Rút Lichnerová: Anna Regina
[Anna Regina, 2006] ford. Körtvélyessy Klára
Európa, 2012.
szlovák / kortárs / regény / Felvidék / 17. század / Mikoviny Sámuel / Bél Mátyás / nőtörténet
"Mondd meg nekik jó hangosan, hogy a térkép nem tájkép vadászjelenettel, hanem matematika!"
"Selmecbánya a tizennyolcadik század első felében rohamosan fejlődő, pezsgő bányaváros volt. Felvirágoztatásához tetemesen hozzájárult két hírneves polgára, Mikoviny Sámuel, a sokoldalú tudós, geodéta, kartográfus, és mestere, a polihisztor Bél Mátyás. Ebből a történelmi háttérből emeli ki a szerző Mikoviny Sámuel feleségét, Anna Reginát. Az ő szalonjából, hálószobájából, konyhájából láttatja a soknyelvű város különböző társadalmi rétegekből származó polgárait, a város életét. Anna Regina öntörvényű, okos és józan asszony. Hogy a tizennyolcadik század elején miként él a fenti adottságokkal megáldott nő egy olyan férfi oldalán, aki megszállottja hivatásának, aki ideje nagy részét az ország feltérképezendő területein tölti, ráadásul feleségénél jó néhány évvel fiatalabb? Rút Lichnerová szellemes, tárgyilagos, jó adag szarkazmussal és pajzánsággal fűszerezett regényéből kiderül."
(fülszöveg)
Bél Mátyás és Mikoviny Sámuel: a 18. századi Magyarország talán két legnagyobb tudósa, Bél a rangidős mester, de Mikovinyit is még simán polihisztornak tartjuk, s nem csak a wikipédia. Egy nemzedéknyi különbség van köztük, Bélnek barátja és kollégája Sámuel apja (a 'Nagy Samu'), a felvidéki evangélikus lelkész.
Annyiféle tudományt szolgáltak, hogy csupán egyikük szakterületét is hosszas felsorolni, nem hogy kettejükét - ezért csak ízelítőül, Sámuelről, elvégre az ő feleségéről szól ez a regény: kartográfus és geológus, építész és matematikus, bánya-, had-, út- és gátmérnök volt egy személyben - ez utóbbi szerepében, egy Vág menti terepmunka során szerzett megfázásba hal meg 1750-ben, alig 50 évesen.) És még az udvari tűzijátékért is ő felel.
A hazai, szlovák kiadás (2006)
"Vigyázzanak azzal a nővel! Egy művelt férfi felesége, és okos."
A szakma mindenek előtt, a család előtt is, de nem azért, mert a feleség az idősebb. Regényünk idejében (szül. Gillig) Anna már másodszor házas: friss özvegyként vette őt el Sámuel, már két gyermeket is szült neki, újra terhes. Mikoviny éppen megkapta a megbízást Bécstől (a nevét a tudománytörténetben leginkább megörökítő) térképsorozat elkészítésére, persze Bél kollegiális ajánlására, aki az udvarba beajánlotta őt. S aki - Anna szerint legalábbis, és ezt nem felejti el ura tudomására hozni -, csak a segédjének nevezi őt a háta mögött.
Egyszerre pillanthatunk be a kor női szobáiba és a tudományos élet kulisszái mögé: szerelmi és szakmai házsártoskodások és féltékenységek, az udvari kamarai furkálódások és a cselédélet palettája ez a regény, és sokszor, de nem egyáltalán nem kizárólagosan Anna szemszögéből láttatva.
Tolkoš, az intrikus középszer kiválóan megírt alakja, e mellékszereplőt előszeretettel írja le Lichnerová aszerint, hogy melyik testrésze éppen miféle szalonnára hasonlít... Az intrika keresztül-kasul sző mindent, a magánéletet és a szakmát, a családi élet inkább csak kirakata az előző családunkból (gyerekkor, első házasság) menekülésnek, és néha friss köpésnyomokat találni a küszöb előtt... Vagy ott a borító kiabáló vörös, papagájos tapétája – ezt maga az asszony szaggattatja le a falról, hogy megfeleljen alig látott férje - a társadalmi illendőség által formált - ízlésének.
"Ó matematika, istenek tudománya, miért tudok csak veled szeretkezni? Miért lettem szerelmes éppen tebeléd?"
Szóval olykor remekül ír, máskor viszont, főleg a legelején – hát bizony kissé taszítóan zavaros. De ez lehet félreértés is, figyeljünk jól oda a remek bekezdésekre, márpedig amikor Anna lelkében lapozunk, akkor csodálatosan kapnak szárnyra a női lét kortalan kérdései - bár korrajznak sem utolsó -, miért és kihez ment férjhez, miért is szült és szül azóta is folyamatosan. Rakovszky Zsuzsa historikus nőregénye jutott róla eszembe, és ez nagy bók tőlem. (A kígyó árnyéka)
"Szívét kiszikkasztotta a siker. A császár generálisai izgalmukban a gatyájukba eresztenek, amikor Sámuel térképeit nézegetik, de Sámuel szíve egyre fonnyadtabb."
Selmecbánya látképe, 1745.
Korrajznak sem utolsó: Selmecbánya még nem az a felvidéki ékszer, aminek mi ismerjük, akarom mondani, már csak a hírét ismerjük, sőt ez a Selmecbánya még az ez előtti Selmecbánya, a középkori város megsemmisült, és még a királyi fejlesztések és polgári fejlődés előtt járunk, még csak egy relatíve nagy bányászváros, tele 'gnómokkal' és a bányában megnyomorodott népséggel, még nem állnak azok az épületek, amiket ma romos vagy felújított állapotukban csodálnak a turisták, csak a Mikovinyt követő nemzedék lesz tanúja ezeknek, vagy pl. a bányaakadémia alapításának.
[4 omladékos tárna]
(via)
Rút Lichnerová (1951-) szlovák író, művészettörténész, Selmecbányán él. Évekig a Selmecbányai Bányamúzeum munkatársa volt, ahol az UNESCO kulturális örökségeként bejegyzett gyűjtemények megőrzésével és bemutatásával foglalkozott.
A Kollár Galéria igazgatójaként Szlovákiában és külföldön több mint száz képzőművészeti kiállítást rendezett. Hazájában regényeivel, elbeszéléseivel, novelláival, rádiójátékaival, esszéivel vívott ki magának elismerést. Munkásságát több díjjal is jutalmazták.
![olvastam még [201711]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/b9d2b282316ed0fcfc96f2cc3c446dfa_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)