Lovas Nagy Anna: Verazélet Noran Könyvesház, 2011.
mottóknak:
"hadd tegyem újra / Leszboszomban
szép hivatásom, ismét / drága szűzek közt"
Sappho: Hérához
"Zorkának tizenhat szava van a szopásra,
mint eszkimónak a hóra."
(p11.)
[három és fél ujjas]
Vera szakítása utáni hosszas kesergés, egy mondatban, egy regénnyé klopfolt nagy sirám. A leszboszi viszonyok ügye talán meglepetés annak az olvasónak, aki nem készült fel erre – mondjuk a marketing ezt elegánsan ki is kerüli. Férfiolvasók zavartan fogják kézbe venni, kukkolónak érzik majd magukat, nem igazán hozzájuk szól, persze nem langyiság elolvasni, sőt, de minket a leszboszi szerelmek max. 30 körülig érdekelnek (kivéve az anya-lány mátrix, de erről beszéljen inkább egy másik friss kötet, Kovié), itt meg van ez az egész klimaxos, lelkizős nyűglődés, a pasiknak nagyon lenne mit tanulniuk lelkizés terén, de inkább ne innen. 
Mit tegyünk mi ezzel, amikor még a (férfi) melegirodalom nemrég megjelent remekművének sem volt szinte semmi visszhangja (Michał Witkowski: Kéjpart - ld. jobbra). Ne de ennyit a maszkulin recepcióról.
A szexus súlytalansága váltakozik a testrészek lusta megereszkedettségével. Vera persze még fiatal, de ő már csak egy halványuló lenyomat a lepedőn, befejezett múlt, visszarévedés – picsogás. Pedig annyi fájdalom van ebben a könyvben, hogy szinte dobálja magát, mint a beteg az ágyon, akkora a szeretethiány, akkora a vákum, hogy a könyvjelzőként benne felejtett ujjadat egyszer csak szopni kezdi valami...
"Negyvenkét éves vagyok. Három napja visszaszoktam az ujjszopásra."
Homoszexualitás és holokauszt, árvaság és klimax: túl zsíros ez a fasírt, legalábbis erről az oldalról is kritizálhatónak érzem. Megpróbál egy sajátos nyelvet is teremteni, de ez az egyedi, kissé magyartalan mondatszerkesztés (szerencsére csak a kötet első felében tűnik fel, és csak néha) sem válik hasznára. Végül is szubkulturális körökben sláger lehet, de nem dobta meg az idei könyvtermést.
...Ó, ...IÓ, ...RECEPCIÓ:
"Lovas Nagy Anna első regényével kapcsolatban már a bemutatón szóba került, hogy miféle kategóriákba fogják majd besorolni a kritikusok. Lehet akár melegregénynek, női könyvnek, titulálni, de óvakodjunk a kategóriáktól. Aki szaftos leszbikus jelenetekre vár, vagy vérfeminista zászlóra készül tűzni a kötetet, csalódni fog. Pedig van a Verazéletben szerelem is, szex is, leszbikusok is, csakhogy elsősorban mégis az élet." - olvassbele.hu
Aminek sosem kell hinni, az a fülszöveg, legyen az éppen akár a hátoldalra vésve - s pláne ha Bódis Kriszta írta:
"A Verazélet katartikus mű. És úgy hiányzik nekünk a katarzis, mint egy falat kenyér, mint az éltető levegő. Zsigerekig hat és újraformál ez a könyv, mert minden régi és tudni vélt újrafogalmazódik benne, lenyűgöző és gyönyörködtető formában. Érthető, tiszta, lírai hangon".
Lovas Nagy Anna (1964-)
elsőkötetes író: eddig "csak" illusztrátorként működött közre két könyvben:
Simon Tamás: Eszter könyve ill. Raj Tamás: Amit tudni kell a zsidóságról
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)