Beszélgetések kortárs magyar költőkkel
Bedecs László: Mi volt a kérdés? - beszélgetések kortárs magyar költőkkel
Kijárat, 2010.
[négy kukucskálóablak]
A kötet Turczi folyóiratában, a Parnasszusban megjelent íróinterjúkat adja közre egybekötve. (Már ha erre az előszóból még jól emlékszem.)
Marnó János eddig egy elefántcsonttorony-remete volt számomra, itt kiderül, inkább kényszerből az, nagyon is eleven figura, mint egy krekkel begyorsítózott filozófus, nyomja a szöveget, nagyon oda kell rá figyelni. Szegény panaszkodik is, hogy nagyon perifériára került, böködi a kiadóját. Oravecz Imre angolul beszél a fiával, sőt versel is, Borbély Szilárd beszámol szörnyű családi tragédiájáról, viszont látott már székely zsiráfot, Tornai József végre jól fordítja le Baudelaire-t. Kemény István fantasztikus beszélgető (nem a vers, nem is a regény, ez az ő nagy műfaja! ld. Bartissal a kötetét, az pompázatos). Rakovszky Zsuzsát imádom, de ez az interjú nem tett sokat hozzá sokat a róla szóló ismereteimhez, akik az egyik legjobb kortárs női prózistára kíváncsiak, azoknak persze ajánlott. (Azért megjegyzem, 'szerelemből' is fordítgat néha – így lett meg nekünk molyoknak az egyik közös kedvenc, a királynő olvas – a kiadó csak utána csapott le rá.) Csoóri Sándor olyan hosszan mesél a gyerekkorától a rendszerváltásig, hogy arról nem lehet pár szóban – többek közt ismét elmagyarázza, miért is került ő be kamaszként – a Rákosi-antológiába. Viszont gyakorlatilag kitér annak boncolgatása elől, miként is szakadt meg Konrádékkal a barátsága a rendszerváltás hajnalán. Tandori Dezső szintén jobban beszél, mint ír. Diktafont kéne használnia, nem verébszaros írógépet. A többiek kissé uncsik.
Akiket nagyon érdemes elolvasni, mert igazi kincses(szöveg)ládák: az Borbély, Marno, Kemény.
Szerepeltek még: Gergely Ágnes, Bertók László, Takács Zsuzsa, és egy spéci plusz: Juhász Ferenccel nem jött össze az interjú, ezért a szerző-szerkesztő már megjelent interjúkból ollózott össze egy nyilatkozatcsokrot.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)