ford. Náray Éva
[Idi, vremeˇje!, ] Timp, 2010
[négy csípős csevap]
A titói "fejetlenség" kora (a poszttitói Szerbia), egy nagy jugó tabló, vagy inkább széteső mozaik. Egyben a nővé érés regénye, persze nem lányregény, megismerkedünk Tito, a partizánvezér s egyben Balkán első számú kanjának hódításaival is... És az underground Jugó, amikor még nem rombol(tat)ták le magukat pinceszintig, Történetünk idején Milosevics még a Nyugat dédelgetett kedvence.
A cím a főszereplő bátyjára - és nemzedékére - vonatkozik, a fantasztikus Danilora, aki hugának szabadegyetemi előadásokat tart a konyhában, és emigrálni készül, de nehezen megy. Megidézi a tragikus sorsú Zoran Đinđićet is, még táltos egyetemistaként, akit Habermas tanítványaként nyelt magába a politika mocsara.
Jovanovićot odahaza, Szerbiában szabad szelleméért éppúgy sokan utálhatják, kb. mint itthon a jobbikosok Spirót, belemondja hazája arcába a véleményét, kíméletlenül, még ha néha tréfásan is - persze a horvátok is kapnak (Jesenovac felemlítése): p148.
Szerelmeken és a szerb nemzet naív reményein gázolunk át, a regény végül Zoran Đinđić meggyilkolásával ér véget, az összefonódó sorsok széthasadnak, Danilo emigrál. Fájdalmas regény lehet a szerbeknek.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)