Magvető, 1982.
[2. jav., bőv. kiad. Madách Irod. Társ., 2002. - Ez 82 helyett már 103 oldalas - én az első kiadást olvastam, amiről viszont nincs kép az egész pixelgalaxisban.]
”A vers: szavak hiánya.
A szó pedig a vers bohóca.
Cikkcakk
és
mentegetőzés”
(Szövegmagyarázat, p65.)
Holnap mutatják be Györe Balázs legújabb kötetét az Írók boltjában. Még nem láttam*, de a címe azóta visszhangzik a fülemben, mióta megláttam a könyvheti katalógusokban: Halálom után eltüzelni! Ezt a magam részéről nem ígérem meg, pedig mifelénk nagy hagyománya van az íróknak tett ígéretek vakbuzgó betartásban: hiszen mint Szörényi László emlékeztet rá: magyar átok - a szófogadás. Kafkát ma éppúgy nem ismernénk, mint Arany tragédiáit, csakhogy míg Max Brod nem égette el barátja kérése ellenére a hagyatékot, addig Arany János sógora, Ercsey Sándor minden rábízott papirost gondosan behányt a tűzbe...
[ * de hátha kapok egyet a kiadótól...]
Ez viszont a legelső könyve – illetve az első kiadott, mert annyit már tudni vélek Györéről, hogy biztosan összebalhézott annyit rendszerrel, hogy az első kötete valószínűleg a második, harmadik lehetett.
Györe azóta egyébként prózára hangolt: ezen kívül már „csak” két verseskötete jelent meg, mindkettő immár új kiadójánál, a Kalligramnál: Megszakítottam egy regényt (2004) és a Kölcsönlakás (2010). (Első prózakötete A 91-esen nyugodtan elalhatok c. „naplóregény”, 1989-ből. Azt hiszem, a legjobb címadók egyike idehaza, pedig erős a mezőny!)
Szóval itt van ez a fura cím, amit ember még aligha írt ki végig a könyvtári kérőcédulán. Lássuk.
Khm. Egy harmincforma éves fiatalember versei ezek, csapongások és ujjgyakorlatok és útkeresések leginkább. De már bőven megvan bennük az örökpimasz író, a fricskaosztó és a térfamester. Aki közben halálosan komoly. Ráadásul – annak ellenére, hogy a versek zöme szabad-, sőt prózavers -, a magyar irodalom egyik legfaszályosabb, legtökélyebb rímpárját is rejti: „fölös példány / dögös vénlány”
A vonatkozó verset nem idézem, mert éppen egy kísérleti vers, úgy kopog, mint egy beakadt írógép, és a verskép is ezt tükrözi, szótagolva olvasható – inkább kifotóztam:
Nem véletlen a rím, volt ideje elmélkedni felette, elvégre Györe a Fölös Példány csoport egyik alapítója...
És a világ verseskönyvei közt alighanem az egyik legméltóbb zárást is ez rejti – utolsó sora egy hosszabb versciklusnak s egyben a kötetnek is, cseng és bong mint egy távol-keleti egysoros, Weöres Sanyi bácsi is rábiccentene a fröccse fölül:
„Elveszti önmagát a hang: kong.”
(Egyetlen vers felé, p80.)
Györe Balázs (1951-):
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)