Jane Austen nyomoz 2.
[Jane and the man of the cloth, 1997] ford. Fazekas Eszter
I. P. C. Kv., 2013.
angol_usa / kortárs / regény / lektűr / krimi
[Négy napernyőcske eltartott kisujjal]
Ritka itt az effajta könyv (lásd a lektűr címkéket), talán sokkloló is egy Jo Nesbø után, de mert kedves Katherine bloggerina annyira feldicsérte, rávet(te)tem magam.
Hát ez érdekes volt. A szó jó, nem mellébeszélő értelmében, kellemesen csiklandozó chik-lit, még az is egyértelmű volt, mit igyak mellé, a főkötős Miss is teázik a címlapon. (Harry Hole-nál mindig bajban vagyok, aki egy rég absztinens alkoholista, de azért a történet végére csak rágyújt mindig egy palack whiskyre. A cseh irodalomnál is elég egyértelmű. És éppen ezért nem szabad túl sok női irodalmat olvasni, árt az egészségnek a sok teavíz. – Puff, hát nem tea gőzölög most is mellettem? Még a végén szalonképes lennék Miss Jane szemében.)
Ezúttal nem ostoba horror(zombi)mesékbe emelték be szegény Miss Austent vagy karaktereit, hanem női, kosztümös, szerelmetes kalandregényes (történelmi csempészős) krimibe, amiben ő maga nyomozgat, miközben kéretlen kérőkkel és sármos Chevalier-kkal hadakozik. Persze leginkább szócsatákat vív (bár akad szép számmal szíveket megdobogósító kaland: ármány és gyilkosságok is). Közbeavatkozásait egy szem Miss létére nem csupán a pantallós (hónaljnadrágos) férfitársadalom, de még inkább az elegáns gardróbja bánja, főleg ha úrikisasszonykaként éjnek idején csempészek barlangjába és gáláns gazemberek után mászkál. El is csábul, no nem a férfiak karjaiba (bár van egy börtöncella jelenet, hmm, tiszta biedermeier pornó, rámarkol a gazfi ujjaira a rácson át, fúj), ő is enged a csempészett selyem csábításának, gyarló az ember, Poirot is el-elgyengül néha egy kis Créme de Cassis-ért, igaz, ő alighanem legálisan szerzi be…
(Bár ki tudja, George inasa és Miss Lemon nem járnak-e olykor a háta mögött kerülő utakon. Miss Marple meg süldő fiatalkora óta bűntelen – mondjuk akkor meg elcsábított egy házas férfit, aki ottmaradt a háborúban –, ő unalmas is, mint egy kifakult légypapír, zárójel bezárva, bár ebben is az austeni, csapongó hagyományokat követtem csak.)
Éppen ez az a háttér, amit annyira hiányoltam Austen műveiből, melyekről már annyi szó esett itt is, főleg – és megérdemelten – dicsérő, de be kell látni, hogy Austen szalonvilága egy sajtbúra alatti világ, nála csak megemlítik a sokadik cercle közben, hogy valamelyik hölgy unokafivére éppen a Admiralitásnál szolgál, persze tiszti rangban, pórnépek csak a ködös láthatáron tűnnek fel (Austen két fivérének is ez lett hivatása, egyikük jó magas rangba is került öregúr korára.) Ha nem tudnánk, mikor élt és játszódnak Jane regényei, talán a napóleoni időkről és Anglia tengeri blokádjáról sem szereznénk tudomást a történeteiből, csak annyit sejtet, hogy messze Európában háború dúl. Na Barron éppen erre a történelmi háttérre 'ment rá' és ez nekem bejött. Mintha kamaszkorom Delfin sorozatának kalandregényeit olvasnám újra (és ez most dicséret akart lenni), persze akkor még nem tudtam volna hova tenni az ebben fűszerként használt gendert, de a pia- és embercsempészet éppen eléggé lekötött volna.
forrócsoki minden reggel
(mohighlibrary.wordpress.com)
A szerző már a fülszövegnyi életrajzával is igencsak felkeltette az érdeklődésemet, éveket lehúzni a CIA-nál, majd női irodalomba fogni, kalandos, de tetszetős életút, ráadásul nem ócska lektűríróként teszi ezt, hanem jó stílusérzékkel és történészi alapossággal, bevallom, ezeknek a szakmázói lábjegyzeteknek örültem a legjobban, bármelyikből több apróságot tudtam meg a korról, mint a felszínes Austen-életrajzokból (ld. pl. Carol Shields).
Kissé ugyan ijesztő, hogy a fülszöveg szerint még kb. egy tucat kötet vár Miss Austen kriminális kalandjaiból az olvasóra, tekintettel a kötet terjedelmére (farpárna is lehetne belőle a még csak a jövő zenéjének számító abroncsszoknya alá – á propos, na pont ilyeneket tudhatsz meg a regényből, hogy pl. ekkoriban – 1804 körül járunk – kezd divatba jönni, legalábbis a londoni szalonokban a dekoltázs, vidéken még csak újdonsága miatt merik szemügyre venni az ilyesmit… Nem is volt ez olyan unalmas kor?)
(
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)