChristie, Agatha: A barna ruhás férfi
[The Man in the Brown Suit, 1924] ford. Péter Ágnes
Hunga-print, 1993.; Európa, 2011.

"-Anne, drágám, hol voltál? Halálra aggódtam magam miattad. Merre jártál?
- A kalandok földjén. 'Pamela kalandja' harmadik folytatás.
"

Afrikai gyémántsvnidli körül forgó történet, akadnak hullák is, de valahogy vértelen az egész, és az (egyik) elbeszélő hang is olyan inkább, mint egy korán érő, de mégiscsak kamasz lány titkos naplója. Sajnos még A.C. stílusa is pubertáskorát nyögi, éretlen, dagályos, bár némi szellemesség meg-megcsillan. Erősen hasonlít azokra a ponyvákra, amiket hősnőnk is olvasgatott kamaszként: kaland, szerelem, egzotikum.

Annyira vásári ponyváért, netán hollywoodi rendezőért kiált: amikor pl. még a fojtogatós jelenet is átmegy szerelmi vallomásba a hajófedélzeten. Ezekből a sikerületlen művekből látszik, Agatha C. milyen magasságokba is hágott a későbbiekben. (Illetve honnan mászott ki, mikor néha visszaesett ide...)

Se szafariruhából, se konfekcióöltönyből nem lehet kisestélyit vagy zsakettet varrni, még ha mindenestül felfejtjük, akkor se. Azért a javára szól a limonádé-fajsúlyú, de tényleg üdítő humora, és az a narrációs trükk, melyet először itt használ, hogy aztán alig pár év múlva egyik legnagyobb krimijét egyenesen erre építse.

Az öveket kérjük becsatolni:

"Egy hajóúton mindenki el szokta jegyezni magát. Már csak unalmában is.

Hogyan vihetnénk olcsón igazi egzotikumot a brit konyhába?

"Egyébként szeretném megragadni az alkalmat, figyelmeztetni az olvasót, hogy a könyv, amelyet a kezében tart, nem Dél-Afrikáról szól. Nem ígérhetek hamisítatlan couleur locále-t, nyilván tudják, mire gondolok, minden oldalon legalább tíz dőltbetűs szót. Nagyra tartom érte a szerzőket, de én nem értek hozzá. Ha például valaki a csendes óceáni szigetvilágnál is, feltétlenül megemlíti beche-de-mer-t. Én nem tudom, mi az a beche-de-mer, sose tudtam, s valószínűleg soha nem is fogom megtudni. Egyszer-kétszer próbáltam kitalálni, de mindig melléfogtam. Dél-Afrika esetében leghelyesebb, ha a szerző rögtön elkezdi a stoep-et emlegetni. Hogy az mi? Pontosan nem tudom. Valami olyasmi, ami körbefut a házak körül, s ki lehet rá ülni. A világ más pontjain ugyanezt verandának mondják, esetleg piazzának vagy hahánának S ott van a paw-paw. Sokszor olvastam már paw-paw-ról. Sőt, elég könnyen rá is jöttem, hogy az, amikor a szemem láttára szakítottak le egyel reggelire. Először azt gondoltam, megbuggyant dinnyét tettek elém. De a holland pincérnő elárulta, mi az, és rábeszélt, hogy tegyek rá citromlé levet és cukrot, s kóstoljam meg még egyszer. Végül nagyon örültem a szerencsének, hogy a sors összehozott egy paw-paw-val. A tudatom mélyén mindig a hulahulával kapcsolódik össze, ami hacsak nem tévedek - az a fajta száraz fűből kötött szoknyaszerűség, amilyenben a hawaii lányok szoktak táncolni. Bár talán mégse, az a lava-lava. Egy mindenesetre biztos, ezek a dolgok Anglia után nagyon felderítik az ember szívét. Komor szigetünkön sokkal kedélyesebb lenne az élet erről meg vagyok győződve, ha reggelire bacon-bacont lehetne enni, s utána sweater-sweaterben mehetne az ember, hogy rendezze a számláját.

 

 

Agatha szörfös fotóihoz illik ez az idézet:

"Korán volt még a vendégséghez, megindultam hát a fürdőpavilonok felé. S mikor megérkeztek, nem óhajtok-e egy surf-öt, természetesen igent mondtam. A szörfözés nagyon könnyűnek látszik. Hát nem az. Erről ne többet. Úgy felingerelt az ostoba deszka, hogy majdnem elhajítottam, de elhatároztam, hogy az első adandó alkalommal ismét megpróbálom. Nem fog ki rajtam! S akkor teljesen véletlenül néhány másodpercre talpon maradtam, így győzelmi mámorban mentem ki a partra. Ilyen a szörfözés. Az ember vagy átkozódik, vagy ostoba önelégültséggel vigyorog. Elég."

Agatha Christie, Hawaii, 1922
via

Limonádé - vagy annak cukros, vizes paródiája?

"Olyan volt az egész, mint a „Pamela kalandjai"-nak harmadik folytatása. Hányszor ültem be a moziba hatpennys jeggyel, s kétpennys tejcsokoládét majszolva hányszor bámultam a vásznat. Hányszor reméltem, hogy egyszer majd velem is történik valami hasonló! Hát most megkaptad mégpedig alaposan. De valahogy nem éreztem a dolgot olyan szórakoztatónak, mint ahogy azt moziban képzeltem. Filmen egészen más. Az ember tudja, hogy folyt. köv. De az életben nem lehet arra számítani, hogy a hősnő nem fejezi be pályafutását a soron levő folytatás kellős közepén.

 

Fontos bekezdés - ügyesen elviccelte ezt is, hogy ne vedd komolyan. Az a gyanús, ha nem gyanús!

"Ó, Anne, Race ezredest és Sir Eustace-t csak nem vagy képes gyanúsítani! - Mért ne? - kérdeztem elkomolyodva. - Ha egyetlen detektívtörténetet is olvastál már életedben, tudhatod, hogy mindig az a gyilkos, akiről a legkevésbé gondolná az ember. Rengeteg bűnöző került ki abból a joviális, köpcös típusból, amilyen Sir Eustace. - Race ezredes nem kifejezetten köpcös - és nem is túl joviális. - Olyan is volt elég. Inas, mogorva alkat - vágtam vissza. - Nem állítom, hogy súlyos gyanú merülhet fel ellenük, de végül is azt a nőt Sir Eustace házában gyilkolták meg… - Tudom, tudom, nem kell az egészet elölről kezdeni. Majd én szemmel tartom a nevedben, Suzanne, s ha még köpcösebb kezdene lenni és még joviálisabb, majd sürgönyzök: „Sir E. dagad. Nagyon gyanús. Gyere azonnal".

 

Még mindig a gyanúról és a teremtésről.

"- Nem látok más megoldást. Pagett benne van. Az, hogy leakart dobni a hajóról, tény, ezt nem lehet számításon kívül hagyni, s ha belekalkuláljuk, minden más stimmel. Olyan meggyőződéssel véded, miért? - Az arca miatt. - Az arca miatt? Hát az arca éppen… - Tudom, mit akarsz mondani: gonosz, rosszindulatú. De éppen ez az. Nem létezik, hogy akinek ilyen az arca, tényleg gonosz legyen. A Teremtő ragyogó humorérzékét dicséri, hogy ilyen arccal küldte a világba.

 

A magyar nők már Agatha fiatalkorában veszélyesen szépek lehettek:

"- Áthajóztunk - diadalmámorban - Kimberley-be. A legszebb gyémántokat áthoztuk, hogy megmutassuk a szakembereknek. És akkor a hotelban megláttuk azt a nőt… Lélegzet-visszafojtva vártam, mi jön. Rayburn keze az ajtókitámasztón görcsösen megfeszült. - Anita Grünberg - ez volt az igazi neve. Színésznő volt. Fiatal és nagyon szép. Dél-Afrikában született, de az anyja, azt hiszem, Magyarországról származott. Volt benne valami titokzatos, amitől persze még ellenállhatatlanabbnak látszott a két fiú szemében. Könnyű dolga volt velünk. Mind a ketten azonnal megrészegültünk ahogy megláttuk, s a szenvedélyt halálosan komolyan vettük.

 [3]

 

evo':

"Csak egy ilyen esetről tudok: Stevenson Long John Silverjéről. Az lehetett ilyen típus."

A bejegyzés trackback címe:

https://pavelolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr516510327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása