[
Fifty Shades Darker, 2012] ford. Tótisz András
Ulpius-ház, 2012.
angol / kortárs / erotikus / regény
[két és fél marék nagyszemű gyöngy]
Invokációul:
Szentséges basszantyú!Nem olvastam az első – Tótisz nyomán hírhedt – kötetet, de ebből is mindent megtudtam róla. Sőt, a következőt is előre látom. Bárgyúnak nevezném egy szóval, és bár akad benn egy átlagosnál erősebb szexjelenet, erotikus irodalomnak is gyenge.
Női főhőse, Ana – alig hiszem el, hogy a szerző volt olyan botor, és irodalmi szerkesztőnek tette meg! – egy buta picsa, aki azt hiszi magáról, hogy a csilliárdos szépfiú (aki „óránként keres 100 ezer dollárt") első igazi szeretője lett, pedig csak éppen olyan "alávetett” libuska, mint a többi. (Ezek egymásra fújása teszi ki a szexmentes részek jelentős észét.) A kakas a szemétdombon meg olyan papírfigura, hogy még, sebekkel borított atléta, roncsolt lelkű sex-machine, anyagyűlölő szadista szerető, a semmiből jött csilliomos.
Rengeteg panellel dolgozik, és már-már együtt nyöszörögtem Anával, csak én a kínosan ismétlődő „fordulatok” láttán. Megjegyzem: a szexjelenetek egészen szoftak (annál gyakoribbak), volt szerencsém a műfaj igazi klasszikusaihoz, ez még erősen magán viseli a konyhai köténykét. Ebből is látható, ki a közönsége: igazán lassan, kisujjnyi adagokban adagolja a „perverziókat”, sőt inkább csak beszélnek róla Christianék, mint hogy csinálják is. És tuti hogy a 3. kötet is csak szoft pornó lesz – igazi mamipornó, csak semmi polgárpukkasztás, sőt talán aranyérkenőccsel csomagolják majd egybe.
De hát ez a mai irodalmi piac bestsellere, millió háziasszony és diáklány fog még magához és a pénztárcájához nyúlni a 3. kötetnél is.
Ó James, "ó Szent Tehén!" Megérdemled a fordítódat.
E. L. James / Erika Mitchell (1963-)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)