A hivatalra pályázók kézikönyve
[Commentariolum petitionis] ford., a jegyzeteket, az előszót és az utótanulmányt írta Nótári Tamás ; szerk. és a kísérő tanulmányt írta Németh György
Lectum, 2006.
Kétezer éves politikai merketing kézikönyv Ciceró öccsétől.
A „nagy” (Marcus Tullius) Ciceró öccse, Quintus Tullius C. a valószínűsíthető szerzője ennek a 2 ezer évesnél is régebbi választási szakanyagnak.
Rendes tesó volt, jól megmarketingelte bátyóját. A Commentariolum petitionis-t (kb.= A hivatalra pályázók kézikönyve ) akkor állította össze, amikor a már 7 éve híres szónoknak számító fivére a consuli hivatalt pályázta meg (ie. 63-ban). Felsorolni minden tanácsát fárasztó lenne, de érdekes, menyire kiismerték már akkor a tömegember lélektanát.
Maga a latin szöveg a kis 150 oldalas könyvben csupán 20 oldal, de utána jön az alapos jegyzetapparátus és két szakkommentár, Nótári Tamás és Németh György egy-egy tanulmánya. Eddig csak részletek jelentek meg belőle magyarul (Borzsák 1963, Havas L. 1998)
Legfontosabb a hízelkedés: a választásokig nem csak felfelé, de körbe-körbe, le és fel egyaránt 360 fokban… És fontos persze a kíséret: ha egy rangos személy nem tud megjelenni kíséretedül, akkor egy rokonának kell őt helyettesíteni. Lényeges pl.a szavazók néven szólítása: nagy előny, ha nem a „névemlékeztető” rabszolga, a nomenclator súgja ura fülébe a szembejövő vagy az elébe járuló személy nevét, hanem azt fejből is tudja.
A színlelés (simulatio), noha az életben egyébként bűnös és gyalázatos; a pályázás (petitio) során mégis hasznos; "Úgy kell színlelned, hogy tetteid természetesnek tűnjenek!"; a segítséget mindenkinek meg kell ígérni, majd annak juttatni, ahol a legjobb befektetéssé válik.
További jótanácsok, a teljesség igénye nélkül, csak hogy lássuk, már akkor sem hagyták a véletlenre a győzelem kivívását:
-legyen hatalmas a fényűzés, a hírt rólad minden egyeshez emberhez el kell juttatni
-sokakban éljen a tőled kapott védelembe vetett remény;
-ellenfeled mindenfélével sározd be
-a pályázás idején nem szabad hatalomvágyónak mutatkozni
-ne csak tőled, de a mögötted állóktól még inkább tartsanak, sőt féljenek
-minden adósodat vonultasd fel magad mögött, hogy lássák, mekkora a táborod
Et cetera, et cetera.
A jó öreg Quintus elég szókimondó: "a vidéki és a falusi emberek máris a barátainknak képzelik magukat, ha tudjuk a nevüket" – Vonatkozó idézet a kortárs irodalmár Keresztury Tibortól: "Sztár az, akinek a paraszt integet" :)
M. T. Cicero végül is sikerrel pályázott a magas tisztségre, mert eléggé néppártira, azaz populárisra vette a figurát. A sikerben közrejátszott a mű korai machiavellista felfogása is: a hatalom megragadása érdekében eszerint nem szégyen semmiféle nemtelen vagy túlzó eszközhöz nyúlni.
A testvérpár majd együtt bukik el: ugyanaz a proscriptio végez velük ie. 43-ban...
a „nagy” (Marcus Tullius) Ciceró, legalábbis egyes elképzelések szerint
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)