Anthony Horowitz: A selyemház titka
[The house of silk, 2011] ford. Tóth Tamás Boldizsár
Animus, 2012
angol / krimi / kortárs / stilgyak
[4 ópiumpipa szipka]
"Some readers have complained that Horowitz makes Watson stupid. A bigger complaint is that Horowitz treats the reader as stupid."
- egy lehúzó kritika amazonon
Talán méltatlan dolog egy ifjúsági szerzőt felkérni az ötórai teánál is britebb tradíció folytatására, nevezetesen feltámasztani Sherlock Holmes-t és dr. Watsont, de nem döntöttek nagyon rosszul a szigetállamban, a./ teljesen olyan volt, mintha eredetit, egy még nem olvasott Sir Conan Doyle-lal találkoztam volna, b./ többet is nyújtott, nahiszen, mi értelme lett volna szolgahűen másolni egy életművet - persze a kiadó nyereségén túl. Sherlocki fondorlattal mindkettőnek eleget tett ez a számmora eddig ismeretlen Horowitz - utólag szembesültem vele, hogy - idehaza legalábbis - csak kb. másfél tucatnyi Tini krimijéről (ez a sorozat címe is, legutóbb pl. Az utolsó bevetés/Scorpia rising) nevezetes.
(ték'ker: lesz némi spoiler! de ha úgysem a sztori a fontos, nem mindegy?!)
A századfordulóba repülünk vissza, Holmes már halott, Watson is kórházban, ahol két nevezetes esetüket veti papírra (a másira csak utal: A sapkás férfi címmel)
Spoiler lesz, de sebaj, mikor ide értem a könyvben, nem esett ki a kezemből: gyermekprostitúció van a háttérben, ennyi. Tömény fertő a századvég, a bűn televényében gázolunk csüdig, de nem volt katartikus, vagy mit is vár el az olvasó egy krimitől, mindenesetre a történetszálakat ügyesen bogozta össze és ki Horowitz, és Doyle-t nem csak tökéletesen utánozta, de ki is parodizálta, melyben a két Holmes fivér találkozása és szópárbaja a csúcspont: egymás szavába vágva elemzik a másik gallérjának állásából annak elmúlt napjait, nem csak súrolva a lehetetlenség határait, de jól meg is sértve azokat, hogy a kevésbé vájt fülűek is ráébredjenek, stílusgyakorlattal van dolgunk.
Aki jól figyel és tisztában van Watson esetlenségével, ügyefogyottságával - legalábbis Holmes árnyékában, az a narrátor Watson megjegyzéseiből hamar kitalálhatja, ki is a fő gyanúsított, persze ez sem szól feltétlenül a regény érdemei mellett... De azért akinek Holmes-elvonási tünetei vannak, annak ajánlott, bár nem egy odabaszó dózis.
A.H. (1956-)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)