Jelszavaink valának:

§ "A könyvtár a haza legjobb meghatározása.” (Elias Canetti) § "A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.” (E.P.) § "Si apud bibliothecam hortulum habes, nihil diderit. / Ha könyvtárad a kertre néz, mi mást kívánhatnál?" (Cicero?) § "A könyvtár olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni." (J.C.Carriére - U.Eco) § „Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, mikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli.” (Nick Hornby) § Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott." (Babits Mihály) § "Pro captu lectoris, habent sua fata libelli" (Terentius Maurus) § "-Szerinted van ennek a történetnek tanulsága? -Hogy mije?" (Dániel András: Tengerre, kuflik!) § – Biztos, hogy mindent olvastam, amit maguk olvastak. Ne higgyék, hogy nem. Komplett könyvtárakat végeztem ki. Bőrkötéses gerinceket és ROM-meghajtókat koptattam el. Volt már olyan, hogy taxiba ugrottam, és azt mondtam: „a könyvtárba, és lépjen a gázra.” (David Foster Wallace: Végtelen tréfa)

Mondd! (köszönet minden beszólásért!)

Szerzőim

Facebook oldaldoboz

a legfrissebb 77 mese: tartalomjegyzék

Pável itt iszik és olvas még:

CÍMKEFELHŐ

*0 (1) *1 (3) *1/2 (4) *2 (18) *2/3 (30) *3 (88) *3/4 (194) *4 (272) *4/5 (220) *5 (111) *5+ (4) 1. század i.e. (1) 1. világháború (18) 13. század (1) 14.század (1) 15. század (2) 1548 (1) 16. század (6) 1654 (1) 17. század (6) 1734 (1) 18+ (1) 18. század (8) 1810 (1) 1844 (1) 1846 (1) 1847 (1) 1848 (1) 1848-49 (4) 1851 (1) 1857 (1) 1865 (1) 1878 (1) 1883 (2) 1885 (1) 1887 (2) 1888 (1) 1889 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1896 (1) 1897 (1) 1898 (1) 19. század (13) 1900 (1) 1905 (1) 1906 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1910 (1) 1913 (1) 1914 (1) 1916 (2) 1917 (2) 1919 (2) 1920 (2) 1921 (1) 1923 (1) 1924 (4) 1925 (4) 1927 (4) 1928 (3) 1929 (3) 1930 (5) 1931 (2) 1932 (1) 1934 (4) 1935 (3) 1936 (1) 1937 (3) 1938 (7) 1939 (1) 1940 (1) 1941 (6) 1942 (3) 1943 (2) 1944 (7) 1945 (5) 1946 (1) 1947 (5) 1948 (2) 1950 (2) 1951 (4) 1952 (3) 1953 (3) 1954 (1) 1956 (15) 1957 (2) 1958 (3) 1960 (3) 1961 (2) 1962 (1) 1963 (4) 1964 (6) 1965 (3) 1966 (4) 1967 (3) 1968 (9) 1969 (6) 1970 (1) 1971 (2) 1972 (5) 1973 (4) 1974 (2) 1975 (4) 1976 (4) 1977 (3) 1978 (2) 1979 (5) 1980 (1) 1981 (8) 1982 (6) 1983 (3) 1985 (1) 1986 (6) 1987 (2) 1988 (4) 1989 (6) 199* (1) 1990 (4) 1991 (7) 1992 (5) 1993 (5) 1994 (8) 1995 (5) 1996 (9) 1997 (13) 1998 (6) 1999 (10) 19? (1) 2. világháború (43) 20. század (43) 2000 (17) 2001 (17) 2002 (12) 2003 (27) 2004 (23) 2005 (44) 2006 (45) 2007 (74) 2008 (54) 2009 (60) 200? (6) 2010 (119) 2011 (140) 2012 (177) 2013 (143) 2014 (108) 2015 (39) 2016 (32) 2017 (21) 2018 (4) 2019 (4) 21. század (5) adapter (2) ady (1) afganisztán (1) afrika (3) album (8) alkohol (2) állambiztonság (2) állatok (3) alternatív történelem (3) andrássyak (1) angelologia (1) angst (1) anne frank (2) antall józsef (1) apák és fiúk (2) argentina (3) arisztokrácia (1) assange (1) atatürk (1) ausztrália (1) autizmus (1) autó (1) ávh (2) ázsia (1) bakony (1) balaton (3) bálint györgy (1) balkán (6) balkáni háború (1) baltikum (2) bánság (2) barba (1) barbapapa (1) báthory erzsébet (1) békés márton (1) belgium (1) beneš (2) best of (8) bibliográfia (5) bihar (1) bizánc (1) bloomsday (2) boksz (1) boncza berta (1) bookkake (2) bor (5) bori láger (1) börtön (1) bosznia (1) budapest (24) bűnügy (1) cenzúra (2) cia (2) cicero (1) cigányság (2) civilség (2) cocteau (1) csakbeleolvastam (103) csakúgy (14) családtörténet (2) csángók (1) csehország (2) csehszlovákia (3) csinszka (1) csoóri sándor (1) csucsa (1) csukaszürke (1) dachau (1) diktatúra (2) diplomácia (3) dominika (1) don-kanyar (1) drog (3) duplakönyv (1) ebihal (1) ebook (8) egyháztörténet (2) egyiptom (1) eichmann (1) előítélet (1) elsőkötetes (35) embermentés (1) emigráció (8) emléknap (1) english (1) építészet (3) erdély (13) észtország (1) etológia (2) európa (6) eutanázia (1) evolúció (1) ex libris (1) ezmiez? (12) facebook (1) fagylalt (1) falvédő (1) fegyver (4) fehéroroszország (1) félmagyar (2) felvidék (1) férfi (1) fiatalság bolondság (1) fidesz (2) film (10) fizikus (1) foci (7) folyóirat cikk (1) főpincér (1) fordításirodalom (2) fotóművészet (4) franciaország (3) freud (2) futás (1) fütyülő (1) garfield (3) gavrilo princip (1) germanisztika (1) gestapo (1) gödöllő (2) grafika (1) grönland (1) gulág (3) gy.i.k. (1) gyarmati dezső (2) gyászbeszéd (2) gyurcsány (2) háborús bűnös (1) habsburgok (2) haderő (1) hadifogság (3) hadtörténet (17) haining jane (1) hajdúk (1) halál (3) halandzsa (1) hamsun (1) helytörténet (11) henszlmann imre (1) herzl (1) heydrich (1) híd (1) higiénia (1) hipszter (1) hirdetés (1) historia vip (3) hitler (4) hóhér (1) hollandia (3) hollywood (1) holokauszt (22) horrorpornó (1) horthy-kor (9) hrabal100 (4) hüjekönyv (7) humánetológia (1) hunyadiak (1) húsvét szigetek (1) idézetgyűjtemény (4) india (1) ira (1) irán (3) írás (1) író (52) irodalmi élet (3) írország (2) írósimogató (1) iszlám (4) iszlám fundamentalizmus (3) itália (1) itallap (3) izland (1) izrael (9) janus (1) játék (7) jog (1) k.é.m. (1) kádár-kor (14) kádárjános (5) kánon (1) kapucsengő (1) kárpátalja (2) katasztrófa (1) kaukázus (1) kazinczy ferenc (1) kefír (1) kelet-európa (1) kémkedés (3) kennedy (1) kentaur (1) képeslap (1) képzőművészet (4) kerékpár (1) kertész imre (2) kiadatlan (1) kiállítás (11) kibuc (1) kína (2) kistehén (1) kivégzés (1) kommün (1) kommunikáció (1) konferenciakötet (1) konstantinápoly (1) könyvfesztivál (1) könyvhét (2) könyvkultúra (3) könyvmáglya (1) könyvtár (3) könyvünnep (3) korbácska (2) korea (3) körmagyar (1) korrupció (5) kőszeg (1) közbeszéd (1) közel-kelet (2) közép-európa (3) középkor (3) közép európa (1) közgáz (1) krúdy (1) kuba (1) kuflik (1) láger (9) lakatos andrás (1) latin-amerika (2) lázár jános (2) lengyelország (1) lenin (1) leszbikus (1) levante (1) levéltár (2) liberalizmus (1) london (1) macska (1) maffia (1) magyar (1) magyarország (121) márai (1) margit sziget (1) martiny sámuel (1) mártír (1) mátyás (1) média (9) mém (1) menedzsment (2) merénylet (1) mese (1) miamagyar (4) migráció (6) mikrotörténelem (2) mi lett volna ha (1) modigliani (1) moly.hu (2) monarchia (6) mongolok (1) móricz (1) mozi (1) mta (1) munkaszolgálat (1) művész (4) múzeum (2) muzeumpedagogia (1) nagyazistenállatkertje (2) nagy britannia (1) nagy imre (1) négykezes (9) nemcsakgyerek (4) nemcsakhrabal (1) német-római birodalom (1) németország (14) nemzetkép (3) nemzetszocializmus (12) neokon (1) népirtás (2) nepoleon (1) nka (1) nobel (7) nőirodalom (5) norvégia (1) nőtörténet (8) no komment (1) nyelv (3) nyelvészet (2) nyilasok (3) öko (1) ókor (1) olaszország (3) olvasás (1) olvasnivaló (10) olvasónapló (7) olvastam még (9) orbán viktor (4) oroszország (4) ősmagyar (1) összeesküvés (2) osvát (1) oszmánok (2) ottlik (1) palesztina (1) pap (1) pápa (3) párizs (3) parlament (1) paródia (1) pável (4) pavel (2) pestis (1) picasso (1) poirot (1) politika (29) politikus (15) portré (1) prága (1) publi (2) pukipor (1) puskás (1) putyin (1) rákosi-kor (11) rebellió (1) reformkor (1) rendszerváltás (17) repülés (1) resztli (44) réz andrás (1) rippl rónai (1) róma (5) római birodalom (4) románia (6) románok (1) rops felicien (1) saint-ex (1) sakk (1) sissi (1) sör (6) sörcsillár (1) sport (10) svájc (1) szabadkőművesek (1) szabad európa rádió (1) szabó magda (1) szakács (1) szamizdat (4) szarajevo (1) századforduló (3) széchy tamás (1) szeged (1) székelyek (1) székely éva (1) szellemtörténet (1) szentkuthy miklós (1) szerb antal (1) szexipar (1) szexus (6) színek (1) színész (3) szingli (3) szíria (1) szívritmuszavar (2) szlovákia (3) szobor (1) szocializmus (28) szociofotó (1) szociológia (5) szófelhő (14) szólásszabadság (1) Szörényi (1) szovjetunió (14) sztálingrád (1) sztankó soma (1) tabán (1) tanácsköztársaság (1) tank (3) technika (1) terrorizmus (3) tesla (1) tévé (2) thienemann tivadar (1) titkosszolgálat (3) többrészes poszt (1) tőgy (1) toll (1) törökök (1) történész (9) történészvita (2) tóth kornélia (1) trianon (4) trieszt (1) tudós (2) tűzoltók (1) tv (1) udvari élet (2) ügynök (2) ukrajna (1) uralkodó (4) urban (1) usa (7) úszás (1) utánlövés (1) utópia disztópia (4) vámpírok (4) városkép (1) varsó (1) vasút (1) vendégposzt (1) vers (1) verses reci (22) versjáték (1) vörös farok (3) weimar (1) weöres100 (4) wild west (4) ybl miklós (1) zsidóság (10) zsiguli (1) CÍMKEFELHŐ

Kiadók szerint

Dávid Veron első négy élete

2014.12.22. 10:33 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2009 2012 2014 2011 *3 *3/4

Baráth Katalin: A fekete zongora Baráth Katalin: A türkizkék hegedű Baráth Katalin: A borostyán hárfa

Baráth Katalin: Az arany cimbalom

 

 

 

Baráth Katalin: A fekete zongora
krimi a Monarchia idejéből
2. kiad.: Agave Kv., 2010. (első: Freund K., 2009)

 

 

"– Maga nem olvas újságot, Matics? – kérdezte. – Dehogynem. Az Italmérő Kurírt rendszeresen járatom! – vágott vissza önérzetesen a kocsmáros, aki lassan leküzdötte az ijedtségét."

 

 

Meglepő műfajelegy ez a chic-lit krimi, irodalmiaskodó lektűr. Humora - ez imént idézett rejtői jelenet Maticcsal sajnos nem jellemző - gyakran eltaknyol a barokkos szerkesztésű stílusficamokon, a potrohként dagadó mellékmondat-tornűrökön. Már a regény felütése is merész: Veron saját blőd, szerelmes regényébe kezdhet bele a mit sem sejtő olvasó. Sajnos a cikornyák visszatérnek, különösen a kötet zárásánál.

"– Hát ez meg mi az ördög? – kiáltott fel, majd a doktor orra alá dugta a papirost. Vékony félhangosan olvasta: – „Bolond hangszer: sír, nyerít és búg. Fusson, akinek nincs bora. Ez a fekete zongora.” – Maga szerint mi a fityfene ez? Egy zongoraárus hirdetése? Vagy egy mulatóé? – ráncolta homlokát a kapitány. A doktor tanácstalanul, összehúzott szemmel vizsgálta a papírt. – Nem tudom – felelte. – Úgy látszik, hogy kitépték valahonnan."

A regénynek még a történeti jellege a leginkább eltalált, a szerb-magyar, illetve az antiszemita konfliktusok (Eszlár visszhangja), no meg persze az irodalomtörténeti betétek, Ady berobbanása. Vele is datálható legkönnyebben a regényidő: a még kézmeleg Elbocsátó szép üzenet c. versét olvassa fel a táltos-poéta szabadkai hallgatóságának. Kedves jelenet, de meg kell említeni, az Ady-szál, a versek és a bűnügyek összekapcsolása mindvégig kissé erőltetettnek érződik, különösen a nagy leleplezés után - ugyanennyi erővel Szabolcskát vagy Homért is szerepeltethette volna szerzőnk, csak ugye a Fekete zongora jobb regénycím - bár erről az idézetről jut eszembe, a legmegfelelőbb cím a Mint aki belelépett lett volna:

 "Ragyogó volt az idő. Losonczynak megfordult a fejében, hogy megajándékozza Veront egy égszínkék selyempántlikával („illene a szeméhez”), aztán ösztöne sugallatára mégis inkább egy könyvet vásárolt neki, egy nemrégiben feltűnt ifjú költő, Kosztolányi Dezső vékonyka kötetét, ami A szegény kisgyermek panaszai címet viselte. Ösztönei nem csalták meg. Veron a meglepetéstől csillogó szemekkel bámult föl rá, de mivel a kedves hálálkodás nem tartozott az erősségei közé, csak annyit mondott. – Kiváló az ízlése, százados. Losonczy nem hagyta veszni az alkalmat, és mélyen a lány szemébe nézve mondta: – Tudom én azt jól."

Mint krimi elég elég gyengécske, bármily cuki karaktert is kapott Veron, csak cuki: ennél többet nem mondhatunk róla. Csinoska menyecske, de ő az eszére büszke, márpedig mint önjelölt kopó csúnyán leszerepel, csinos kis orrocskájánál fogva vezetik mindvégig.

"A lány lehunyta a szemét. Az imént megénekelt borpiros ajkak valami bársonyosan puha, mégis nedves simogatást éreztek. „Nocsak!” – jegyezte meg magában Veron, akinek még a legmeghittebb pillanatokhoz is akadt hozzáfűznivalója. – „Lehet, hogy engem most megcsókoltak?”"

Mint szórakoztató irodalom, a chic-lit polcon a helye, nem merném a szintén műfaji határokat átlépő (egyszerre krimi- és történelmi) Kondor-regényekhez mérni - bár ő is írt gyengéket. Ez a Dávod Veron-széria inkább a Raisin/Beaton-féle - és szintén vénkisasszonyos - lektűrökkel egy súlycsoport.

Nehéz szó nélkül elmenni a kötetvégi fricska mellett: Poirot szerepeltetését már inkább viccnek éreztem, de rossz viccnek, bár kétségtelen, a szerző egész jól kimászik ebből a helyzetből: Poirot kudarcának oka ugyanis, hogy Magyarországon "minden másképp van", errefelé még a kis belga gyémántlogikája is kicsorbul.

"Mara fölemelt egy papírt az asztalán tornyosuló irattömeg tetejéről.
– A Velencéből ma délelőtt Budapestre érkező vonat egy illusztris vendéget hozott magával. Ki vállalja a párizsi... – Nem fejezhette be, mert az első sorban máris magasba lendült egy kar.
– Én örömmel! – rikkantotta Tóth Klementin, a gömbölyded, lángvörös hajú lány, aki Veronnal egyszerre érkezett A Nő szerkesztőségébe. Veron szívből utálta, és amióta kiderült, hogy Klementinnek olykor versei jelennek meg a Kőbányai Kurírban, mondhatatlanul meg is vetette.
– Ez nem lehet igaz! – mormolta most is bosszúsan. Marának azonban nemcsak a szeme, de a füle is kitűnően működött.
– Ne aggódj, Veronika, neked is jut méltó küldetés – sétált ki Mara az asztal mögül, és nyomott a boldogságtól ragyogó arcú Klementin kezébe egy cédulát. – Míg Klementinünk mademoiselle Morande, a haladó öltözködési nézeteiről világszerte ismert divatház-tulajdonost kérdezheti ki nyári terveiről, te egy rendkívül logikus gondolkodást igénylő missziót hajthatsz végre.
Veron szeme felragyogott. Ceruzáját jegyzetelésre készen emelte kockás füzete fölé. Mara folytatta.
– A velencei expresszel Morande kisasszonyon kívül egy másik híresség is érkezett. Egy belga rendőrparancsnok. Célja, hogy a budapesti nyomozókat beavassa saját módszerébe, amit ő maga a Logikus Útnak nevez...
– Belga?! Az meg mi az isten csudája? – szakította félbe Veron.
– A belga Nyugat-Európa egyik fölöttébb megbecsült nemzete – oktatta ki Mara a tanítványát, akinek ceruzát szorongató keze csüggedten hanyatlott alá. – A parancsnok, ööö... – silabizálta ki nehezen – Poi... Poitor úr pedig kontinensünk egyik legtiszteletreméltóbb elméje. A te feladatod, Veron, elkísérni, és bebizonyítani, hogy az ő munkájára bármelyik értelmes nő tökéletesen alkalmas. Már ha ez valóban így van.
"

 

első kiadás

 

[3/4]

 

***

 

Baráth Katalin: A türkizkék hegedű
krimi
Agave Kv., 2011.

 

 

 

 

 

 

 Veronka újra könyvekkel verekszik, először úgy hittem, ez a szerző fantáziájáról, illetve annak korlátairól árulkodik, aztán rájöttem, hogy inkább a humoráról, annak is khm, puhakötésbe illő mértékéről. 1911-ben járunk, s regény egy csipketerítős korrajznak el is megy, de a gyerekrablással induló bűnténysorozat elég gyengécske, mondhatni vérszegény - ami nem akadályozza meg abban, hogy olykor légből kapott, zavaros legyen. De nem az a baj vele, hogy a szöveg a legdagályosabb Jókaik plágiuma.

Míg az első kötetben jobbára csak mondatkazlakba hányta a nem is barokkos, inkább már rokokós, túlcifrázott szöveget, ez itt már egyenesen szánalmas néha, ennek kiváló példája az abbáziai részben az öreg talján hajóskapitány beszéde. Hátborzongatóbb, mint az rémisztőnek szánt Szászi Béla, pedig ő az ördög maga! Ha netán az írói stratégia része, hogy a századelős – onnan is a másodvonalbeli - prózanyelv hagyományait követően ilyen dagályos, akkor az bizony rossz döntés volt - nem ebből lesz a korrajz. Kaffka, Bródy: őket emlegeti Veron, pedig hát ők mind világosabban fogalmaztak ennél, ha nem is mindig. Kétségtelenül némelykor kevés szellemességet is felfedezhetnők ebben a farpárnás prózában, de az bizonyos, hogy az egész írói szándék nem épült erre - csupán úgy puffant, ahogy pottyant. Még egy rokona eszembe jutott ennek a félkész műnek, az a teljesen félresikerült szivarhajós kalandregény, bár Baráth náluk jobb író.

A címről csak annyit - ideje most szóba hozni, mert a második rész már elindította ezt a cukros-mázas címadási hagyományt: erőltetettnek érzem, a hangszer csak a mottóban idézett versben szerepe, a regényhez magához semmi köze (vagy ha mégis, nem tűnt fel a számtalan izgalom közepette).

 [3]

 

***

 

Baráth Katalin: A borostyán hárfa
krimi
Agave Kv., 2012.

 

 

 

 

 

 "Sáry úr a fülem hallatára rendelt lantot Remete Pistától − emlékezett vissza Annuska. − Lantot, mely Apollóhoz méltó módon napszínben játszik. Na most Illés bácsi, az építésvezető hiba nélkül húz föl bármiféle épületet, de a szimbólumok és a szimfonikus zene ismerete nem tartozik az erényei közé. Ezért hasonlít az a lant inkább hárfára − fejezte be a történetet. − Vagy füstölni felakasztott kolbászrudakra, egyesek szerint. − És a napsárgából mégis hogyan lett vörösesbarna? − értetlenkedett Péter, aki végre hajlandó volt elmozdulni a homlokzat alól, de azért még hátra-hátrapillantott a furcsa festményre, ami a hatalmas Apolló felirat és a fal síkjából félig kiemelkedő hat görög oszlop fölött díszelgett. − Az már nem Illés bácsi hibája, hanem egy zentai festékboltosé − közölte gépiesen Annuska. − Aki a sárgát összetévesztette a borostyánszínnel."

Még mindig dagályos. Prózát nem úgy kell írni, ahogy forgatókönyvet vagy színdarabot, rendező, technikai utasításokkal. Mert a regény mintha ezekből lenne összegyúrva.

 "Juliána grófné még mindig kacagott, időt hagyva Veronnak, hogy zavaros pillantását a szobában ide-oda röptetve megcsodálja a japáni hímzésű, cseresznyevirágos, madárkás selyem ágytakarót, a még billegő hintaszéket (benne egy mélykék kötésű Shakespeare-kötettel és egy nehéz gyapjúkendővel), és nem utolsósorban azt a pántos, gyöngyház berakású faládikót, amelyen egy aránytalanul nagy lakat csüngött, és egy rövid aranyláncra fűzött kulcs. A kulcs éppúgy finoman hintázott, mint a szék, arról tanúskodva, hogy nemrég nyúltak hozzá. A grófné észrevette Veron pillantását, és elkomorodott."

Akárcsak mi.

 [3]

 

***

 

Baráth Katalin: Az arany cimbalom
Agave Kv., 2014.

 

 "Elhallgatott. Fölrémlett benne a Tisza erős, nyers, mégis édeskés illata, ahogy ott térdelt az átázott főben, és az életéért rimánkodott. És aztán egy fej elgurult  térde mellett..."
(p422.)

 

 

 

 A betyártörténet már A fekete zongorában felbukkant: Veron apja, fiatalon, csendőrkorában maga csípte el Rozsda betyárt.

Még mindig gátfutás a szemnek a sok szóbokor miatt az olvasás, de kezd beérni a sokkötetes koncepció, alaposan kifundált koncepció, félig történelmi regény, félig betyármese az utolsó békeévről - mely persze korántsem olyan békés, mint a neve mutatja.

Ha hosszabban írnék róla, csak ismételném magam - annyi rémlik még a sok-sok hónappal korábbi olvasásélményekből: hogy az immár terhes (jól emlékszem?) Veron akciódús nyomozása kábé annyira volt reális, úgymond "hiteles", mint bármely James Bond-mese.

 [3/4]

 

*


Mint látható, belefáradtam a kötetekbe. Talán az ötödik (?) kötet már megújul és átcsap pl. erotikus szórakoztató műfajba, netán horrorba. Találgatom a címeket: Az első magyar szüfrazsett - Veron és a bíbor dildo? Netán: Tanácsköztársaság vagy Zombiland: Veron és a 133 vérvörös nap

 

pedig máskor ismeri a mértéket:
Baráth Katalin (1978-)

 

 egy interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://pavelolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr296572349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása