Sárhelyi Erika, Savanya István, Székely-Nagy Gábor: Adj jelet! versek három hangra
az előszót írta Nagy Bandó András
Székely Műhely, 2008.
magyar / kortárs / vers / antológia
Khm, méltatlan szövegkörnyezetbe került a mi Netelkánk: az ő versei messze jobbak a két társszerzőénél, sőt, az övé egyáltalán versek. Észrevenni persze rajtuk, hogy – most rossz szó jön,- amatőr író művei, lelkesedésből születtek, szívből, de nem eszetlenül, mint oly sok amatőr tollfogatóé, és (végre, valaki!) még verstant is tanult… @Netelka-nak vannak ihletett, tisztább hangú megszólalásai, még ha ezek nem is egyszer költőelődök ihlette megszólalások, de nincs ezzel nagy baj, a legjobbaktól szabad csak tanulni. (Nagyon József Attilásak, de azt hiszem, J.A. nem haragudna ezért egy csöppet sem.) De lehetnél bátrabb, kedves Netelka, mert szerintem tudnál, túl sok a „tisztelgő” vers, az idézetekkel, utalásokkal játszó verssor, és kevesebb az igazán egyéni hang… Merj merni! :) A leginkább (pl.) ezek tetszettek: Áprilisi nyolcas; Szerelmes altató; Giccs; Foto-gráf
A magánzsűrizés végeredményeképpen a kötet egészére adott 3 * már a felkerekítés utáni összegzés – mert ennyire bűn rosszak a szerzőtársak opuszai…
Részeredmények:
S. E.:3 3/4* – ld. fenn
S. I.: 1* [random halandzsa, nem bírtam végig…]
Sz-N. G.: 1/2* [tök béna, de legalább igyekszik… Vagy ezt vegyük inkább súlyosbító körülménynek?!]
A magánzsűrizés végeredményeképpen a kötet egészére adott 3 * már a felkerekítés utáni összegzés – mert ennyire bűn rosszak a szerzőtársak opuszai…
Részeredmények:
S. E.:
S. I.: 1* [random halandzsa, nem bírtam végig…]
Sz-N. G.: 1/2* [tök béna, de legalább igyekszik… Vagy ezt vegyük inkább súlyosbító körülménynek?!]
[3]
*
Pőcze Flóra (1987-): A Moszkva tér gyermekei Jószöveg Műhely, 2013.
szociológia / szociográfia (?) / Budapest / hajléktalanok / ezredforduló / memoár
Hát mostantól mindenképpen másképp járom a teret (jobban összehúzom magam? tudom, hová ürítkeznek, mostantól nem lépek bele? tudom, ki érdemel aprót, és ki nem? s tudom azt is, hogy én milyen lehetek a szemükben – fura mód, talán éppen erről mond a legtöbbet kötet…)
Mondjuk az levon az aktualitásból, hogy a „résztvevő megfigyelés” ideje az úr 2009. esztendejére datálódik – bár ki tudja, a Moszkván miféle időszámítás dívik, régebbi lehet, mint a hébereké vagy Óegyiptomé, legalábbis a kula és a guanó évgyűrűiből ítélve –, hogy azóta hol hevert a kézirat, talán a Princess pékség tetején a galeri többi kincse közt? Vagy csak most írta meg? Ez esetben az eltelt évek sokat levonnak a „résztvevő megfigyelés” értékéből, ahogy az is biztosan levon, hogy igaz ugyan, hogy az ország valóban csak most ismerkedik ezzel a szociológusi műfajjal, de a jelek szerint maga a szerző is: ennyire naív(á)ra hangolt szocio-riporttal még nem, találkoztam. Az utószó azét helyre teszi az egészet (értékesebb szövegnek tűnik az egész kötetkénél.)
Lehetne persze csócsálgatni magát a lényeget, a szerencsétlen sorsú (Sorstalanság sokadik verzó!) utcalakókat, hajlék nélkülieket – ez a magyar kifejezés azt hiszem az egyik legprecízebb megfogalmazása ennek a mély nyomornak, számkivetettségnek, hogy egy másik gyilkosan precíz szót találjak rá. Amit nem lehet elmesélni, mi csak mindig körbeírhatjuk.
Annyit még: a kis kötet nem a M. tér teljes „alulnézete”, mint elsőre gondolnánk, csak egyetlen „galeri”, laza szerkezetű hajléktalan-csapat testközeli mélyinterjúja, a tér komplex szociológiai leírásának ez csupán egy vékony kis szelete lehet.
Talán éppúgy elmesélhetetlenek ezek a történtek, ahogy az sem reális, hogy naponta magunkkal visszük egyiküket, megvacsoráltatjuk, lefürdetjük, majd visszaküldjük az utcára.
Lehetne még demszkyzni meg tarlósozni is, de minek.
Ahogy Erdős Virág reppeli: „mindörökké-Moszkva-Moszkva tér”
[3/4]
*
Kubiszyn Viktor (1979-): Foglaltház : zónaregény Jószöveg Műhely, 2013.
magyar / kortárs / próza / memoár / riport / drog
Rövid, velős politoxikomán drogkörkép.
Divatosak ma a könyvmellékletek – ez egy tiszta (csere)tűt simán elbír volna.
(A "jó szövegek"-ről: elég vegyes, néha kár a papírért, máskor jól odamond, neked és nekik egyaránt, hogy attól… sztondulsz.)
[4]
*
Szakály Sándor (1955-): Trianon, honvédség, háború, sport válogatott írások Magyarország XX. századi történelméről
Kárpátia Stúdió, 2013.
magyar történelem / hadtörténet / Horthy-korszak / vegyes tanulmányok
Egy szép múltú szaktörténész dicstelen végzete: egyrészt ez egy túlontúl vegyes kötet, frinc-franc tanulmányokból összelapátolva (leckefelmondás szintű összefoglalásoktól a perifériális cikkekig és tört. forrásközlésekig a sport- és hadtörténet határterületeiről), másrészt nagyon lejjebb tette a lécet – eladta magát egy enyhén szólva is gyanús kiadónak (ahol pl. Raffay Ernő gyártja szakmányban a látszólag szabadkőművesekről szóló, nem is burkoltan antiszemita, tudományosnak tűnő – alaposan meglábjegyzetelt – pamfletjeit).
És nem csak a kiadó cégére húzza le ezt a könyvet, de Szakály talán még saját nyelvezetében is hasonul ehhez a világhoz, mert ugyan mire utal pl. az hogy pl. Gömböst (vagy bárki mást e körből) nem simán Gömbösnek – vagy sűrű emlegetése miatt megfelelő szinonimákkal „a miniszterelnök”-ként emlegeti, nála kizárólag „Vitéz jákfai Gömbös Gyula” – ki látott már középkorászt, aki Csák Mátét Nemes Méltóságos Kiskirály uramnak írná minden bekezdésben, ahogy az akkor dukált (némi túlzással), és így tovább?!
Nem akadémiai, hanem árnyékszékfoglaló-stílus ez, nem az elvárt szakmaiság, no de nem akarom túlzásba vinni, mert a kötet zömére ez nem jellemző, a többi inkább nem is érdekelt, egyszerűen nem kötöttek le, pedig mind a Horthy-korról, annak hadseregéről szólnak.
A kötet előnyére legyen mondva, alighanem még mindig a kiadó legtisztességesebb kötete valamennyi közül, Szakály mégiscsak egy komoly (had)történész, nem pedig holmi szélütött árnyékbokszoló, mint a kiadó számos figurája lehet, akiket jó ízléssel inkább nem is hoz senki szóba. (Azért pl. Raffay Ady-köteteit majd még kimazsolázzuk, annyira szánalmasan vicces már – amellett hogy tényleg alaposan nekifeküdt az adyológiának, előtúrva jó pár érdekes forrást, s megmutatva a költőidolt pár előnytelenebb szögből is.)
Nem akadémiai, hanem árnyékszékfoglaló-stílus ez, nem az elvárt szakmaiság, no de nem akarom túlzásba vinni, mert a kötet zömére ez nem jellemző, a többi inkább nem is érdekelt, egyszerűen nem kötöttek le, pedig mind a Horthy-korról, annak hadseregéről szólnak.
A kötet előnyére legyen mondva, alighanem még mindig a kiadó legtisztességesebb kötete valamennyi közül, Szakály mégiscsak egy komoly (had)történész, nem pedig holmi szélütött árnyékbokszoló, mint a kiadó számos figurája lehet, akiket jó ízléssel inkább nem is hoz senki szóba. (Azért pl. Raffay Ady-köteteit majd még kimazsolázzuk, annyira szánalmasan vicces már – amellett hogy tényleg alaposan nekifeküdt az adyológiának, előtúrva jó pár érdekes forrást, s megmutatva a költőidolt pár előnytelenebb szögből is.)
[3/4]
(csak beleolvastam)
(csak beleolvastam)
![olvastam még [201711]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/b9d2b282316ed0fcfc96f2cc3c446dfa_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)