Jelszavaink valának:

§ "A könyvtár a haza legjobb meghatározása.” (Elias Canetti) § "A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.” (E.P.) § "Si apud bibliothecam hortulum habes, nihil diderit. / Ha könyvtárad a kertre néz, mi mást kívánhatnál?" (Cicero?) § "A könyvtár olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni." (J.C.Carriére - U.Eco) § „Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, mikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli.” (Nick Hornby) § Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott." (Babits Mihály) § "Pro captu lectoris, habent sua fata libelli" (Terentius Maurus) § "-Szerinted van ennek a történetnek tanulsága? -Hogy mije?" (Dániel András: Tengerre, kuflik!) § – Biztos, hogy mindent olvastam, amit maguk olvastak. Ne higgyék, hogy nem. Komplett könyvtárakat végeztem ki. Bőrkötéses gerinceket és ROM-meghajtókat koptattam el. Volt már olyan, hogy taxiba ugrottam, és azt mondtam: „a könyvtárba, és lépjen a gázra.” (David Foster Wallace: Végtelen tréfa)

Mondd! (köszönet minden beszólásért!)

Szerzőim

Facebook oldaldoboz

a legfrissebb 77 mese: tartalomjegyzék

Pável itt iszik és olvas még:

CÍMKEFELHŐ

*0 (1) *1 (3) *1/2 (4) *2 (18) *2/3 (30) *3 (88) *3/4 (194) *4 (272) *4/5 (220) *5 (111) *5+ (4) 1. század i.e. (1) 1. világháború (18) 13. század (1) 14.század (1) 15. század (2) 1548 (1) 16. század (6) 1654 (1) 17. század (6) 1734 (1) 18. század (8) 1810 (1) 1844 (1) 1846 (1) 1847 (1) 1848 (1) 1848-49 (4) 1851 (1) 1857 (1) 1865 (1) 1878 (1) 1883 (2) 1885 (1) 1887 (2) 1888 (1) 1889 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1896 (1) 1897 (1) 1898 (1) 19. század (13) 1900 (1) 1905 (1) 1906 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1910 (1) 1913 (1) 1914 (1) 1916 (2) 1917 (2) 1919 (2) 1920 (2) 1921 (1) 1923 (1) 1924 (4) 1925 (4) 1927 (4) 1928 (3) 1929 (3) 1930 (5) 1931 (2) 1932 (1) 1934 (4) 1935 (3) 1936 (1) 1937 (3) 1938 (7) 1939 (1) 1940 (1) 1941 (6) 1942 (3) 1943 (2) 1944 (7) 1945 (5) 1946 (1) 1947 (5) 1948 (2) 1950 (2) 1951 (4) 1952 (3) 1953 (3) 1954 (1) 1956 (15) 1957 (2) 1958 (3) 1960 (3) 1961 (2) 1962 (1) 1963 (4) 1964 (6) 1965 (3) 1966 (4) 1967 (3) 1968 (9) 1969 (6) 1970 (1) 1971 (2) 1972 (5) 1973 (4) 1974 (2) 1975 (4) 1976 (4) 1977 (3) 1978 (2) 1979 (5) 1980 (1) 1981 (8) 1982 (6) 1983 (3) 1985 (1) 1986 (6) 1987 (2) 1988 (4) 1989 (6) 199* (1) 1990 (4) 1991 (7) 1992 (5) 1993 (5) 1994 (8) 1995 (5) 1996 (9) 1997 (13) 1998 (6) 1999 (10) 19? (1) 2. világháború (43) 20. század (43) 2000 (17) 2001 (17) 2002 (12) 2003 (27) 2004 (23) 2005 (44) 2006 (45) 2007 (74) 2008 (54) 2009 (60) 200? (6) 2010 (119) 2011 (140) 2012 (177) 2013 (143) 2014 (108) 2015 (39) 2016 (32) 2017 (21) 2018 (4) 2019 (4) 21. század (5) adapter (2) ady (1) afganisztán (1) afrika (3) album (8) alkohol (2) állambiztonság (2) állatok (3) alternatív történelem (3) andrássyak (1) angelologia (1) angst (1) anne frank (2) antall józsef (1) apák és fiúk (2) argentina (3) arisztokrácia (1) assange (1) atatürk (1) ausztrália (1) autizmus (1) autó (1) ávh (2) ázsia (1) bakony (1) balaton (3) bálint györgy (1) balkán (6) balkáni háború (1) baltikum (2) bánság (2) barba (1) barbapapa (1) báthory erzsébet (1) békés márton (1) belgium (1) beneš (2) best of (8) bibliográfia (5) bihar (1) bizánc (1) bloomsday (2) boksz (1) boncza berta (1) bookkake (2) bor (5) bori láger (1) börtön (1) bosznia (1) budapest (24) bűnügy (1) cenzúra (2) cia (2) cicero (1) cigányság (2) civilség (2) cocteau (1) csakbeleolvastam (103) csakúgy (14) családtörténet (2) csángók (1) csehország (2) csehszlovákia (3) csinszka (1) csoóri sándor (1) csucsa (1) csukaszürke (1) dachau (1) diktatúra (2) diplomácia (3) dominika (1) don-kanyar (1) drog (3) duplakönyv (1) ebihal (1) ebook (8) egyháztörténet (2) egyiptom (1) eichmann (1) előítélet (1) elsőkötetes (35) embermentés (1) emigráció (8) emléknap (1) english (1) építészet (3) erdély (13) észtország (1) etológia (2) európa (6) eutanázia (1) evolúció (1) ex libris (1) ezmiez? (12) facebook (1) fagylalt (1) falvédő (1) fegyver (4) fehéroroszország (1) félmagyar (2) felvidék (1) férfi (1) fiatalság bolondság (1) fidesz (2) film (10) fizikus (1) foci (7) folyóirat cikk (1) főpincér (1) fordításirodalom (2) fotóművészet (4) franciaország (3) freud (2) futás (1) fütyülő (1) garfield (3) gavrilo princip (1) germanisztika (1) gestapo (1) gödöllő (2) grafika (1) grönland (1) gulág (3) gy.i.k. (1) gyarmati dezső (2) gyászbeszéd (2) gyurcsány (2) háborús bűnös (1) habsburgok (2) haderő (1) hadifogság (3) hadtörténet (17) haining jane (1) hajdúk (1) halál (3) halandzsa (1) hamsun (1) helytörténet (11) henszlmann imre (1) herzl (1) heydrich (1) híd (1) higiénia (1) hipszter (1) hirdetés (1) historia vip (3) hitler (4) hóhér (1) hollandia (3) hollywood (1) holokauszt (22) horrorpornó (1) horthy-kor (9) hrabal100 (4) hüjekönyv (7) humánetológia (1) hunyadiak (1) húsvét szigetek (1) idézetgyűjtemény (4) india (1) ira (1) irán (3) írás (1) író (52) irodalmi élet (3) írország (2) írósimogató (1) iszlám (4) iszlám fundamentalizmus (3) itália (1) itallap (3) izland (1) izrael (9) janus (1) játék (7) jog (1) k.é.m. (1) kádár-kor (14) kádárjános (5) kánon (1) kapucsengő (1) kárpátalja (2) katasztrófa (1) kaukázus (1) kazinczy ferenc (1) kefír (1) kelet-európa (1) kémkedés (3) kennedy (1) kentaur (1) képeslap (1) képzőművészet (4) kerékpár (1) kertész imre (2) kiadatlan (1) kiállítás (11) kibuc (1) kína (2) kistehén (1) kivégzés (1) kommün (1) kommunikáció (1) konferenciakötet (1) konstantinápoly (1) könyvfesztivál (1) könyvhét (2) könyvkultúra (3) könyvmáglya (1) könyvtár (3) könyvünnep (3) korbácska (2) korea (3) körmagyar (1) korrupció (5) kőszeg (1) közbeszéd (1) közel-kelet (2) közép-európa (3) középkor (3) közép európa (1) közgáz (1) krúdy (1) kuba (1) kuflik (1) láger (9) lakatos andrás (1) latin-amerika (2) lázár jános (2) lengyelország (1) lenin (1) leszbikus (1) levante (1) levéltár (2) liberalizmus (1) london (1) macska (1) maffia (1) magyar (1) magyarország (121) márai (1) margit sziget (1) martiny sámuel (1) mártír (1) mátyás (1) média (9) mém (1) menedzsment (2) merénylet (1) mese (1) miamagyar (4) migráció (6) mikrotörténelem (2) mi lett volna ha (1) modigliani (1) moly.hu (2) monarchia (6) mongolok (1) móricz (1) mozi (1) mta (1) munkaszolgálat (1) művész (4) múzeum (2) muzeumpedagogia (1) nagyazistenállatkertje (2) nagy britannia (1) nagy imre (1) négykezes (9) nemcsakgyerek (4) nemcsakhrabal (1) német-római birodalom (1) németország (14) nemzetkép (3) nemzetszocializmus (12) neokon (1) népirtás (2) nepoleon (1) nka (1) nobel (7) nőirodalom (5) norvégia (1) nőtörténet (8) no komment (1) nyelv (3) nyelvészet (2) nyilasok (3) öko (1) ókor (1) olaszország (3) olvasás (1) olvasnivaló (10) olvasónapló (7) olvastam még (9) orbán viktor (4) oroszország (4) ősmagyar (1) összeesküvés (2) osvát (1) oszmánok (2) ottlik (1) palesztina (1) pap (1) pápa (3) párizs (3) parlament (1) paródia (1) pável (4) pavel (2) pestis (1) picasso (1) poirot (1) politika (29) politikus (15) portré (1) prága (1) publi (2) pukipor (1) puskás (1) putyin (1) rákosi-kor (11) rebellió (1) reformkor (1) rendszerváltás (17) repülés (1) resztli (44) réz andrás (1) rippl rónai (1) róma (5) római birodalom (4) románia (6) románok (1) rops felicien (1) saint-ex (1) sakk (1) sissi (1) sör (6) sörcsillár (1) sport (10) svájc (1) szabadkőművesek (1) szabad európa rádió (1) szabó magda (1) szakács (1) szamizdat (4) szarajevo (1) századforduló (3) széchy tamás (1) szeged (1) székelyek (1) székely éva (1) szellemtörténet (1) szentkuthy miklós (1) szerb antal (1) szexipar (1) szexus (6) színek (1) színész (3) szingli (3) szíria (1) szívritmuszavar (2) szlovákia (3) szobor (1) szocializmus (28) szociofotó (1) szociológia (5) szófelhő (14) szólásszabadság (1) Szörényi (1) szovjetunió (14) sztálingrád (1) sztankó soma (1) tabán (1) tanácsköztársaság (1) tank (3) technika (1) terrorizmus (3) tesla (1) tévé (2) thienemann tivadar (1) titkosszolgálat (3) többrészes poszt (1) tőgy (1) toll (1) törökök (1) történész (9) történészvita (2) tóth kornélia (1) trianon (4) trieszt (1) tudós (2) tűzoltók (1) tv (1) udvari élet (2) ügynök (2) ukrajna (1) uralkodó (4) urban (1) usa (7) úszás (1) utánlövés (1) utópia disztópia (4) vámpírok (4) városkép (1) varsó (1) vasút (1) vendégposzt (1) vers (1) verses reci (22) versjáték (1) vörös farok (3) weimar (1) weöres100 (4) wild west (4) ybl miklós (1) zsidóság (10) zsiguli (1) CÍMKEFELHŐ

Kiadók szerint

Progresszív baszdüh

2011.08.17. 11:36 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: politika usa neokon 2007 közgáz 20. század

Paul Krugman: A liberális lelkiismeret
[The Conscience of a Liberal, 2007.]ford. Orosz Ildikó
Gondolat, Demos könyvek, 2010.

USA / pártpolitika / neokon / politikai gazdaságtan / társadalompolitika / gazdaságpolitika / 20. század

 

[négy cinkelt Jolly Joker]

 

 

 

Mielőtt az Óperencián túlra kitekintő íráshoz látnánk, ki kell ürítenünk elménkből minden hazai címkét, lomot és lózungot, píszí szépségtapaszt. Köztudomású, az itthon megszokott fogalmak nem csereszabatosak odaát. Mi sem bizonyítja jobban a kint és a hazai politikai kategóriák összeférhetetlenségét, mint hogy Krugman liberális, progresszív (ez nála = harcos liberális) programnak nevezi fő célkitűzését, mely szerinte a demokratákra is fő feladatként vár: a közegészségügyi reformot, az egészségbiztosítás kiterjesztését. Itthon éppen liberális szólamokkal szereltek le kórházakat és tették volna fizetőssé az alapellátást is. Vagy: az állam minimalizálásáról vallott nézetekből is különös összecsengés hallatszik ki: a hazai hangokra még emlékszünk, vessük össze ezzel: „Olyan kicsire szeretném összepréselni [az államot], hogy onnantól már könnyen megfojthassuk egy kanál vízben.” Mondta pedig ezt odaát egy neokon, Grover Noquist. (p201.)

 

A Nobel-díjas közgazdász kb öt éves könyve (az előszót utólag, Obama győzelme után írta hozzá) tulajdonképpen egy hosszúra nyúlt politikai-gazdasági pamflet egy új (természetesen demokrata vezényletű) New Deal szükségességéről. Ennek kifejtése közben hosszasan gyakja a republikánusokat, jóval enyhébben osztja a kokikat a demokratáknak, s közben, mintegy mellékesen, vázlatát adja az USA modern kori társadalomtörténetének is.

 

Számára a New Deal előtti, úgynevezett „aranykor” Amerikája a „szélsőséges egyenlőtlenségek” hazája volt, és a neokon elnökségek mindig ebbe az irányba fordultak vissza. Az egyenlőtlenség és kiegyenlítődés szavak kulcsfogalmak Krugmannál, de nem bűvésztrükk, jövedelmi adatokkal, adóügyi, választójogi stb. összevetésekkel támasztja alá megállapításait.

 

 

Bemutatja, milyen gyökeres, „nagy kiegyenlítődés” (Great Comression) jellemezte a társadalmat azután, hogy Roosevelt „újraosztotta a lapokat”, a harmincas évektől az ötvenes évekig. És nem csak azért, mert a háború mindig egyenlősíti a túlélőit.

 

A fejezeteken át részletezett (de még olvasmányos és közérthető), kétpárti kormányváltások (elnökcserék) története gazdag példatára Krugman politikai-gazdaságtani alapvetésének, vagyis hogy a repik fő célja a New Deal eredményeinek lerombolása volt (adózás, szakszervezetek ügye, választójog stb.).

 

 

Persze ez nem volt mindig így, csak mióta megpuccsolta a pártot az újkonzervatív iskola, mely Reagan óta kiterjesztette befolyását az országos politikára is. Alaposan leszedi a keresztvizet róluk, még Reagannek egy kissé, khm, apartheid-ízű beszédét is előásta valahonnan, pedig ő ugye nem ettől akkora sztár.

 

Ha valaki hátrányos megkülönböztetést akar alkalmazni a négerekkel szemben saját házának bérbeadásakor vagy eladásakor, annak ehhez joga van
  (Ronald Reagan, kaliforniai kormányzójelölt – p115.)

 

 

Az első neokon jelölt, Barry Goldwater még azért vesztett 1964-ben, mert ostoba módon nyilvánosan felvállalták egyenlőtlenséget növelő politikájukat. (Még egy személynek esik neki olyan hévvel és gúnnyal, mint Goldwaternek: ez pedig a még nála is híresebb és befolyásosabb közgazdász kollégája, Milton Friedman, aki egyik hangadója lett a neokon agytrösztnek. Az ő szerepéről egyenesen ezt írja: „határos a tisztességtelen értelmiségi magatartással.” - p150.)

 

 

Reagan híres, szintén 1964-es, Itt az idő, válasszatok (A Time for Choosing) c. beszédét nem tartja még konzi alapvetésnek, inkább ügyes, sőt demagóg (zavaros) marketingfogásnak. Ezt a szónoklatát inkább csak szimbolikus kezdetnek nevezi, sőt, szerinte a teljes konzi hatalomátvétel csak Nixon után történt meg.

 

Persze a Mozgalom első „saját” elnökének már Reagant tartja, ám csak lassan épült a Halálbolygó, pl. Reagan költségvetési főtanácsadója, David Stockman hiába nevezte a tébét „bújtattott szocializmusnak”, még erős volt a Köztársaság flottája: a mérsékelt repi szenátorok végül még meg is erősítették a tébé finanszírozását.

 


(...at állatfigurák története - és egy elemzés)

 

A neokon think tank („agytrösztuniverzum”) hatalomátvétele mellett abban látja az országos repi hatalomvétel okát, hogy a fehér déliek is elkezdtek szavazni rájuk, emögött pedig az országban máig élő, bár lanyhuló rasszizmust látja. Hatalomgyakorlásuk miatt is kárhoztatja őket, mert az „maffiaszerű intézményhálózatra támaszkodik”. Krugman ezt összeveti a demokrata párt értelmiségi holdudvarának lehetőségével és szánakozik rajtuk – már-már úgy érezzük, nem is utálja ő ezért a repiket, csak irigy rájuk.  

 

A neokon fordulat előtti időkben nem látja ellenségnek a két pártot, bemutatja, elemzi az egymással akár munkakapcsolatban is álló frakciókat (Bourbon-demokraták LINK, ill. a Reagan előtti repik).

 

 

Ellent mond ennek (ezekben nem szűkölködik a könyv), hogy Roosevelt gazdaságpolitikáját mindjárt a háború után szocialistának bélyegezte „Mr. Republikánus”: id. Robert Taft. (Azt hiszem, elég csúnya szitok ez odaát, pedig nem is ismerik a szót...) Krugman a Roosevelt-csomag előnyei és a demokratizálódó társadalomkép után áttér a repik lépéseire, mellyel megbontották ezt a folyamatot – pl. amint átvették a kongresszusi többséget, átnyomták az érdekképviseleteket gyengítő Taft-Hartley-féle törvényt (1946).

 

Ha Krugman könyvét egyetlen mondatban kellene összefoglalni: a demokrata jó, a republikánus rossz. Vagy ahogy egy éppen nyomdahibás mondata szól: „Bizony kedves gyerek[ek], a nagy jobboldali összeesküvés valóban létezik!” Persze a könyv nem mindig ilyen leegyszerűsítő módon fogalmaz: a repik „a növekvő egyenlőtlenség pátja lett” - a demokraták pedig a „többieké.” (Smiley.)

 

Reagant bíráló sorairól némi szigorral még azt is el lehetne mondani, hogy hazafiatlan, hiába a tudós felkészültsége (rutinja?), bizony nem egyszer süvölt ki mondatai közül, hogy nem ellenfélnek: inkább személyes ellenségnek tartja a keményvonalas repiket és közben megfeledkezik kétségtelenül valós eredményeikről (legyen az külpolitikai vagy bármi más). Amikor kiemeli Reagan általánosító jelszavait, mint pl. a „segélyhuszárok”, szépen megfeledkezik arról, hogy bár demagóg jelszó, de bizonyára volt igazságtartalma is.

 

 

Máskor meg egyszerűen nem veszi figyelembe a hidegháborús kort, csak a belpolitikára fókuszál, és sajnos az államhatárokon túl nem látva nem lehet tisztességes korrajzot adni. Amikor pedig mégis eszébe jut a világpolitika, akkor meg úgy megbillen, hogy a hidegháborút csak a repik költséges hóbortjának tartja... A feltartóztatási stratégiát paranoidnak nevező cikkeket idéz, sőt képes olyat leírni, hogy „Amerikában... alig lézengett pár kommunista”. Hiába, a szélsőséges McCartyzmus kitermelte a maga szintén szélsőséges ellentáborát is.

 

Krugman szeret kultuszt rombolni, és nem tabu a neki szimpatikus oldal sem, bár ehhez jobb példákat lehetne találni újabb írásaiban, ahol Obamáékat pofozza éppen. Nem kezeli tabuként a választási csalás témáját sem (bár ez vehető színtiszta republi-kritikának is, mert ekkor csak róluk esik szó), és nem csak a messzi múltban említ ilyeneket hazája történetében, de simán lehetségesnek tartja azt az elmúlt elnökválasztások idején is. (Emlékezünk csak vissza az Al Gore – G. W. Bush párviadalra, a megsemmisített floridai szavazatokra, stb...)

 

Szóval Krugman egy elfogult, megveszekedett demokrata, ezt be is vallja, sőt annyira nyilvánvaló, egy kicsit is figyelmes olvasó könnyen átlát a szitán. Nagyobb lódításaival meg nyugodtan odaállhat Fukuyama mellé, aki pl. A történelem vége... c. opusával létrehozta virtuálisan a tudományos okkultizmus tanszékét. Mindez elviselhető a könyv erényei mellett.

 


(2008 - ?)

 

Gondolhatnánk, az, hogy Obamáék 2010 tavaszára végre megcsinálták az új egészségügyi tv.-t, mellyel jelentősen, a teljes lakosság 95%-ára emelkedett a biztosítottak köre, feleslegessé, idejétmúlttá teheti az egész könyvet, ám az ennél többet nyújt. A New Deal-től máig felvázolja az amerikai társadalompolitikai küzdelmeket. Az, hogy egyértelműen rámutat, melyik pártcsoportosulás kezében van Amerika jövője – istenem, legalább nem egy álszent Lengyellászló. (Mondjuk ehhez nem is kell nagy kurázsi az ifjabb Bush nyolc éve után...) Kirohanásai ellenére meggyőző – de ne essünk abba a hibába, hogy az ellenkező oldalról ne lehetne egy hasonló pamfletet írni...

 

 

 


P. Krugman

 

 

 

John Lukacs: Az Egyesült Államok 20. századi története
Lánczi András: A XX. század politikai filozófiája

Rokon könyvek:

 
 
 

 

 

 

 

...és a Konzervatórium blog írásai. 

 

 

...Ó, ..IÓ, RECEPCIÓ:

A jó öreg kello.hu szerint "Az eredetileg 2007-ben megjelent, számos elemében azóta prófétainak bizonyult kötet a jelenlegi amerikai kormányzat törekvéseinek mélyebb megértéséhez járulhat hozzá. Az amerikai politikai struktúra értelmében vett (tehát inkább baloldali) liberális, progresszív politikai krédót meghirdető, lábjegyzetekkel záruló kötetet a kortárs amerikai történelem, valamint a politika és politológia iránt érdeklődő olvasók figyelmébe érdemes ajánlani."

"A rossz döntések, a vesztes háború, az egyre liberálisabbá váló értékek, a szegényebb szavazók magasabb választási részvétele és a faji kérdés jelentőségének csökkenése győzelemre segítette a liberális politikát. Az utolsó négy fejezetben Krugman leírja, hogy a demokraták nem adhatják alább egy új New Deal megvalósításánál. Egyrészt harcolni kell az egyenlőtlenség ellen: progresszívabb adóztatást kell bevezetni, növelni kell a minimálbért, megerősíteni a szakszervezeteket. És be kell vezetni az univerzális egészségbiztosítást. Krugman részletesen ismerteti az egészségügyi rendszer problémáit, majd leírja, hogy közgazdasági szempontból a francia egybiztosítós modellt tartja a legjobbnak, viszont ez politikailag nem megvalósítható - ezért egy vegyes rendszert javasol. A magyar olvasóknak is érdekes lehet az a pragmatizmus, amellyel a szerző kilép a közgazdaságilag ideális világból, és legitim érvként tekint a politikai korlátokra is." - írja a mancs.

A bejegyzés trackback címe:

https://pavelolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr483117676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.