Kukorelly Endre (1951-): Országházi divatok
Libri, 2014.
Memoár, napló, de mellette interpellációk ("kétpercesek"), interjú-másodközlések sőt versek csokorba szedve a Kétharmad korának első két és fél esztendejéből.
Kissé irritáló, hogy mindjárt az elején Mikszáth-hoz és más, politikába megmártózó írónagyságokkal méri magát, és a szövegkazal legérdemesebb részei bizony az idézetek az előbbi uraktól, és egyáltalán nem jóleső, hanem inkább irritáló a szerző naivitása, valami másért mégis erősen ajánlott, sőt kötelező darab: testközeli látlelet az elmúlt pár évek hatalomgyakorlóinak és a hatalom peroikoszainak (őfelsége és ellenzéke) mentális állapotáról.
Nem szívderítő látlelet, mert csak megerősít bennünket, hogy ebben az országban elszabadult a pokol, és mintha Stephen King írná jövőnk forgatókönyvét. Egy örömünk mégis lehet, a mindennapok mocskával együtt is patyolat tisztának érezhetjük magunkat ezekhez képest, ott fent.
Idézetek - kiemelések tőlem:
"Morvai Krisztina mellett ülök. Mellőlem kiabál. Börtönt, kötelet, kiabálja Bajnai alatt, aki beszól Vonának, mert az, levetve zakóját, mellényben esküdött. Két kiabálás között barátságosan hozzám fordul, előkapja a táskájából a cukorkás dobozát, megkínál. Köszönöm, mondom, nem szeretem. De-de, vegyek csak, a markomba ráz pár darabot. Szörnyen ismerős bűbájos hangfekvés, budai úriasszony, nem hagyja annyiban, és úrifiú nem utasít vissza egy hölgyet. Elmeséli, mennyire fárasztja a sok repülés, fireg-forog, izgatott, és oké, én is épp elég izgatott vagyok, mégiscsak nyitóülés. Beszédkényszere van, erősen kompenzál, mintha valahogy röstellné magát, érezné, hogy nem így kéne, hogy rosszul navigált. Vajon mire jó ez, miért jó neki? A későbbiekben is, ha megjelenik, tenyerembe ütöget pár tik-takot, én meg lenyelem. Hogy ő most föl fog szólalni! Jó. És izgul, közli izgatottan. Nem létezik, válaszolom, maga profi. De, izgul, higgyem el, és mosolyog hozzá, aztán föláll, hogy átváltozzon. Valami furcsa izévé. Egyszer csak fölállt, és átalakult."
"Fél tizenegy, honvédelem Milével, költségvetési dolgok, éjfél felé újabb panel. Kimegyek, visszaülök. Ki, vissza. Állok a folyosón, kihaltság, senki, a személyzet is lelépett már. És akkor azt csináltam, hogy homlokommal az ablaküvegnek támaszkodtam, és hangosan káromkodni kezdtem.
Mit keresek itt!"
"Afrika-szekció, ugandaiak, két szupercsinos fekete bomba, totál formális az egész. A folyosón arról megy a kiscsoportos diskurzus, hogy hol lehet nyugodtan dugni a Parlamentben. Negyed hétkor a XVII-es kaputól autóbusszal a budafoki Promontor pincészetbe. Csodás pincerendszer, közepes gulyásleves."
"Zalaegerszegre megyek, a városi könyvtárban a hölgyek mutatják lelkesen az emlékkönyv 1987-es beírásait. Akkor volt az, hogy műanyag asztalok mögött ülve dedikáltunk Balassa Péterrel a téren, jött egy asszonyság, kérdezte, ezt hol lehet megvásárolni. Mutattuk neki, de ő nem a könyvet akarta, hanem az asztalt."
"Kedd. Nyitó ülés, kibírható. Délre a Fiumei úti sírkertben Bodor Béla temetése, beszélek a ravatalnál. Haza. Süt a nap. Elromlott a vécélehúzó. Nyafkázik a csajom, lelkizünk, olvasok, belealszom. Elhatározom, hogy kimegyek a kalászi temetőbe. Nem mentem. A Schiessl borozóban Budakalász Védegylet-ülés, rátesznek a lista 4. helyére. Ittam meggylevet. Bevásárolok a házi zöldségesemnél és Hutvágner Zsófiék HuFi-húsboltjában. Kereszturyék ideadják a kc-kat. Az esti LMP-buli előtt Ferdinandynál megnézem a svéd–magyart, 2:0. Sima és reménytelen."
"Meghalt a szaúdi trónörökös Szultan bin Abdul-Aziz herceg. 80 körül volt. A király, Abdallah 87 éves, a várományos, a belügyminiszter Najef herceg 78, mind Abdul-Aziz gyereke. Tarlós szerint Csurka Ascher Café című zsidózása „veszélyezteti” Dörner kinevezését. Mikszáth szerint „egyik sem olyan rettenetes, mint aminőnek a Lipótvárosban képzelik”. Október 31-én fölmentünk a Lajos-forráshoz, és Szentendrén vettünk egy rakás sütit a Szamos Marcipánban."
"Mario Vargas Llosa kapta a 2011-es Nobel-díjat. A város és a kutyák jó, elolvastatnám vele az Iskola a határont."
"Legalább a büfében szóba állnak-e egymással a pártok, ezt meg szokták kérdezni. Nem állnak szóba. Egyik-másik egyik-másikkal."
"Ertsey Kata a földön ül Buddhaként, hozzak valamit a feneke alá, suttogja, mert fölfázik. Négy rendőr beteszi a rohamkocsiba. Engem nem. Vissza a déli kapuhoz, szirénázó autók, tülekedés – és akkor Vadai, Molnár és Kolber között megjelenik Gyurcsány. Ránk se bagóz’, elhúz egyenest a rendőrök közé, van itt elöljáró?, mulatságosan hamis, ahogy fölsiklik a hangja, történt valami atrocitás? Egyből őt filmezik. Jön lenyúlni a sót."
"Szombaton foci után Bächerékhez. Néhány destruktív, sértődött exeszdéeszes, antielempés szöveg, nehéz hallgatni. Nem vész, nem kellemes. Elszéledünk."
"Este Tilos Rádió, csütörtökön a Szatyor Bárban borzalmas beszélgetés a politikai költészetről. Mondja mind a magáét, süket duma. Másnap egész nap a Parlament TV forgat velem, a mellékhelyiségbe is elkísérnek, durva."
"Szavazás Igen, nem, tart’, nyomogatjuk a gombot. Nagyüzem, az erre kijelöltek bekiabálják, senki nincs képben, nagyjából a kiabálók sem, sillabusz alapján megy. Azt hiszem, Schiffer van képben egyedül. Jó vagy rossz, képben van. Jó, rossz, ilyennek képzelheti a politikusokat, aki politikusokról képzeleg. Nem, vezényli Szili Katalin a többi függetlent, a fideszeseknek pedig, akik közül néhányan riadtan érdeklődnek: nektek igen! „Én nem vagyok politikus”, mondja Platón Gorgiászában Szókratész Pólosznak. Amikor besorsolták a tanácsba, és neki kellett volna megszavaztatnia a többieket, kinevették, mert nem tudta, mit kell tennie."
"Ha már Wass, akkor Márai. Onagy Zoltán, Irodalmi Jelen, 2010. április 7. Sok háború előtti könyve megvan, húszéves koromban örököltem a keresztanyámtól, mondom: A féltékenyek, Az idegenek, Szegények iskolája, Röpirat a nemzetnevelés ügyében, A kassai polgárok, Kassai őrjárat, Napnyugati őrjárat, Szindbád hazamegy, Egy polgár vallomásai, Az igazi, Eszter regénye. Ostromviselt példányok, a polcon jóval Móricz után, Makkai Sándor és Mécs László között. Legtöbb a porolgatáson kívül nem volt a kezemben. Későbbre tartogattam volna?"
"2005. április 22-én délelőtt aztán átvettem a rólam jelentéseket írogatók beszervezési lapjait, a „Szigorúan titkos! Különösen fontos!” minősítésű úgynevezett 6-os kartonokat. Név, szül. év, hely, anyja neve, foglalkozás, munkahely, lakcím, beszervezés ideje, beszervező, minősítése (Tmb.), fedőneve, naplószám, dossziészám, irattári szám. Ezek alapján „Horváth Gyula” = Kántor Zsolt, „Foktői” = Rigó László, „Sziklai Barna” = Szekeres László. „Havasi Zoltán” = Szokolay Zoltán, „»hazafias« alapon, »gyors módszerrel«” beszervezve. Pár irodalmár, nyirkos tenyerű rímesen verselő, nem érdekes. Érdekes, mennyire nem az. Mondjam, hogy nem érdekel?"
"A magyarok legfőbb szórakozása a depi és az öngyi. Akit nem pengeélesre szorított szájú, rosszkedvű, mérges, kiskosztümben akarnokoskodó, az irodalmat eszmék demonstrációs eszközének használó, az ártatlanok torkán Nyirőt lepréselő nénik szorongatnak magyarórán, az rájön, hogy mennyire jó Mozartot hallgatni és kortárs irodalmat olvasni. Boldogan él, míg meg nem hal, örül, hogy luk van a seggén, elolvassa a könyveimet, és elhajtja Alexandroszt a picsába. El kell hajtanod Nagy Sándort, ha elfogja előled a napot. Mindig lesznek a hatalom direkt megragadásában érdekelt nagysándorok, mert körülnézve nem látnak más pályát: nem elég tehetséges-szorgalmas futballisták, jogászok vagy írók. Ez az út egyszerű, nem kell törnie magát, hogy megkaphassa a lasztit, az eleve nála van. Ilyen ember mindig lesz, őket szépen így odébb kell tologatnia."
"Nem lesz hát harmadik pólus. Nincs mese, a Milla a szocikhoz áll, kétosztat, marad, mi volt. Tout le monde beül a BorPatikába, Csáki Judit, Váradi Juli, Orbán Ottó lányai, Parti Nagy, Grecsóék, Darvasiék, Kerékgyártó, szemben velem Szűts Miklós – és elempézés.
Már megint, még mindig. Keretes történet, bő két éve velük kezdődött Ábrahámhegyen. Závada átszól a túlsó asztaltól, ikszmilliót kaptatok a Fidesztől. A teljes meggyőződés hangja. Így gondolják. Így tudják. Ferlinghetti visszanyomja Szőcs ötvenezer dolláros díját, ez komoly, de ki figyel oda. Havas Henrik említ a műsorában, tíz hónapig bírtam, leléptem, mert nem értelmiséginek való. Egyrészt értelmiségieknek való, másrészt harminc hónap volt, harmadrészt: mire jó a költészet."
"A fordulat után egy zömmel első generációs értelmiségi fiatalokból rekrutálódott, szabad, kulturálisan a népi–urbán’ szétírására alkalmas pártra szavaztam igazán nyugodt szívvel. Ismerem kissé a vezetőjüket, egy értelmes, gyors beszédű, vidékies fiatalembert, 1987 telén egyszer följött a Szondiba, és hosszú magnós interjút csinált velem. Futballozik, mint én. Utoljára egy irodalmi rendezvényen beszélgettünk. Húsz éve.
Azóta történt egy s más, azóta minden másképpen volt."
"Tisza Kálmánhoz, aki igazi tekintély volt egy több mint háromszor ekkora országban, bárki odaléphetett a folyosón. Oda is léptek. Ő is másokhoz. Két és fél esztendő alatt egyszer sem láttam a miniszterelnököt a folyosón csak úgy ott lenni, ez beteges."
"Akkor miért háborúzunk, mondta Churchill az ismert anekdota szerint, amikor a hadi kiadások finanszírozására el akarták vonni a kultúrára szánt pénzt. Ha a közoktatás megszabadul az ideológiai ballaszttól, lúzerek helyett jól fizetett tanárok a művészet élvezetére tanítanak, a kultúra visszanyeri társadalmi elismertségét, az komoly gazdasági felhajtóerő. Mulatságosan közelről látom, hogy a politikai osztály érdektelen ez ügyben."
"Egy Ügy. Egy darabig, aztán már nem. Aztán valami más. Lemondani semmi.
Fájt ez-az, megszabadultam ettől meg attól, príma végösszeg, nem cserélném semmire.
Könnyen mondtam le, mert nem mondtam le.
Aki bántja őket, lefejelem."
[4]
*
ÚTIRAJZOK Minden út Rómába vezet, de mindenképp Taljánországba! De szeretnék egy itáliai körutat a professzor úr idegenvezetésével! Felérne egy vagy több szemeszterrel. Bár az idegenvezetés és Szörényi aligha férnek be egy mondatba: ahol ő mesél, ott mindenkiből jóbarát és a téma szerelmese válik.
De ha egyszer olyan ő filosznak, mint Gombóc Artúr csokievőnek, még a lyukas csokoládéra is lecsap - értsd: szakterülete(i) peremvidékeinek messzi gyepűin is bármikor ledobható, mint egy kommandós, akár 3 napi hideg élelem nélkül, mert ő másnapra már a helyi templomszolga, netán szenátor borospincéjében sztorizgat a házigazdával.(Ezek zömét inkább majd akkor olvasom végig alaposabban, ha előtte sikerül a tárgyalt filmeket abszolválnom.)
Azért őt is zavarba lehet ám hozni: csak tedd fel a kérdést a professzor úrnak: hát kecsuául mit olvasott utoljára?! :)
*
szerk. John-Henri Holmberg
ford. Pék Zoltán
Animus, 2014.
A cím máris csalóka, nem csak krimik, de "sima", sőt fantasztikus novellák is olvashatók benne, ez utóbbi éppen a kizárólag a trilógiájával ismert Stieg Larsson.
Nem nyűgözött le, inkább csak átlapoztam, azért néhánynál érdemes lassítani. Hogy melyiknél? Akkor sem árulnám el, ha feljegyeztem volna, tessék megszenvedni vele.
Találni benn eigen érdekel dolgokat, mondhatni nettó baromságokat is:
"…Jenny bólintott, már be akarta tenni az ajtót, de visszafordult:
-Maga szerint mennyi időbe telik innen leesni?
A technikus tekintete megkövült.
-Negyedik emelet… olyan kilenc másodperc."
(részlet Dag Öhrlund kötetcímadó novellájából, p206.)
A svédek ellopták Széles Gábor antigravitációját!
Amiért mégis mindenképpen ajánlom, az az előszó, egy gyors, de alapos áttekintés a kortárs svéd krimiírókról, főleg az idehaza még alig ismertekről. Ott van például mindjárt az Arany Feszítővas díj, te már hallottál róla?
Arany pajszer
(a kép innen)
[csak bele': 3/4]
*
ford. Illés Róbert
Tilos az Á Kv., 2014.
angol_usa / ifi sci-fi
Nem azért csalódtam benn (egy kicsit), mert nem is Tesla valóságos (akár még ma is) csodának számító találmányai kerülnek elő arról a bizonyos padlásról, csupán afféle sci-fi-be illő mütyűrök, és az is óva intett a feldicséréstől, hogy a mai fiataloknak azt hiszem ennél a kissé romantikusra sikeredett fantasztikus-tudományos kalandregénynél azért már magasabb az ingerküszöbe.
Persze egyáltalán nem rossz, inkább ez, mint a legutóbb olvasott ifi-könyv, bár az már nagyobbacskáknak készült: mondjuk ezt nehéz becélozni, de Totth Benedek még így is jócskán fölé lőtt.
[csak bele': 3/4]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)