[ill. Háy Ágnes, Móra, 1982; Magvető, 1996.]
Gyerekként a frászt hozta volna rám az Alagútban lakó, sokgilisztafejű sárkány. Akkor is, ha csak 53-ig tud számolni és (ő is) fél a BKV-ellenőröktől… :O)
Meg egyáltalán, egy Combino hosszúságú* gilisztasárkány? Pfúj, rém undi. (*Mennyire előre látta a jövőt Mosonyi Alíz!)
De a törökök sem kutyák, jatagánnal szelik a krémest.
Nagyon aranyos a humora (a lábra kelt falfirka), tipográfiailiag kissé, khm, szabados, de ettől csak még jópofább gyerekkönyv – igaz, a belőle netán felolvasó szülőre a tengeribetegség is rátörhet, ha éppen a hullámzó soroknál jár.
Az ellopott Operaház: bravúros.
Kicsinek és nagyoknak!
[négy Combino-sárkány]
*
Gyönyörű, bájos, kedves, vicces mesék kicsiknek és nagyobbacskáknak egyaránt (a legnagyobbacskák képesek csak erre), de kissé egyenetlen, a vége felé több a laposka mese (úgy látszik, ez tendencia az életműben.) Egy ültő helyemben „befalánkoltam”, nyamm! A lim-lomológia és a polcológia magastudományok határterületein mozgunk, billegünk, épp mint a rágógumizó mackó a szekrény tetején. Kedvenceim: az elveszett gomb és a repülő; a Birsképű Herceg és a szerelmes Hercegnő, uő meg a tulipánok, az aludjel aludtej és a kisegér; az aranykörmű kismalac; a szépéletű nénikemoly; a szorgos lekváros bukta. Ezek közül több, azok, amelyeket én csokorba kötve csak úgy hívok, Örkény orkánja (részben ebből bújt elő Alízunk), előremutatnak idei könyve felé, melyek egyre kevésbé gyermekmesésebb, s annál inkább csúnyafelnőttesebb. (Lásd magyarmesék) Mondjuk egy hattyúnyúzó kés felbukkanása kissé ijesztő egy mesekönyvben. Grammnyi grimmi horror, ennyi kell is. Ezek már tanmesék, és megnézhetjük ugyan, mely kor, évtized hozta elő ezeket a szerzőből, mind írónk, de még inkább a magyarság olyan, hogy tanmeséi időtlenül érvényesek rá. "Volt egyszer egy Mari nevű szekrény. És ebben a szekrényben üldögélt egy aranykörmű malac. Teltek-múltak a hónapok, üldögélt egy aranykörmű malac. Teltek-múltak a hónapok, teltek-múltak a hónapok, teltek-múltak a hónapok. Üldögélt az aranykörmű malac. Malac! Kismalac! Telnek-múlnak a napok! [rajz. Háy Ágnes, 1. kiad. 1985, Kossuth; 2. kiad.: Magvető, 2008.]
A rajzok (Háy Ágnes) is béndzsák néha, de sebaj! Elbűvölő.
(34.o.)
(A többi recim elveszett, mint a kis gomb, nem is baj.)
*
[rajz. Pintér József, Magvető, 1997; 2002.]
Zseniális - ez a legjobb könyve. A magyarmesék elődje, de nagyobb arányban remekel benne. Tömörebb arany.
Meghökkentő mesék. Mert tényleg megannyi mese után meghőkölsz. Ha eddig nem tudtad, hogy kell, most megtanulod. Megtorpansz, fennakadsz, mint porták előtti csalfa forgóvillákon, meghőkölsz, na, lábujjhegyre pipiskedhetsz, erőlködhetsz is, de ne tudsz továbblapozni. Le kell hogy csengjen-bongjon-csendüljön a mese, lehet hogy tovább tart, mint a mese maga. Lassan tűnik el, mint ahogy egy paca szárad fel, lassan, mint amilyen lassan szokott előkúszni odúiból a csend - mint ahogy orgonakoncerten is mindig megvárod, hogy hunynak ki a kergetőző, cikázó-cicázó hangok a falak közt ide-oda verődve.
Vagy göcögsz tőle, göcögsz bele, magadban gurgulázva nevetsz, de nem, ez nem nevetés, pláne nem röhögsz ettől, a poros pozsga növi be mosolygó arcodat, és befelé reng a hasad, a tokád (füled, vállad, egyebed). És ajánlod, melegen, hidegen, sülve-főve, fele- és egész barátnak. Már ha el tudják tőled venni.
Ínyenc mesék, na. Valahogy így ni:
"Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: – Keserű fánk az élet? Vagy édes? – Én azt honnan tudhatnám – mondja a pék. – Meg kell venni, meg kell enni. Abból megtudhatják."
"A Kerek Perec Boltjában se méz, se máz, se mazsola, mindenkinek megmondják az igazat. – Fujj, fujj – mondják a vevők –, csak így? Se méz, se máz, se mazsola? Lenne inkább drágább, de adnák meg a módját!"
[öt kerek perec]
*
[rajz. Medve Zsuzsi, Magvető, 2011.] Volt egyszer egy magyar. Lovasíjász volt, de ő előre nyilazott, a paripája futott hátrafelé. Ki is tűnt minden levente közül, no nem a magyar, ő értelmiségiként végezte. Hanem a ló, s mikor már világhíre kelt, befogták az időkerék elé. Lettünk is világszám. No mondjuk ez itt fent az én gyorsmesém, messzi van M.A. legjobbjaitól, de a gyengébbe átlagát talán hozza. Mert sajnos akad köztük gyengécske, sőt néha úgy érezhetni, igaztalan is köztük (túlzóan is ostorozó - ezek jók lesznek a Mazo-magyaroknak), de a többi mese szíven ütő találatának zsenialitása vitathatatlan. (Irigymagyar, Provinciálismagyar, Kárörömmagyar és a többiek 'eredetmondái' keserű, nyúlfarknyi mesékben. Bassz-dúr, sírva vigadós hangnemben.) És megérte tegnap este újraolvasnom. Megérdemeljük mi ezt a kegyetlenséget, mert kegyetlen is. Mindig újra fogom olvasni, valahányszor éppen emigrálásról álmodozok. aztán lehet, hogy egyszer magammal is viszem. (Köszönet a Magvető kiadónak a magyarmesékért - főleg Morcsányi Gézának, aki éppen mellettem sörözött a könyvbemutatón... Majd később mellém ült le Medve Zsuzsi is, így nem úszhatta meg dedikálás nélkül. Lett is +1 egerem a kötetben!) [négy és fél mesemagyar]
M.A.
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)