[L'élégance du hérisson, 2006.] ford. Tótfalusi ÁgnesGeopen, 2009.
Nagyon jó könyv! Ha nem is „letehetetlenül”, de egy idő után mindenképp izgalmas, annak ellenére, hogy nem túl sok minden történik benne, de azt ami történik, az író nagyon jól adagolja. Tényleg bölcs könyv, az elmélkedései gondolkodásra késztetnek, bár azért nagyritkán átcsapnak bölcselkedőbe: voltak sorok, amikről háromszori elolvasás után is azt gondoltam, hogy ez csak egy nagyot mondani akaró semmi, de szerencsére nem ezek voltak túlsúlyban. Biztosan el fogom még olvasni, már sajnálom is, hogy vége lett.
(mrumus moly)
Nos, kb. úgy vélekedek róla, mint @mrumus, csak lusta voltam újrafogalmazni a lényeget.
Szeretnék egy ilyen házmestert… aki Husserlt olvas kacagva és Tolsztojból ad nevet a macseszának.
Amúgy a két főszereplő egymás felett él, kb öt emelet szintkülönbséggel, de csak a kötet felénél veszik észre egymást… (Nem pontos fogalmazással.) A szöveg kettejük belső monológjai, felváltva. Közben bónuszként megismerkedünk (rengeteg írón és filozófuson túl) a japán kultúrával is, a teázás titkaitól az ajtók lényegéig… :)
Végül csak négyesre "osztályoztam": túlzásba viszi az okoskodást. Na jó, ez csúnya szó. Szóval csak túlzásba viszi. A házmester néni némely filozófiai eszmefuttatása már az élvezeti érték rovására megy. De azért szeretjük.
Nem ilyennek képzelek egy házmestert házmesterből tündérszép főszerepet varázsoló írót. Ahhoz életrajzot sem kel olvasnunk, hogy kitaláljuk: "civilben" filozófus. De hogy marokkói, sőt a varázslatos Casablanca leánya, az bizonyára megfűszerezte teremtő képzeletét.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)