Jelszavaink valának:

§ "A könyvtár a haza legjobb meghatározása.” (Elias Canetti) § "A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.” (E.P.) § "Si apud bibliothecam hortulum habes, nihil diderit. / Ha könyvtárad a kertre néz, mi mást kívánhatnál?" (Cicero?) § "A könyvtár olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni." (J.C.Carriére - U.Eco) § „Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, mikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli.” (Nick Hornby) § Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott." (Babits Mihály) § "Pro captu lectoris, habent sua fata libelli" (Terentius Maurus) § "-Szerinted van ennek a történetnek tanulsága? -Hogy mije?" (Dániel András: Tengerre, kuflik!) § – Biztos, hogy mindent olvastam, amit maguk olvastak. Ne higgyék, hogy nem. Komplett könyvtárakat végeztem ki. Bőrkötéses gerinceket és ROM-meghajtókat koptattam el. Volt már olyan, hogy taxiba ugrottam, és azt mondtam: „a könyvtárba, és lépjen a gázra.” (David Foster Wallace: Végtelen tréfa)

Mondd! (köszönet minden beszólásért!)

Szerzőim

Facebook oldaldoboz

a legfrissebb 77 mese: tartalomjegyzék

Pável itt iszik és olvas még:

CÍMKEFELHŐ

*0 (1) *1 (3) *1/2 (4) *2 (18) *2/3 (30) *3 (88) *3/4 (194) *4 (272) *4/5 (220) *5 (111) *5+ (4) 1. század i.e. (1) 1. világháború (18) 13. század (1) 14.század (1) 15. század (2) 1548 (1) 16. század (6) 1654 (1) 17. század (6) 1734 (1) 18. század (8) 1810 (1) 1844 (1) 1846 (1) 1847 (1) 1848 (1) 1848-49 (4) 1851 (1) 1857 (1) 1865 (1) 1878 (1) 1883 (2) 1885 (1) 1887 (2) 1888 (1) 1889 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1896 (1) 1897 (1) 1898 (1) 19. század (13) 1900 (1) 1905 (1) 1906 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1910 (1) 1913 (1) 1914 (1) 1916 (2) 1917 (2) 1919 (2) 1920 (2) 1921 (1) 1923 (1) 1924 (4) 1925 (4) 1927 (4) 1928 (3) 1929 (3) 1930 (5) 1931 (2) 1932 (1) 1934 (4) 1935 (3) 1936 (1) 1937 (3) 1938 (7) 1939 (1) 1940 (1) 1941 (6) 1942 (3) 1943 (2) 1944 (7) 1945 (5) 1946 (1) 1947 (5) 1948 (2) 1950 (2) 1951 (4) 1952 (3) 1953 (3) 1954 (1) 1956 (15) 1957 (2) 1958 (3) 1960 (3) 1961 (2) 1962 (1) 1963 (4) 1964 (6) 1965 (3) 1966 (4) 1967 (3) 1968 (9) 1969 (6) 1970 (1) 1971 (2) 1972 (5) 1973 (4) 1974 (2) 1975 (4) 1976 (4) 1977 (3) 1978 (2) 1979 (5) 1980 (1) 1981 (8) 1982 (6) 1983 (3) 1985 (1) 1986 (6) 1987 (2) 1988 (4) 1989 (5) 199* (1) 1990 (4) 1991 (7) 1992 (5) 1993 (5) 1994 (8) 1995 (5) 1996 (9) 1997 (13) 1998 (6) 1999 (10) 19? (1) 2. világháború (43) 20. század (43) 2000 (17) 2001 (17) 2002 (12) 2003 (27) 2004 (23) 2005 (44) 2006 (45) 2007 (74) 2008 (54) 2009 (60) 200? (6) 2010 (119) 2011 (140) 2012 (177) 2013 (143) 2014 (108) 2015 (39) 2016 (32) 2017 (21) 2018 (4) 2019 (4) 21. század (5) adapter (2) ady (1) afganisztán (1) afrika (3) album (8) alkohol (2) állambiztonság (2) állatok (3) alternatív történelem (3) andrássyak (1) angelologia (1) angst (1) anne frank (2) antall józsef (1) apák és fiúk (2) argentina (3) arisztokrácia (1) assange (1) atatürk (1) ausztrália (1) autizmus (1) autó (1) ávh (2) ázsia (1) bakony (1) balaton (3) bálint györgy (1) balkán (6) balkáni háború (1) baltikum (2) bánság (2) barba (1) barbapapa (1) báthory erzsébet (1) békés márton (1) belgium (1) beneš (2) best of (8) bibliográfia (5) bihar (1) bizánc (1) bloomsday (2) boksz (1) boncza berta (1) bookkake (2) bor (5) bori láger (1) börtön (1) bosznia (1) budapest (24) bűnügy (1) cenzúra (2) cia (2) cicero (1) cigányság (2) civilség (2) cocteau (1) csakbeleolvastam (103) csakúgy (14) családtörténet (2) csángók (1) csehország (2) csehszlovákia (3) csinszka (1) csoóri sándor (1) csucsa (1) csukaszürke (1) dachau (1) diktatúra (2) diplomácia (3) dominika (1) don-kanyar (1) drog (3) duplakönyv (1) ebihal (1) ebook (8) egyháztörténet (2) egyiptom (1) eichmann (1) előítélet (1) elsőkötetes (35) embermentés (1) emigráció (8) emléknap (1) english (1) építészet (3) erdély (13) észtország (1) etológia (2) európa (6) eutanázia (1) evolúció (1) ex libris (1) ezmiez? (12) facebook (1) fagylalt (1) falvédő (1) fegyver (4) fehéroroszország (1) félmagyar (2) felvidék (1) férfi (1) fiatalság bolondság (1) fidesz (2) film (10) fizikus (1) foci (7) folyóirat cikk (1) főpincér (1) fordításirodalom (2) fotóművészet (4) franciaország (3) freud (2) futás (1) fütyülő (1) garfield (3) gavrilo princip (1) germanisztika (1) gestapo (1) gödöllő (2) grafika (1) grönland (1) gulág (3) gy.i.k. (1) gyarmati dezső (2) gyászbeszéd (2) gyurcsány (2) háborús bűnös (1) habsburgok (2) haderő (1) hadifogság (3) hadtörténet (17) haining jane (1) hajdúk (1) halál (3) halandzsa (1) hamsun (1) helytörténet (11) henszlmann imre (1) herzl (1) heydrich (1) híd (1) higiénia (1) hipszter (1) hirdetés (1) historia vip (3) hitler (4) hóhér (1) hollandia (3) hollywood (1) holokauszt (22) horrorpornó (1) horthy-kor (9) hrabal100 (4) hüjekönyv (7) humánetológia (1) hunyadiak (1) húsvét szigetek (1) idézetgyűjtemény (4) india (1) ira (1) irán (3) írás (1) író (52) irodalmi élet (3) írország (2) írósimogató (1) iszlám (4) iszlám fundamentalizmus (3) itália (1) itallap (3) izland (1) izrael (9) janus (1) játék (7) jog (1) k.é.m. (1) kádár-kor (14) kádárjános (5) kánon (1) kapucsengő (1) kárpátalja (2) katasztrófa (1) kaukázus (1) kazinczy ferenc (1) kefír (1) kelet-európa (1) kémkedés (2) kennedy (1) kentaur (1) képeslap (1) képzőművészet (4) kerékpár (1) kertész imre (2) kiadatlan (1) kiállítás (11) kibuc (1) kína (2) kistehén (1) kivégzés (1) kommün (1) kommunikáció (1) konferenciakötet (1) konstantinápoly (1) könyvfesztivál (1) könyvhét (2) könyvkultúra (3) könyvmáglya (1) könyvtár (3) könyvünnep (3) korbácska (2) korea (3) körmagyar (1) korrupció (5) kőszeg (1) közbeszéd (1) közel-kelet (2) közép-európa (3) középkor (3) közép európa (1) közgáz (1) krúdy (1) kuba (1) kuflik (1) láger (9) lakatos andrás (1) latin-amerika (2) lázár jános (2) lengyelország (1) lenin (1) leszbikus (1) levante (1) levéltár (2) liberalizmus (1) london (1) macska (1) maffia (1) magyar (1) magyarország (121) márai (1) margit sziget (1) martiny sámuel (1) mártír (1) mátyás (1) média (9) mém (1) menedzsment (2) merénylet (1) mese (1) miamagyar (4) migráció (6) mikrotörténelem (2) mi lett volna ha (1) modigliani (1) moly.hu (2) monarchia (6) mongolok (1) móricz (1) mozi (1) mta (1) munkaszolgálat (1) művész (4) múzeum (2) muzeumpedagogia (1) nagyazistenállatkertje (2) nagy britannia (1) nagy imre (1) négykezes (9) nemcsakgyerek (4) nemcsakhrabal (1) német-római birodalom (1) németország (14) nemzetkép (3) nemzetszocializmus (12) neokon (1) népirtás (2) nepoleon (1) nka (1) nobel (7) nőirodalom (5) norvégia (1) nőtörténet (8) no komment (1) nyelv (3) nyelvészet (2) nyilasok (3) öko (1) ókor (1) olaszország (3) olvasás (1) olvasnivaló (10) olvasónapló (7) olvastam még (9) orbán viktor (4) oroszország (4) ősmagyar (1) összeesküvés (2) osvát (1) oszmánok (2) ottlik (1) palesztina (1) pap (1) pápa (3) párizs (3) parlament (1) paródia (1) pável (4) pavel (2) pestis (1) picasso (1) poirot (1) politika (29) politikus (15) portré (1) prága (1) publi (2) pukipor (1) puskás (1) putyin (1) rákosi-kor (11) rebellió (1) reformkor (1) rendszerváltás (17) repülés (1) resztli (44) réz andrás (1) rippl rónai (1) róma (5) római birodalom (4) románia (6) románok (1) rops felicien (1) saint-ex (1) sakk (1) sissi (1) sör (6) sörcsillár (1) sport (10) svájc (1) szabadkőművesek (1) szabad európa rádió (1) szabó magda (1) szakács (1) szamizdat (4) szarajevo (1) századforduló (3) széchy tamás (1) szeged (1) székelyek (1) székely éva (1) szellemtörténet (1) szentkuthy miklós (1) szerb antal (1) szexipar (1) szexus (6) színek (1) színész (3) szingli (3) szíria (1) szívritmuszavar (2) szlovákia (3) szobor (1) szocializmus (28) szociofotó (1) szociológia (5) szófelhő (14) szólásszabadság (1) Szörényi (1) szovjetunió (14) sztálingrád (1) sztankó soma (1) tabán (1) tanácsköztársaság (1) tank (3) technika (1) terrorizmus (3) tesla (1) tévé (2) thienemann tivadar (1) titkosszolgálat (3) többrészes poszt (1) tőgy (1) toll (1) törökök (1) történész (9) történészvita (2) tóth kornélia (1) trianon (4) trieszt (1) tudós (2) tűzoltók (1) tv (1) udvari élet (2) ügynök (2) ukrajna (1) uralkodó (4) urban (1) usa (7) úszás (1) utánlövés (1) utópia disztópia (4) vámpírok (4) városkép (1) varsó (1) vasút (1) vendégposzt (1) vers (1) verses reci (22) versjáték (1) vörös farok (3) weimar (1) weöres100 (4) wild west (4) ybl miklós (1) zsidóság (10) zsiguli (1) CÍMKEFELHŐ

Kiadók szerint

Törököt fogni

2010.10.27. 19:00 | Pável | 1 komment

Címkék: bizánc balkán kémkedés 16. század konstantinápoly oszmánok *4

Kerekes Dóra: Diplomaták és kémek Konstantinápolyban
L'Harmattan - Transylvania Emlékeiért Tud. Egyes., 2010

[négy levágott fej turbánostul]

 

történelem / diplomáciatörténet / kémkedés / hírszerzés / európa / oszmán birodalom / 16.század

 

 

 

Akárcsak a táliboknál: esetünkben is besegített egy nyugati nagyhatalom, hogy Európa nyakára nőjön egy ellenség. A 16. századi Oszmán Birodalmat a spanyol-német-osztrák harapófogóba zárt Franciaország támogatta még nagyhatalommá válása kezdetén. (Persze mi enélkül is elvesztettük volna Mohácsot/-nál) de így egy kissé felgyorsult a történelem.) És nincs is rá sok példa, de azok annál szemléletesebbek: pl. 1543/44 fordulóján a török flotta Toulon kikötőjében telelt át mediterráneumi hadjárata során... Majd nyolc évvel később a két ország flottája együtt támadta Dél-Itáliát.

Azért mielőtt egy kortárs analógiát találnánk ki, hogy pl. egy USA - Afgán tengely együtt szórná meg atommal az oroszokat Kína határában (mert azért kb. ennyire volt fura konstelláció ez is), képzeljük magunkat a korba. Műholdas kapcsolat helyett mondjuk egy Párizs - Konstantinápoly távolságot, amit átlag 46, de legkevesebb 28 nap alatt jár meg a posta. Mindjárt más, igaz? Komótosabb is volt még akkor a világpolitika... Sokféle módja volt már a hadviselésnek, de nyilatkozatháború még biztos nem volt. :)

De nem csak I. Ferenc, a Habsburgok is próbálnak kapcsolatokat kiépíteni a törökökkel , már az 1530-as években, eleinte nem nagy sikerrel (vö. 1541, Buda eleste). A törökök durcás kisgyerekek, lassan fejlődik ki a diplomáciának becézett úri huncutság iránt az érzékük, eleinte akivel háborúban állnak, annak a követeit kirúgják vagy kivégzik. A szultán ráadásul csak a császár, V. Károly közbenjárására fogadja el az osztrákok "közeledését", így áll fel végre az első Habsburg-követség Konstantinápolyban 1547-ben. Ez Rudolf császár (ill. az ún. tizenöt éves háború) idején szünetelt, de 1610-re úja kiépült (és fennállt 1683-ig).

Konstantinápolyban persze őelőttük már volt francia, holland, angol, velencei, genovai követség is. (Meg erdélyi is, de az külön státusz: őket a Porta nem ismerte el függetlennek - joggal.) A hírszerzés történetének első nagyágyúi amúgy a velenceiek, ők a normannoktól Bizáncig már a kora középkorban kiépítették kém/információs hálózatukat, az oszmánok felemelkedésére a nagy török katyvaszból is az ő jelentéseik hívták fel Európa figyelmét.

A francia-török viszony persze nem volt olyan szoros, inkább alkalmi - éppen ahogy a világpolitikában is gyakoriak a pálfordulások. Ennek remek példázata, hogy gond nélkül akasztják fel a franciák tolmácsát is, amikor az lebukott, hogy kicsit több és más munkát is végez, mint egy szakfordító... Ám mai szemmel ennél sokkal érdekesebb az, ahogyan az európai, keresztény hátországban kimagyarázza magát a hatalom, miért is "cimborál az ördöggel". Párizs belpolitikai harcaiban a "törökbarát" jelző az egyik legsúlyosabb vádnak számított, a királyt előszeretettel támadták ezzel, remek s egyik utolsó fegyverük volt ez a hugenottáknak is. Persze aki francia törököt akart fogni - és verni, azokat szívesen látta a máltai lovagrend - seregük zömét francia nemesek alkották.

Amíg a franciák magukban vallásháborúztak, lassan kiépült a törökökkel a holland, ill. angol haverság is - persze egymással rivalizálva. Aztán Richelieu karrierjével párhuzamosan újra a Habsburgok váltak Franciaország fő ellenfelévé (vagyis ismét összepusziztak a törökkel), ez azonban kevés lesz egy szorosabb török-francia államszövetséghez, sőt a 30 éves háború után már egyértelműen egy törökellenes keresztény szövetségben gondolkodnak Európa-szerte. Jó gyakorlóterep volt erre Kréta, amit a törökök 1645-től ostromolnak, hogy elvegyék Velencétől.


Napkirály


Napkirály az 1663/4-es magyarországi hadjáratba segélycsapatokat küld, de mivel a mindenkori európai egyensúlypolitikát patikamérlegen mérik, ez az összefogás is hamar széthullik, Bécs a "gyáva" vasvári békével nyugatra, a franciák ellen koncentrálja erőit. Ezzel ők maguk kérik fel az újabb francia-török táncospárt, akik olyan szorosan összebújnak, hogy - a korabeli Blikkek alig bírtak magukkal! - 1669-ben török követ utazik Párizsba! Nem mindennapi szenzáció lehetett ez akkoriban. (Ha nem is követ, de egy ajándék elefánt kontinentális méretű, ceremoniális utaztatásának nehézségit írja le Saramago utolsó könyve, ajánlom! Az legalább ekkora cirkusszal járt.) Mellesleg, az már (szinte) ingyen ajándék volt a franciáknak, hogy az osztrákok seggét bolhaként csipdesték a magyarok Erdélyben. Aztán megint a hírhedt, jól bevált egyensúlypolitika: Bécs második török ostromakor Párizs éppúgy megijed, mint a bécsiek: "jobb a régi bevált ellenség, mint egy új"-alapon térnek észhez.

Angliával paradox módon a pápa erősíttette meg még jobban a török kapcsolatokat, amikor 1570-ben kiátkozta I. Erzsébetet, s ezzel minden erkölcsi gátat lerombolt a "kalmárnép" számára, hogy a pogányokkal kereskedjen. A kulturális hatás oda-vissza érvényesült: Angliában a 17. század elején gombamód szaporodtak el a kávézók. És ahogy második világháborúban a karóra volt a a sláger a "gyűjtőknél", úgy ekkoriban az asztali óra volt a legnépszerűbb repiajándék, ha valakit le kellett fizetni, minden nyugati (kereskedelmi, politikai) követség ilyenekkel felmálházva indult útnak kelet felé, a törökök megvesztek érte.

http://www.historia.hu/archivum/2008/0801_Fodor.jpg


A diplomácia Törökországban még a megszokottnál is bonyolultabb művészet volt, a baksist folyamatosan tolni kellett, és a rendszerre jellemzően ugyanazon poszton zavarba ejtő gyakorisággal tűntek fel újabb és újabb, pénzre kiéhezett arcok... A diplomáciai követek a szultán elé csak kétszer kerültek, érkezéskor és hazautazáskor, a kettő közt pedig hatalmas összegű ajándékokat kellett ügyeik intézésének minden egyes lépésekor kifizetni ajándékként a díván, a szeráj hatalmasainak...

A pénzmozgást még csak elintézték a nyugati bankok kitelepült fiókjai, de a tolmácsolás is kemény dió volt. A tolmácsot, a szakfordítót mindkét fél igyekezett a saját igaza felé, khm, részrehajlóvá tenni - jól kereső, bár veszélyes szakma volt az övék. (Ismerős lehet a török nevük egyik kortárs írónk nyomán: dragomán) E feladatra egész családok szakosodtak, zömmel európai eredetűek, de már nemzedékek óta kint élők. A követi rendszer kiépülése előtt, ill. velük párhuzamosan ők töltötték be  a kémek, a hírszerzők szerepét is, mint utaltunk rá: gyakran kettős ügynöki szerepet játszottak.


A török kémelhárítás szakmailag elég gyenge volt, saját gárda híján gyakran a Velencétől elfogott hírvivőket és a titkosírásos leveleket Velence aktuális ellenfeleinek adták át, majd megosztoztak az infókon... De ennél sokkal egyszerűbben is megoldhatták: simán csak mindenkit kivégeztek, akiknél titkos üzenetet találtak. (Nem volt éppen életbiztosítás futárnak lenni. Ehhez képest nemigen érte meg: pl. Bécs bérelszámolása elég lassú volt, igaz, ritka esetekben egy egész házat kapott Bécsben az ügynök.) Európa második számú hír/kémközpontja - Velence után - Raguza (Dubrovnik) volt, Törökország Velencéjének tekinthető, a város persze elsősorban saját érdekeit védte, de elvileg a Porta fennhatósága alatt állt.

A század utazóinak tablóján további színfolt az örmény és görög kereskedők, őelőttük a Hofburgból eredő pogromokanak "hála" nyílt út Közép-Európába: Bécsből 1669-ben kiűzték a zsidókat, Lipót spanyol felesége, Margit Terézia, illetve a későbbi bíboros, Kollonich játszott ebben nagy szerepet. A kiűzetés persze fincsi zabrálással, vagyonelkobzással is járt - na egy ilyen alkalommal, efféle zsákmányból kapta meg az egyik "szuperkém" egyszeri nyugdíjként az egyik elűzött bécsi zsidó kereskedő házát... (Így ment ez az ókor óta, és így történt ez a kommunista kitelepítésekor is, a történelemben lényeges változás csak nagyítóval fedezhető fel.)

Hosszan sztorizhatnék még, de nem bírtam cerkával, a kötet alapvetően szakkönyv, hiába a tetszetős külső és a regényes belső. Tárgyánál fogva olvasmányos ugyan, de a rengeteg adat (követek, tolmácsok családtörténete stb.) fárasztóvá teszi egy átlagos érdeklődőnek, továbbá (nehezen írom ezt le) nem fut ki sehova, szinte nincs mit összefoglalni (bár a szerző megteszi), annyira periférikus a kutatási témája.
Nem lesz bestseller, de Hollywood még felfigyelhet rá! :)

 

a szerzőről , moly.hu 

1 rokon könyv:

Edward W. Said: Orientalizmus
 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pavelolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr602368575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

1sx 2010.10.27. 23:32:31

Köszönet érte.