Vassvirgács, vassvirgács,
soha senki el nem picsáz?
[két pohárka pacsulikoktél - csakbeleolvastam]
*
Simenon, Georges: Maigret és a halott gyémántkereskedő
[La nuit du carrefour, 1931] ford. Felkai Piroska
Agave Kv., 2011.
Tényleg gyengébb, ahogy azt Katherine moly írta volt. Kriminek krimi, de a műfaj csupasz vázát adja csak, túlontúl akciódús, másra nem maradt ereje, mintha a szerelmes párbajhős Rómeót Dolph Lundgren játszaná, márpedig én nem ezekért szeretem a krimi műfaját, pláne nem a Maigret sorozatot, hanem a milieu-ért: ahogy fehérborozik (mondjuk itt éppen sörözéssel kezdi), a pipadohány morzsákért a zsebében, a túlórák után a megtört hazatéréseit a feleségéhez (mondjuk itt is van egy jó rész, amikor az észreveszi, hogy babonás lett a férje), a francia konyháért és egyáltalán, mindenért, ami nem a krimi szálai. Szeretem kifilézni a krimiket és úgymond társadalmi regénynek olvasni.
Amilyen vézna kis könyv, olyan sűrű, tele csihi-puhival, lövöldözéssel, matróztrikós rosszfiúkkal, üvegszemmel és egy kis mindhalálig szerelemmel a végén, hogy franciás legyen, de ez most kevés volt, Monsieur Simenon.
[három és fél pótkeréknyi szajré]
*
Amiket korábban olvastam - első Maigret-im:
[M. Gallet, décédé, 1931] ford. Lukács Laura
Park, 2009.
Nahát, Megré nem csak kinyomozza, de még az igazság utóéletével is törődik!
Majdnem nem tetszett, aztán ráéreztem az ízére, nem is rossz ez a Simenon…
[4/5]
*
Második Maigret-m, egyre jobban ízlik, na nem nem úgy mint a M. által merő „véletlenségből” benyakalt sok demizsonnyi fehérbor meg aperitif, nem rúg fejbe, de elzsongít – nagyon plasztikusan ír az öreg G.S., nem hittem volna. (Érzed a kopó léghuzatát, ahogy elsétál melletted, érzed a zsúfolt hotelben és az utcán kavargó szagorgiát, összehúzod magad a fotelben olvasva, amikor a keskeny járdaszegélyekről ír és szinte tapintod a nők ruháját… – bár a vége felé ez a képessége megkopik a szövegnek).
Pláne bravúros abból a szempontból, hogy… (spoiler) egy szuperkopó felbukkanása egy kisvárosban egyenes arányban áll az elkövetett gyilkosságok számával. Majd meglátod, ha elolvasod.
[4/5]
*
Ez valami tünemény, ez a mackó-egér páros. És megint meg kell említeni a szűkebb címleírásokban fel nem tüntetett rajzolót, Kady MacDonald Denton-t, aki nélkül ez csak egy egérfaroknyi mese lenne, de így hatalmas, mint egy medve hálósapkája.
[öt medvecsipa]
*
Előző kötetük:
Együgyű, kedves mese. Az ilyen könyvek sikere mindig az illusztrátoron múlik: szóval köszöntsük az igazi szerzőt: K. M. Dentont!
A medvehónaljba kötött konyhai kötény amúgy van olyan aranyos, mint a tandorisan sárkányfejbe húzott kötöttsapka…
[4/5]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)