Mautner József: Egy voltam az ötvenezerből
Miniatűr Könyvgyűjtők Klubja, 1982.
munkaszolgálat / zsidóság / kényszermunka / II. világháború / Ukrajna / memoár
Rejtő Jenő, Radnóti, Szerb Antal... mindükkel magyar nyilasok, illetve keretlegények végeztek. Miniatűr (7 cm-s) könyvünk szerzője egy egyszerű kaposvári nyomdász – később maga is több könyv szerzője (pl. Zsidó Nobel díjasok, 1988., stb. )
A világháború éveiben többször is becibálják kényszermunkára, általában valamelyik hazai nagyberuházáshoz viszik őket ingyenmunkára, ám 1942-ben már gyalog hajtják ki őket a Kárpátokba, majd vagonokba terelve, mint az állatokat, de nem, annál sokkal rosszabb körülmények közt utaznak a Donig (Gluchovka, Alexajevka), ahol válogatott alja őrök kezei közé kerülnek: felváltva csicskáztatják és robotoltatják őket a magyar utászok illetve keretlegényeik. Nem idézek ebből sokat, bármely háborús vagy lágermemoár "toposzai" ezek a kínzások, verések, éheztetések és tömeggyilkosságok (van mindből bőven), inkább csak azért érdemel kiemelt figyelmet, mert talán méltatlanul kevés szó esik a muszosokól, kevesebb, mint a doni hadseregről vagy a holokauszt áldozatairól (bár a muszosok tkp. ide is besorolhatók.)
„Különösen a szemüveges muszosok voltak a kegyetlenség céltáblái.”
p35.
Hogy mi is az a keretlegény?
(Később megjegyzi, a tábori csendőröknek még náluk is kegyetlenebb hírük volt a muszosok világában.)
És mi az hogy muszos?
„A magyar holokauszt speciális jelensége a munkaszolgálat. A Horthy-rendszer a "megbízhatatlannak" ítélt elemeket: a kommunistákat, nemzetiségieket, de elsősorban a zsidókat nem kívánta fegyverrel a kézben besorozni. Természetesen azt sem akarta, hogy ezek a csoportok kimaradjanak a háborús erőfeszítésekből. Így jött létre a fegyvertelen honvédelmi munkaszolgálat intézménye. Bár ez több tízezer zsidó életét követelte, mégsem tekinthető a módszeres népirtás szerves részének. Persze egyes parancsnokok kétségtelenül ki akarták irtani az irányításuk alá rendelt zsidókat, de a munkaszolgálatot nem azért hozta létre a magyar állam, hogy a besorozott zsidó férfiakat legyilkolja. Az egész rendszer akkor sem tekinthető "mozgó vesztőhelynek", ha egyes századok azzá is váltak.
A munkaszolgálat jogi alapjait az 1939 márciusában életbe lépő honvédelmi törvény (1939:II) teremtette meg. Ez nem tükrözött kifejezetten antiszemita szándékot, de egyes részei jogi keretet biztosítottak a későbbi zsidóellenes lépések számára. A munkaszolgálat szervezetének kialakítása azonban már antiszemita szellemben történt.”
(forrás: holokausztmagyarorszagon.hu)
De nem csak zsidók voltak ám. Három csoportba osztották őket: sárga karszalaggal a zsidók, ugyanezen egy nagy fekete ponttal a büntetőszázadbeliek (politikaiak?), és fehér karszalaggal a fegyencszázad: a köztörvényesek. Maradnak kérdőjelek, végül is nem tanulmányt, hanem életszagú memoárt jegyzett le a túlélő szerző.
Csak pár „razglednica” a kötetből:
„Kint a fronton nem is tudtuk, hogy ez a betegség a rettegett flekk-tífusz, mi csak ukránka-betegségnek hívtuk.”
p53.
(Később egy barakkban zsúfolják össze a már haldokló Bálint Györggyel.)
és "Kákai tizedes úr":
-Agyon is verhetném, de tovább nem bántom, ha megígéri, hogy holnap felakasztja agát.”
p67.
(Kákait 1945-ben elítélik, '56-ban nyugatra emigrált.)
Végül 1943-ban hazatérve tisztességes kórházi ellátást kap a „csontszázad” Rimaszombaton, ám még ebben az évben visszaküldik sokukat Ukrajnába... Ahol is 1944 tavaszán, mikor a falujuk két végén ér össze a front, elbújik a padláson, bevárja a „karsznaja armiját” és meg- ill. feladja magát az első orosznak.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)