Puzsér Róbert - Farkas Attila Márton: A zsidók szégyenedráma két felvonásban
Konkrét Kv., 2014.
"GROSSWALD
Miről akarja maga meggyőzni a közvéleményt?
GEYER
(lassan)
Arról, hogy sosem volt holokauszt.
GROSSWALD
Szerencsére, vagy sajnos?"
Miről akarja maga meggyőzni a közvéleményt?
GEYER
(lassan)
Arról, hogy sosem volt holokauszt.
GROSSWALD
Szerencsére, vagy sajnos?"
Meddig terjed a szólásszabadság határa? Az igazság tagadása mikortól uszítás? Mi mindent szabad, ami már lehet hogy árt másoknak? Mennyire kell feltenned az életed az igazságra, amikor az élet köp rád?
Tűpontos látlelet, egész feszes dramaturgiában napjaink egy bármikor lehetséges szituációjáról, az értetlenségről, amikor nemcsak a Shoá-túlélő mamika tagadja meg fiát, de minden addigi barát, sőt a család is.
Eredetileg filmforgatókönyvnek készült tandráma ez, sűrűsége miatt nem is színpadra, inkább csak olvasni való "drámaregény" (FAM), és bizony didaktikus darab, ami látszólag nagyon messze áll a puzsérizmustól, de elég csak a (talán túlontúl) provokatív címlapra nézni.
Története dióhéjban: egy zsidó jogvédőt tántoríthatatlan liberális jogérzéke arra késztet, hogy bár taszítja a holokauszttagadó "történész", a védője lesz, mert meggyőződése, hogy a szerencsétlennek is joga van a szólásszabadság jogához - mindaddig, amíg történészi" megállapításai nem csúsznak át konkrét uszításba, márpedig védence csak egy szobatudós.
Mondjuk éppen itt lépnek be fél lábbal Puzsérék az ingoványba, a darabban az ügyvéd konkrét esetekkel bizonyítja, hogy az elmúlt évek osztrák antiszemita támadásaiban az elkövetőkből egy sem ismerte a védence munkáit, azok tőle függetlenül mélyültek merültek el a náci "eszmeiségben". Ez itt egy szükséges dramaturgiai elem volt, a vádlott amerikai "történész" tényleg egy jámbor, bár alapos hülye inkább, mint habzó szájú náci, de azért ugye érezzük, ez súlypontja a vitának - itt billenhet meg minden, hogyan viszonyulunk hozzá később.
Egy könyv olvasását illetve hatását, egy alapos néphülyítést nehéz egy későbbi incidensnél patikamérlegen kimérni, megállapítani, ki milyen mértékben hatott egy eszementre, aki később ráförmed egy ortodox zsidóra az utcán, vagy náci szöveggel trollkodik a neten, vagy ne adj isten, eljut a fizikai inzultusig is.
Szóval nehéz teljes bizonyossággal állást foglalni az ilyen ügyekben, de inkább magam is a elvek (f)elsőbbsége felé hajlok, azzal a szigorú kitétellel, hogy minden esetet egyediségében kell vizsgálni, még ha ez túl nehéz is, hogy mikortól csúszik át valaki a butaságok prófétálásából nettó uszítóvá.
De jócskán szól még a darab a közbeszéd primitívségéről is. Főleg aktuális ez a Charlie Hebdo tragikus esete után, ami után média világszerte hisztérikus állapotba került - és nyugodtan mondhatjuk, pár napig a magyar sajtó igazán világszínvonalúnak tarthatta magát, a hiszterizáltságban mindenképpen.
Farkas Attila Márton (1965-)"A Robi számára ez egy liberális fundamentalista manifesztum elsősorban, ... Nekem inkább lélektani dráma."
FAM-interjú, mandiner
Puzsérék megint gerillának álltak és robbantottak egyet a közvéleményterror pofájába. Remek vitaalap, ha el akarod veszíteni korlátolt ismerőseidet.
Puzsérék tavaly karácsony előtt olyannyira kicsapták biztosítékot, hogy egy időre sötétbe borult az egész ország: elég csak megnézni a megjelenést követő fröcsögéscunamit - melybe keményen beszálltak a darabban jócskán érintett médiamunkások is, akik mindig szívlapáttal osztják az észt, nem csoda hát, ha néha nekik sem marad, mikor úgymond dolgozni kezdenek. (Ó az a nagyképű és korlátolt, idehaza oly jól ismert műsorvezető a darabban, hogy abban hányan nem ismertek magukra!)
Puzsér Róbert (1974-)
"Előrelátóak voltunk: minden olyan karaktergyilkosság, ami egy ilyen könyvért kijár, már bele lett írva."
Puzsér-interjú, mandiner
Puzsér-interjú, mandiner
Kis recepciótörténet:
A Cinkes nagyfiúk a szokásos bő mellényükből beszéltek mellé (remekül játszhatták volna a fogyatékos intelligenciájú médiaszakmunkást a darabból), nem jár messze a valóságtól FAM tömör minősítése róluk: "Az egy geciség volt." Szégyellni sosem fogják magukat, ahogy a következő szereplő sem: a Kurucinfó természetesen nem értette a lényeget és a kurázsit hiányolta (egy az egyben úgy viselkedtek, mint a darabban a relativista történész náci szimpatizánsai).
Szomorú (illetve mint várható volt), a kurucékhoz hasonlóan teljes értetlenséggel támad a Népszava is: "Világunk általános prostituálódásának újabb jele, hogy akadtak könyvterjesztők, amelyek egyáltalán vállalkoztak a forgalmazásra" - könyörgöm, ennyire értetlen emberek miért ragadnak tollat? Na persze, bizonyos körökben mentség lehet, hogy kritikusa - mint utóbb kiderült - nem is olvasta a drámát. (Hasonlóan mélyenszántó a Mazsihisz közleménye is.)
A Fent és lent blog végre nem csak érti, de frappánsan is ír róla: "A zsidók szégyene olyan görbe tükröt állít a társadalom felé, amit, ha megértene, akkor a javára válna." Megkönnyebbülés őket olvasni, mert így legalább nem egyedül száguldok forgalommal szemben az autópályán.
A Fent és lent blog végre nem csak érti, de frappánsan is ír róla: "A zsidók szégyene olyan görbe tükröt állít a társadalom felé, amit, ha megértene, akkor a javára válna." Megkönnyebbülés őket olvasni, mert így legalább nem egyedül száguldok forgalommal szemben az autópályán.
+ linkek:
molyolók
(a Könyves.blog.hu ingerküszöbét, ha jól látom, nem ütötte meg)
[Puzsér ezzel újra a k.é.m.-polcon!]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)