Csak egy kényelmesen lusta best_of listát akartam, fene gályázik az év közbeni dolgaival még egyszer, gondoltam, de rávettek, hogy mégis csak kéne valami szűkebben mért és csak páveles, hát tessék.Nem néztem át hozzá az ötös csillagozásokat a molyon, csak fejből, ahogy tolultak, maguktól. (Vagy tolakodtak. Ez esetben ők a tavalyi év legarrogánsabb kiadványai.) (Ja és fenntartva a jogot, hogy a még várólistásakat csak nem illő ideömleszteni.)
Szóval, Dö Best of 2012 - válogatás a tavalyi év könyvterméséből (külföldi szerzőknél a hazai megjelentéseket véve alapul)
Az év legsúlyosabb nagyregényei:
Umberto Eco: A prágai temető (Európa) - ajánlhatok-e jobbat, eljátszogatni a Mandiner blog trolljainak (persze elsősorban nem őrájuk számítok ebben az ajánlóban), mint egy gólemes sztorit?! :)
Ezek mellett az év legnagyobb könyvsikerei nálam:
és
Parti Nagy Lajos közéleti-politikai paródái, a Fülkefor és vidéke - magyar mesék (Magvető), mellyel csak egy baj van: akárcsak a Hírcsárda blogot, még ezt is képes néha felülírni az élet, pedig ugye... Amikor tényleg vitriollal írnak.
Remek darabok még az évből:
Borisz Akunyin: A cár könyvtára (Európa) - egy dupla kaland/krimiregény a cári idők és a peresztrojka Oroszországából.
Fred Vargas : Talpra, halottak! (Európa) - egy friss francia történészkrimi.
Fabio Volo: Ráadásnap (Európa) - Gyönyörű, szenvedélyes, intelligens. Szerelmes regény, de nem a lektűr, hanem a noktürn fajtából. Mert szókimondó is, erősen, nyers és érzelmes egyszerre, olaszos temperamentummal.
Cormac McCarthy: Átkelés (Magvető) - a méltán híres Határvidék-trilógiájának második kötete, aki már belekóstolt, annak elég csak szólni,l hogy megjelent. Macsó, mocsadék világ piktora.
Herta Müller: Fácán az ember, semmi több (Cartaphilus) - Ha Müller régebben élt volna, balladaszerző lenne, vagyis névtelen, nem egy Nobel díjas romániai német író. Ha még korábban, akkor esetleg az egyik első számlatömbös szellemíró a Biblia projektben, mondjuk a premodern szürreális költői-prófétai könyveknél. De mert az édesapja bánsági sváb SS(-Wehrmacht) katona volt, másfajta terheket cipelt, balladaszerző már csak azért sem lehetett, mert a (balladai) homályt már a törtélem szállította, volt miből, így Herta a légnyomásos történelmi idők modern szürreális költője lett, senkit ne tévesszen meg, hogy ezek a versek kiérnek a margóig, mintegy mozaikos prózának, sőt regénynek álcázva magukat.
John le Carré: Egy tökéletes kém (Agave) - Lassúdad nagyregény a kémszakma hübriszéről. Egy nem tökéletes kémről.
Még mindig a félmúltnál maradva: ahogy elnézem, befejeződött a Széky János szerkesztette Retro évek című képes albumsorozat (PressCon - Media Service), ebből egyet említenék meg, mely csudamód összecseng egy szintén idei bestsellerrel, az alkotmánnyal, illetve annak történetszemléletével: Így éltünk, 1945-48 : képes riport egy időutazásról - ebből megtudhatod, hogy ezt a sírfeliratot javasolta magának keserű tréfával Bibó István: „Élt 1945-től 1948-ig." S amely az alaptörvényben ugye át van ugorva. Továbbá ekkor történt: bemutatják Radványi Géza Valahol Európában c. filmjét, a „mazsolabombázók” berlini légihídja, Márai emigrál, Lukács György pedig illegalitásba kergeti Hamvas Bélát, stb., stb.
Hahner Péter újabban ontja a könyveket, komolyan veszi a népszerűsítő történelem fogalmát - rajta nem múlik! A friss Az USA elnökei mellett nem sokkal korábban jelent meg A vadnyugat - 20 hős, 20 talány (Animus) - sok mindent helyretesz a tévhitek polcán.
Alexandra Popoff megerősít benne, mekkora, kínosan nagy fasz volt valójában az öreg Tolsztoj - és mellette kegyetlenül nehéz a feleség élete: Szofja Tolsztaja élete (Európa)
Még mindig az irodalomnál maradva, de Nyáry Krisztián bulvár és csak a pénzről szóló "könyve" helyett (könyvet ollóval nem írunk) hadd ajánljak egy csak témájában hasonlót, ebben azonban munka is van: Sárközi Mátyás: Párban magányban(Noran) - Babits Mihály és Tanner Ilona házaséletének útját dokumentumból: naplókból, magánfeljegyzésekből, memoártöredékekből és versekből formálta meg, rakta össze Sárközi Mátyás, nem csak két bekezdésben (Mégiscsak írunk ollóval, de nem mindegy, ki a szabómester.)
Távolodva a bölcsészettől:
Csányi Vilmos: Ironikus etológia (Sanoma Media) - Ecce animalia, ecce Homo. Evolucionista tao. De egy vidám apokrif is lehetne a kötet, mondjuk Vilmos könyve néven valahol az Apokrif Genezis és az apokalipszisek közt.
(P.s. - némelyiket, pl. Ecót, Kureishit csak kedves könyvesblogger barátaim nyomán ajánlottam, de hiszek nekik, no meg ugye a szerző is garancia lehet. Persze kínálás merészsége és felelőssége az enyém, engem üssetek - pável/szamárfül)
Szóval még mélyebb merítés itt.
update 9
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)