Marton László Távolodó: Az utolsó funky - válogatott és új versek
L'Harmattan, 2011
Sajnos az én zenei műveltségem olyan szintű, hogy arra majd csak az ötös metró ásásakor fognak rábukkanni, mégis megreszkírozom: ezek a versek, melyeket egy rock-án [bocs!] fontak (az apánk is lehetne) MLT korának zenekultúrájával, szerintem rettenetesen trék [cop. MLT], sajnálom.
De legalább megtudom végre, ez az idegesítően közbeékelt 'Távolódó' név egy Patti Smits-sorból van.
A megereszkedett test a versek tája, de nem a bújás melege, hanem az aktus lucska, a hiányzó fogak rései, a szó néhol pihe, de inkább csak genny és var.
Verseskötetnek tré, de egy zenebuzi élete van benne, és természetesen ezek után nem lehet nem szókimondó: pl. a vécécsésze reggelenkénti lepisálása (Nézz rám), egy kurva, aki 'túl száraz', és még a pasija is benéz rájuk (Mi lesz itt még?), de akad más, már tényleg gyomorforgatóan undormány leírás is. (Az utolsó meleg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)