Jelszavaink valának:

§ "A könyvtár a haza legjobb meghatározása.” (Elias Canetti) § "A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.” (E.P.) § "Si apud bibliothecam hortulum habes, nihil diderit. / Ha könyvtárad a kertre néz, mi mást kívánhatnál?" (Cicero?) § "A könyvtár olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni." (J.C.Carriére - U.Eco) § „Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, mikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli.” (Nick Hornby) § Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott." (Babits Mihály) § "Pro captu lectoris, habent sua fata libelli" (Terentius Maurus) § "-Szerinted van ennek a történetnek tanulsága? -Hogy mije?" (Dániel András: Tengerre, kuflik!) § – Biztos, hogy mindent olvastam, amit maguk olvastak. Ne higgyék, hogy nem. Komplett könyvtárakat végeztem ki. Bőrkötéses gerinceket és ROM-meghajtókat koptattam el. Volt már olyan, hogy taxiba ugrottam, és azt mondtam: „a könyvtárba, és lépjen a gázra.” (David Foster Wallace: Végtelen tréfa)

Mondd! (köszönet minden beszólásért!)

Szerzőim

Facebook oldaldoboz

a legfrissebb 77 mese: tartalomjegyzék

Pável itt iszik és olvas még:

CÍMKEFELHŐ

*0 (1) *1 (3) *1/2 (4) *2 (18) *2/3 (30) *3 (88) *3/4 (194) *4 (272) *4/5 (220) *5 (111) *5+ (4) 1. század i.e. (1) 1. világháború (18) 13. század (1) 14.század (1) 15. század (2) 1548 (1) 16. század (6) 1654 (1) 17. század (6) 1734 (1) 18. század (8) 1810 (1) 1844 (1) 1846 (1) 1847 (1) 1848 (1) 1848-49 (4) 1851 (1) 1857 (1) 1865 (1) 1878 (1) 1883 (2) 1885 (1) 1887 (2) 1888 (1) 1889 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1896 (1) 1897 (1) 1898 (1) 19. század (13) 1900 (1) 1905 (1) 1906 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1910 (1) 1913 (1) 1914 (1) 1916 (2) 1917 (2) 1919 (2) 1920 (2) 1921 (1) 1923 (1) 1924 (4) 1925 (4) 1927 (4) 1928 (3) 1929 (3) 1930 (5) 1931 (2) 1932 (1) 1934 (4) 1935 (3) 1936 (1) 1937 (3) 1938 (7) 1939 (1) 1940 (1) 1941 (6) 1942 (3) 1943 (2) 1944 (7) 1945 (5) 1946 (1) 1947 (5) 1948 (2) 1950 (2) 1951 (4) 1952 (3) 1953 (3) 1954 (1) 1956 (15) 1957 (2) 1958 (3) 1960 (3) 1961 (2) 1962 (1) 1963 (4) 1964 (6) 1965 (3) 1966 (4) 1967 (3) 1968 (9) 1969 (6) 1970 (1) 1971 (2) 1972 (5) 1973 (4) 1974 (2) 1975 (4) 1976 (4) 1977 (3) 1978 (2) 1979 (5) 1980 (1) 1981 (8) 1982 (6) 1983 (3) 1985 (1) 1986 (6) 1987 (2) 1988 (4) 1989 (6) 199* (1) 1990 (4) 1991 (7) 1992 (5) 1993 (5) 1994 (8) 1995 (5) 1996 (9) 1997 (13) 1998 (6) 1999 (10) 19? (1) 2. világháború (43) 20. század (43) 2000 (17) 2001 (17) 2002 (12) 2003 (27) 2004 (23) 2005 (44) 2006 (45) 2007 (74) 2008 (54) 2009 (60) 200? (6) 2010 (119) 2011 (140) 2012 (177) 2013 (143) 2014 (108) 2015 (39) 2016 (32) 2017 (21) 2018 (4) 2019 (4) 21. század (5) adapter (2) ady (1) afganisztán (1) afrika (3) album (8) alkohol (2) állambiztonság (2) állatok (3) alternatív történelem (3) andrássyak (1) angelologia (1) angst (1) anne frank (2) antall józsef (1) apák és fiúk (2) argentina (3) arisztokrácia (1) assange (1) atatürk (1) ausztrália (1) autizmus (1) autó (1) ávh (2) ázsia (1) bakony (1) balaton (3) bálint györgy (1) balkán (6) balkáni háború (1) baltikum (2) bánság (2) barba (1) barbapapa (1) báthory erzsébet (1) békés márton (1) belgium (1) beneš (2) best of (8) bibliográfia (5) bihar (1) bizánc (1) bloomsday (2) boksz (1) boncza berta (1) bookkake (2) bor (5) bori láger (1) börtön (1) bosznia (1) budapest (24) bűnügy (1) cenzúra (2) cia (2) cicero (1) cigányság (2) civilség (2) cocteau (1) csakbeleolvastam (103) csakúgy (14) családtörténet (2) csángók (1) csehország (2) csehszlovákia (3) csinszka (1) csoóri sándor (1) csucsa (1) csukaszürke (1) dachau (1) diktatúra (2) diplomácia (3) dominika (1) don-kanyar (1) drog (3) duplakönyv (1) ebihal (1) ebook (8) egyháztörténet (2) egyiptom (1) eichmann (1) előítélet (1) elsőkötetes (35) embermentés (1) emigráció (8) emléknap (1) english (1) építészet (3) erdély (13) észtország (1) etológia (2) európa (6) eutanázia (1) evolúció (1) ex libris (1) ezmiez? (12) facebook (1) fagylalt (1) falvédő (1) fegyver (4) fehéroroszország (1) félmagyar (2) felvidék (1) férfi (1) fiatalság bolondság (1) fidesz (2) film (10) fizikus (1) foci (7) folyóirat cikk (1) főpincér (1) fordításirodalom (2) fotóművészet (4) franciaország (3) freud (2) futás (1) fütyülő (1) garfield (3) gavrilo princip (1) germanisztika (1) gestapo (1) gödöllő (2) grafika (1) grönland (1) gulág (3) gy.i.k. (1) gyarmati dezső (2) gyászbeszéd (2) gyurcsány (2) háborús bűnös (1) habsburgok (2) haderő (1) hadifogság (3) hadtörténet (17) haining jane (1) hajdúk (1) halál (3) halandzsa (1) hamsun (1) helytörténet (11) henszlmann imre (1) herzl (1) heydrich (1) híd (1) higiénia (1) hipszter (1) hirdetés (1) historia vip (3) hitler (4) hóhér (1) hollandia (3) hollywood (1) holokauszt (22) horrorpornó (1) horthy-kor (9) hrabal100 (4) hüjekönyv (7) humánetológia (1) hunyadiak (1) húsvét szigetek (1) idézetgyűjtemény (4) india (1) ira (1) irán (3) írás (1) író (52) irodalmi élet (3) írország (2) írósimogató (1) iszlám (4) iszlám fundamentalizmus (3) itália (1) itallap (3) izland (1) izrael (9) janus (1) játék (7) jog (1) k.é.m. (1) kádár-kor (14) kádárjános (5) kánon (1) kapucsengő (1) kárpátalja (2) katasztrófa (1) kaukázus (1) kazinczy ferenc (1) kefír (1) kelet-európa (1) kémkedés (3) kennedy (1) kentaur (1) képeslap (1) képzőművészet (4) kerékpár (1) kertész imre (2) kiadatlan (1) kiállítás (11) kibuc (1) kína (2) kistehén (1) kivégzés (1) kommün (1) kommunikáció (1) konferenciakötet (1) konstantinápoly (1) könyvfesztivál (1) könyvhét (2) könyvkultúra (3) könyvmáglya (1) könyvtár (3) könyvünnep (3) korbácska (2) korea (3) körmagyar (1) korrupció (5) kőszeg (1) közbeszéd (1) közel-kelet (2) közép-európa (3) középkor (3) közép európa (1) közgáz (1) krúdy (1) kuba (1) kuflik (1) láger (9) lakatos andrás (1) latin-amerika (2) lázár jános (2) lengyelország (1) lenin (1) leszbikus (1) levante (1) levéltár (2) liberalizmus (1) london (1) macska (1) maffia (1) magyar (1) magyarország (121) márai (1) margit sziget (1) martiny sámuel (1) mártír (1) mátyás (1) média (9) mém (1) menedzsment (2) merénylet (1) mese (1) miamagyar (4) migráció (6) mikrotörténelem (2) mi lett volna ha (1) modigliani (1) moly.hu (2) monarchia (6) mongolok (1) móricz (1) mozi (1) mta (1) munkaszolgálat (1) művész (4) múzeum (2) muzeumpedagogia (1) nagyazistenállatkertje (2) nagy britannia (1) nagy imre (1) négykezes (9) nemcsakgyerek (4) nemcsakhrabal (1) német-római birodalom (1) németország (14) nemzetkép (3) nemzetszocializmus (12) neokon (1) népirtás (2) nepoleon (1) nka (1) nobel (7) nőirodalom (5) norvégia (1) nőtörténet (8) no komment (1) nyelv (3) nyelvészet (2) nyilasok (3) öko (1) ókor (1) olaszország (3) olvasás (1) olvasnivaló (10) olvasónapló (7) olvastam még (9) orbán viktor (4) oroszország (4) ősmagyar (1) összeesküvés (2) osvát (1) oszmánok (2) ottlik (1) palesztina (1) pap (1) pápa (3) párizs (3) parlament (1) paródia (1) pavel (2) pável (4) pestis (1) picasso (1) poirot (1) politika (29) politikus (15) portré (1) prága (1) publi (2) pukipor (1) puskás (1) putyin (1) rákosi-kor (11) rebellió (1) reformkor (1) rendszerváltás (17) repülés (1) resztli (44) réz andrás (1) rippl rónai (1) róma (5) római birodalom (4) románia (6) románok (1) rops felicien (1) saint-ex (1) sakk (1) sissi (1) sör (6) sörcsillár (1) sport (10) svájc (1) szabadkőművesek (1) szabad európa rádió (1) szabó magda (1) szakács (1) szamizdat (4) szarajevo (1) századforduló (3) széchy tamás (1) szeged (1) székelyek (1) székely éva (1) szellemtörténet (1) szentkuthy miklós (1) szerb antal (1) szexipar (1) szexus (6) színek (1) színész (3) szingli (3) szíria (1) szívritmuszavar (2) szlovákia (3) szobor (1) szocializmus (28) szociofotó (1) szociológia (5) szófelhő (14) szólásszabadság (1) Szörényi (1) szovjetunió (14) sztálingrád (1) sztankó soma (1) tabán (1) tanácsköztársaság (1) tank (3) technika (1) terrorizmus (3) tesla (1) tévé (2) thienemann tivadar (1) titkosszolgálat (3) többrészes poszt (1) tőgy (1) toll (1) törökök (1) történész (9) történészvita (2) tóth kornélia (1) trianon (4) trieszt (1) tudós (2) tűzoltók (1) tv (1) udvari élet (2) ügynök (2) ukrajna (1) uralkodó (4) urban (1) usa (7) úszás (1) utánlövés (1) utópia disztópia (4) vámpírok (4) városkép (1) varsó (1) vasút (1) vendégposzt (1) vers (1) verses reci (22) versjáték (1) vörös farok (3) weimar (1) weöres100 (4) wild west (4) ybl miklós (1) zsidóság (10) zsiguli (1) CÍMKEFELHŐ

Kiadók szerint

A '48-as szabadságharc fegyvernepper hőse: Sztankó Soma

2012.11.12. 13:18 | Pável | 4 komment

Címkék: fegyver hadtörténet 1848-49 folyóirat cikk *4/5 sztankó soma

Hiába vizsgázik az ember fia akár még a metrón is Pelyach tanár úrnál a korból, megmarad fehér foltként pár dolog a népek tavaszából (ahogy ezt a fincsi polgárháborús szab.harcot a szocilista historia oly szépen elnevezte). Így csak mostanában olvastam először Sztankó Soma honvéd századosról, aki a szabadságharc egyik fegyverimportőre volt, és egy minap olvasott könyv (A szabadságharc kézi lőfegyverei) szerint az osztrákok el is tették láb alól. Ám ez csak a szerzők durva tévedése volt, szerencsére utánaolvastam... és visszarepített a kíváncsiság a 19. század közepére.

Most nem egy(gyetlen - inkább több) könyv recije következik, hanem egy emberé, a magyar történelem egyik szinte teljesen ismeretlen hőséé*. Jópofizhatnék azzal, hogy lejamesbondozom (persze fogom azért), de az üresfejű, ám panzerfaust tökű celluloidhős a nyomába sem ér az 1848-49-es szabadságharc tisztjének, aki főnöke, Batthyány Lajos  utasítására (majdnem) egyedül felfegyverezte a frissen születő magyar honvédséget a kor legmenőbb cuccával, nem engedve a tárgyalások szüneteiben a belga bordélyok csábításának, de ami mai szemmel a legmeglepőbb, szinte máaugur gyanúsan hihetetlen: nem sikkasztott el egyetlen forintot sem, pedig Gripennel is kínálták erősen.

„Kevesebb érdemmel is megszolgálta volna, hogy a nevét megjegyezzük”
Urbán Aladár történész
Hadtört.Közl., 1986



Sz. Soma titkos állományú honvéd százados gyutacsos karabélyszállítmányt vesz át a belgáktól


* Solymosi József (Hadtört K 2007-3. p975-1001) felvezető tanulmánya és szövegközlése nyomán. A kézirat 1957-en került a Hadt.Levéltárba a családtól. Itt közölt memoárja („Életem leírása”) 1849 tavaszig kalauzol minket, ekkor félbemaradt, a végén részletek olvashatóak háborús memoárjából, Az Adatok...ból. Töredékes, nehezen olvasható szöveg, de érdekes, már ha valakit érdekel a kor.



1844 M. gyutacsos lovassági pisztoly (via)

 


Életrajz dióhéjban: 1814-ben tulajdonképpen a német anyanyelvbe és Eperjes városába születik bele, még mint „Sztanko”, és böcsületes keresztneve Sámuel, de szintén 48-tól csak Somaként használja. Az eperjesi gimnáziumban osztálytársa Pulszky Ferenc, de későbbi karrierje nem ennek lesz köszönhető.

 

(Gyerekkorából beszámol arról is, micsoda verekedések törtek ki a protestánsok és katolikusok közt, valamint  hogy akkoriban - a reformkorban - még az iparos legények is tudtak latinul beszélgetni, ahogy akkor ez volt a normális az iskolavégzettek közt, meg azok női családtagjainál is (pl. tanárok feleségei, lányai).

 

Gyógyszerésznek tanul, de 1832-ben egy alkalommal megszökik (ahogy maga Sztankó fogalmaz: „csekély jellemű, goromba, modorban és jellemben míveletlen") patikárius nagybátyjától és beáll katonának. Gyorsan lépdel felfelé a ranglétrán, előnyére válik iskolázottsága, francia nyelvtudása is, de főleg a jó esze és mértékletes életmódja - nem nyüzsögnek körötte Moneypennyk, sőt. Nagyváradon kezdi katonai karrierjét élelmezési írnokként. Vicces ezt ma olvasni, de idős főnöke fiatal felesége gyakran betért hozzá a könyvtárszobába beszélgetni ahol is órákon át boldogtalanságával és édességgel traktálta - „talán putifárné szándéka volt” Ám ő „apácához hasonló módon élt” - írja magáról.

 

augustin gyutacsos.jpgAugustin gyutacsos közelebbről - (via)



Autodidakta, zenélni is önerőből tanul (fuvolán), majd a hadtudományba csap bele, tanulmányokat ír (társszerzővel) a hadtudományról, hadtörténetet és pl. "magyar hadnyelvtant." Jól keres ezzel is. (Már első állásából nagyobb összeget takarít meg és apjának küldi haza, mely szokását tisztként is megtartja majd. Kártyaadósságot nem csinál, nem nőzik, jó fiú, na.) Folytatja a franciát, és magyart tanít Cerrini századosnak, aki később a kor bestselleríróját, Jósikát fordítja.


Ezekről a tanulmányokról saját beszámolójából tudunk csak, mert a fent maradt nyomtatványokon egyedül Czetz János a szerző – és itt kissé előreugrunk: Czetz a szabadságharc tábornoka lesz Erdélyben, majd 1849 után Argentínába emigrál és megalapítja az ottani katonai akadémia térképészeti intézetét.

 

De ne higgyük, hogy savanyú szobatudós életet él, párbajozik is egy tiszttársával 1947-ben, itt is szerencsés – vagy ebben is tehetséges? -, egy nála jobb vívót ő sebesít meg.

 

1835-ben őrmester, 1843-ra sok vidéki áthelyezés után megállapodik Pesten az ezredével, ekkorra, 1847-re már hadnagy. Nem csak a nosztalgia mondatja vele utóbb:

 

„Általában a tiszti állás a katonaságnál sokkal kitűnőbb volt, mint jelenleg, midőn ezeket írom. Az általános védrendszer megfosztotta nimbuszától. Akkor az egész hadseregben (…) összesen 7 ezerre ment a tisztek száma, hadnagytól tábornagyig. Jelenleg szaporább a hetvenezernél. Akkor a fiatal mágnásfik kétharmadában elfoglalták a tiszti állást az ezredben (…) alig jutott polgári származású (…), mostanában pedig a főurak visszavonulnak, míveltebb polgári (...) pályán keres előmenetelt, és legnagyobb részben csak a tehetetlen, kinek nincs önmagához bizodalma életrevalóságáról, búvik a zsinóros ruhába. (…) Nyilvánul az a házasságnál is; akkor bátran megkérhetett egy katonatiszt bármely főúri leányt, most vajmi kevés tisztnő van az úri házból!!! Pedig anyagi értelemben sokkal előnyösebben van helyezve most a katonatiszt, mint hajdan; mi akkor sokat éheztünk, de nagy volt a becsület; mostaniak jól élnek, de kevés a fénykör.”

[- írta ezt az 1870-es években. Szerkesztői megjegyzés lábjegyzetben: Sztankó túloz, max. 25 ezerre tehető az OM teljes tisztikara, a tartalékosokkal együtt is. - p985.]

 



egy szép kovás a letűnt időkből - de nem kiárt, hogy még használtak ilyesmit a szabadságharcban is
(via)



1848

májusában a haditanácshoz kerül, ő készítette el az új haderő, a magyar nemzetőrség tanulmánytervét, s mikor az első hondvédzászlóaljak megszervezésében segít pénzügyi vonalon, Batthyány maga mellé veszi titkárnak, júniusra főhadnagy lesz.

 

Júliusban Batthyány Bécsen át Frankfurtba küldi – a német parlament magyar követétől, ifj. Pázmándy Dénestől „hallotta”, hogy „lehetne pár ezer szuronyos puskát kapni”. Kint Szalay László kalauzolja, végül Lüttichben - majd még Londonban is - szerződik le a puskákra, összesen 26 ezerre. (Túloz, de ez emlékirat, korábbi írásában megadja pontosan is: 24 355 puska és 3 812 000 gyutacs.) A kifizetést is ő intézte (bár ez a bekezdés kissé zavaros), a bécsi Wodianer bank átutalását „Bruxelles-ben” vette fel, a fegyvereket pedig személyesen kísérte Bécsig, onnan a Wodianer intézte megint (a csempészetet). Az utolsó szállítmány napja egybeesett az újabb bécsi forradalommal (okt. 6.), és ezt szét is rabolták Bécsben. 



 


<<< Korabeli James Bondoknál akadhattak ilyesmik, I. (via) >>>



Ő a beszerző körútról Bécsbe vonattal tér vissza, onnan már szökve jut csak haza: fiákerrel utazik a Morva folyóig, azon átgázol, pakkal a fején, majd Malackától kocsin, végül gőzhajón ér Pestre - megint malaca volt.


Hazatérve megkapja a századosi kinevezést is, ő beérte ennyivel. A kinti fegyvergyárosok és -kereskedők erősen csodálkoztak is rajta, hogy zsebbe nem tesz semmit. Mint megtudta, a korabeli tarifa 5 percent volt, ennyivel kínálgatták a gyárosok – akkor éppen legalábbis – a szardíniai és „muszka” tiszteket...

 

 

 

 


<<< Korabeli James Bondoknál akadhattak ilyesmik, II. (via) >>>



 

Ősszel Csányi László a gyutacshiány enyhítésére küldi vissza külföldre, borkereskedőnek kiadva magát megy Galíciába – itt egy kitérő az örök magyar-lengyel barátságról: muszáj volt visszafognia magát, pedig őszinte együttérzéssel kérdezősködtek nála a krakkói rendőrségen a magyar állapotokról.

 

Lüttichben még munkásokat is szerződtet a gyutacsgyártó gépek mellé, majd Párizsba utazik ahol kézre kézre adják őt a lengyel és magyar emigráció illetve a nem hivatalos követek, így pl. Teleki László aki titkos, citromlével írt leveleket vele juttat el Kossuthnak, szóban meghagyva, hogy azokon olvasásuk előtt „meleg rézvasalót kell párszor megjáratni” - vajh' ez lehetett a korabeli spiontechnika csúcsa?

 

Vele üzeni meg Dembinski, aki ekkor még a lengyel emigráns herceg titkára, hogy Magyarországra jő - a szabadságharc egyik legnagyobb kreténjéről maga Sztankó is megjegyezi később, „nem volt nagy köszönet benne”.

 

Visszafelé majdnem lebukik, Krakkóban belenéznek a gépek ládáiba, de nem értenek hozzá, hogy mik azok, sőt mikor egy vámhivatalnok megvágja magát egy alkatrésszel, bosszúsan küldi át őket a határon azzal, hogy „menjen az ördögbe a kártológépeivel!”.

"A lőszergyártás a pesti Újépületben (Neugebäude - a mai Szabadság tér helyén) indult be"
(Aetas.hu)



 

Lehet ám, hogy túloztam Sztankó titkos ügynöki képességeit, rátermettségét – mint megvallja, nem ízlett neki oly nagyon a megbízás - vagy csak szerény:

 

„...intem utódaimat, a világért ily vállalatokba ne bocsátkozzanak, még a hazáért sem. Voltam 16-szor harcban, hullott körülem puska- és ágyúgolyó, de annyi rettegést sohasem éreztem, mint ezen alkalommal, és reá következő két nap, míg magyar földre érkeztem.”



A gyutacsgyártó gépeket gyorsan üzembe is helyezték a budavári József-laktanyában (ma: Hadtört. Múz. a Várban), és bár a szerződtetett munkásokból nem lett semmi, segítségükre volt egy francia gépész, egy bizonyos Chateau. (Hogy ki ő, passz, nem tudunk meg róla többet.)


Kossuth
ezután diplomácia követnek szánja, Szentpétervárra küldené, I. Miklós cár vejéhez, Leuchtenberg Miksa herceghez – ez már ismertebb történet: Kossuth merész és kétségbeesett terve szerint a Romanovokra kívánta lecserélni a Habsburgokat. Ám a százados már nem kíván tovább titkosügynökösködni, ráadásul valamennyire (akárcsak a tisztikar jelentős része) még lojális a Habsburgok felé, ezért inkább a Buda feladása miatt Nagyváradra költöztetett hadianyaggyárat bízzák rá.



Itt érzékletesen leírja azt a káoszt, amivel egy kormány és egy fél főváros elköltöztetése jár: vasúti váróterekben szalmán alvó főurak, nagy címletekből 'visszaadni nem tudó' pincérek, a főtereken hegyekben álló csomagok őrizet nélkül, törtetés, hogy a másik előtt érjünk Debrecenbe, szállást foglalni...

 

Alighanem logisztikai bravúr volt a hadiüzem teljes átszállítása és munkába állítása alig két hét alatt. A „dolgosok”: a gyári munkások, alighanem a munkaerő hiánya miatt is, a Szegeden őrzött és időközben felszabadított olasz deportáltak voltak: ők tulajdonképpen még a császári rabok '48 előttről, itt rekedve, egykor politikaiak is, de inkább köztörvényesek. Itteni sikereiért visszamenőleg '49 januártól előléptetik őrnaggyá, és eleget tesznek kérésének, hogy a frontra vezényeljék.


 



<<< Korabeli James Bondoknál akadhattak ilyesmik, III. (via) >>>


 

 

Egy zászlóalj parancsnoka lesz, és jellemző a fel(nem)szereltségre, hogy bár első dolga elpuhult, leginkább fűtött szobában lebzselő elődje után a csapatát gatyába rázni, még így is előfordult, hogy télvíz idején mezítláb menetelt nem egy a katonái közül. És miként a katonaélet egyszer hopp, máskor kopp, az is jellemző talán, hogy egy nemzetőr tábor szétfutása után azok ellátmányát magukhoz vették, és egy időre oly bővében lettek élelemnek, hogy ekkor még a lovak is kenyeret ettek.


Szóval végigharcolja a tavaszi hadjáratot, nem egyszer a tűzvonalban. Részt vesz Buda visszavívásában, a Vág-menti és a és Komárom alatti csatákban. Ezután Erdélybe, Bemhez kérte magát, ám Simándnál orosz fogágba esik - és itt véget ér az emlékirat.

 

De még összefoglalja tanulságait: szerinte

-'48 tavaszán a demagógia győzedelmeskedett, enélkül több sikert ért volna el a forradalom belföldön és a diplomáciában egyaránt,

-a függetlenségi nyilatkozat teremtette az ország számára a legtöbb ellenséget

-Görgey óriásit hibázott a budai ostromnál a komáromi ostromágyúk késedelmes áthozásával, de esztelenség őt árulással vádolni Világos ügyében.

 

Sztankó 12 évet kap Aradon, de már 1852-ben kegyelemmel szabadul. Gazdálkodik, majd gimnáziumi tanár a pesti református gimnáziumban (németet és földrajzot oktat), és földrajz tankönyvet is ír.

 

 


<<< Korabeli James Bondoknál akadhattak ilyesmik, IV. (via)



és végül egy cseh elöltöltős Derringer (via)
 




A kiegyezés után, 1869-ben visszakapta a tiszti rangját, sajnos nincs meg minden irata korból, valószínűleg alezredesként ment nyugdíjba. Hogy nem lett unalmas kis- avagy nyárspolgárrá, jelzi, hogy valamiért még egyszer haditörvényszék elé állították az 1870-es években. Talán a kínzó betegségek miatt, öngyilkos lett 1896-ban (82 évesen).



 

 

+1 könyv:

 

Ordas Iván: Az elfelejtett őrnagy

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pavelolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr974899214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mrs. Capote · http://gerincrevagva.blog.hu/ 2012.11.12. 14:55:15

abszolút regényre/-be kívánkozó figura :))
ami a korabeli spiontechnikát illeti, kedvencem (igaz, kicsit későbbről) az amerikai polgárháborúból származik, amikor Frémont és Lincoln magyarul telegrammoztak egymásnak, a kongresszusi könyvtár honlapján lehet is olvasni még néhány ilyen táviratot

Mrs. Capote · http://gerincrevagva.blog.hu/ 2012.11.12. 17:48:45

@Pável: Lincoln mellett dolgozott egy Zeyk Albert nevű figura, ő fordította le angolról magyarra és vissza az üzeneteket. de Frémont mellett is voltak magyarok, így aztán vígan oda-visszafordítgattak, a déliek meg csak pisloghattak, ha elkaptak egy táviratot (gondolom legalábbis, hogy hatékony volt a módszer, olyasmiről ugyanis nem nagyon számolnak be a források, hogy a konföderációs seregek is hasonlóképpen jártak volna el). a módszert egyébként a második világháborúban is alkalmazták, a csendes-óceáni hadszíntéren a navajo nyelvet használták titkosításra