Ménes Attila: A négy rántott hús
Balassi, 2004.
magyar / novella / kortárs
[4 és fél sörbunda]
"Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt,
nem tojás és nem is zsemlemorzsa
Az én szívem rántott hús, de azon a bunda
magány, vágy és rettegés talán"
(Lovasi A. - Kiscsillag)
26 novella: 26 mondat.
Nem „mágikus realizmus” ez (idióta fülszövegek), „csupán” a gyermekkor prizmáján át láttatja hosszú-hosszú svenkekben – novella hosszúságú, ágas-bogas mondatokban – az „átkost”, mely áldott is volt annak képzelt, visszavetített ártatlanságával és átkos késői ocsúdásaival, tenger primitívségével és kisstílűségével, a rég nem gyártott édességek és majszolni valók lepedékével a torokban, s főleg: a végtelen sok megaláztatással – a semmiért. Meg a lélek fel-felkapart varjainak sosem múló nyomaival. (Bár a kölyökkor szívatásai csak mórikálásnak tűnnek majd az élet későbbi pofonjai mellett.)
(Ééés ismét: Google-dobta képek a "rántott hús"-ra - via)
Aki megélte, nehezen teszi le (mint a Görbe tükrök terme a Vidámparkban), kérdés, hogy a gatya rendszerváltás után felnőtt nemzedékek mit kezdenek vele. Kb. mint mi a Werther szenvedéseivel, vagy kult lesz, retrolázas kultkönyv, deszkás gyerekek farzsebében billegve át a halhatatlanságba?
(via)
Persze lett volna mit húzni belőle, de ne legyünk ma(r)ximalisták, mint a rencer – így aztán akad hülye pojén: egy ügyvéd azt véseti a sírkövére: „Föllebbezek” -66.; és van nyomdahiba gyanús: "csépeltette a dobos az üstdobot" – p32.)
26 novella: 26 mondat.
Ljuba tiarája, stb.: felrémlenek ebben a hadarásban Hrabal Táncóráinak egymásba szőtt meséi, csak éppen a Mester édes-keserűen habzó sörénél még több kesernyésséggel. Nymburk, Kőbányán csapolva.
(Ja, és Noémi is áttűnik a színen - Körtörténet c. fejezet)
Ménes Attila (1961-)
moly.hu
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)