Muszka Sándor: Múzsák, trágyás szekérrel
Erdélyi Híradó - Előretolt Helyőrség Szépirod. Páholy - Ráció, 2010
magyar / erdélyi / kortárs / vers
[4 eltűnő szekérnyom]
"Hittétek volna nyomot hagyunk majd
S túléli hírünk meglehet
Az üveg uborkát mit nagymamánk tett el
Almás tésztáját kompótot meggylevet"részlet:
Kompótok, meggylevek
Muszka Sándorról nemrég hallottam csak, mikor kiadták Sanyi bá c. anekdota-humoros elbeszélés-humoreszk kötetét (székely egypercesek, Kolozsvár : Erdélyi Híradó : Előretolt Helyőrség Szépirod. Páholy, 2012 - melyről majd egy másik alkalommal), benne egy kinccsel: egy CD-vel, melyen maga Muszka Sanyi sztorizik a maga igen ízes orgánumán. Melyekkel aztán még a Fábry-show-ba is behaknizta magát, hát hadd fogyjon a kötet, megérdemli.
Muszka amilyen hórihorgas (nagyon), olyan fiatal (1980-), s amilyen kisfiús képe van, olyan öregeket megszégyenítő élettapasztalat áll mögötte, legalábbis sok borosüveget válthatna vissza, ha egyszer felkerekedne... Mindenki tudja, hogy az e-pontok kiépülése után is mi egy falu központja: ez mindig a kocsma marad. És Muszka ebből doktorált.
Kovászna (megye) közepén, Kézdivásárhelyen született, eleinte afféle szociológusnak képződött, de aztán tintanyaló és életművész lett belüle. Sőt, névjegyén, melyet mindig a legközelebbi korcsma falára vizel, ez is ott áll még: punk-énekes.
Arrafelé nőtt ilyen nyalkára, ahol igenis játék a medve, ellentétben a székely szólással, mert az csak a turistáknak szól deduktíve, mert a székely még F.é.r.f.i., nem pedig LMBTQ (ld. még), szóval ezen a kies, vadkeleti tájékán a világnak, élnek még vagabundok, szórványban persze, mert a medve azért mégiscsak veszélyes játék. (Nem akartam túlreagálni a macsós jelleget, tévedés ne essék, akad jó pár ilyen poéma a kötetben, de ezek inkább szerep(/póz)versek csak.)
Villon kései leszármazottai ők (ezzel a zavaros székely eredetmítoszt is helyretesszük valamelyest), akik betyár mód élik életüket, igazi mackók a pajtásuk, az asszony verve jó és a sör nem ital, csak üdítő.
Muszka Sanyi is betyárosan csördíti elénk verseit, melyek villoni, frivol, hetyke hangon szólnak, megfroclizzák a kényes olvasók orrát, miközben újmódi nyelven és ütemre dörmögi a dalt: leharap sorvégeket, vagy ostorral metszi le? Egyike másika dalszöveg, melynek dallamát zenekíséret nélkül is kihallod.
Még egynek se telt
Szóljon e dal most
Teréz mamáról
Kinek szegénynek
Mellét a rák
Ki fiait bár
Úrnak nevelte
Hontalanszállón
Ért a halál
Szóljon e dal most
Derék apákról
Jobban jár mind
Ha egyszer se nemz
Tizenkét órát
Nyögtek a gyárban
S eladták végül
Veséjüket
Szóljon e dal most
Arról a lányról
Ki hogy ha kérték
Mindig adott
Aztán hogy egy nap
Az úrfik sehol
Így tudta meg hogy
Csak kurva volt
Szóljon e dal most
Bátor fiúkról
Köztük bár több ki
Börtönviselt
S a Rózsadombon
Kever cementet
Mivel még többre
Egynek se telt
S szóljon e dal most
Legvégül rólam
Ki semmit sem tett még
S mást most se tesz
Mint hogy pofáját
Hűti a széllel
S lesi ki jön megy
És mit fizet.
Hát így. Pimasz, nagyszájú, ivarmirigyektől függően cuki, illetve meghívnád egy pofa töményre. De nem csak kópé ez a góbé, fajsúlyosabb, farnehéz klapanciákat is farag az ő kisbaltájával:
Nálunk
Itt hol a múzsák trágyás szekérrel
Járnak mért kéne bármilyen dalt
S kinek javára lenne az írás
Drágulna attól mondjuk a sajt
S hány sortól lenne olcsóbb a szántás
S a román a krumplit ha rímel veszi?
Kéne bármily dalt is e helyről
Drága transzszilván barátaim?
Egy biztos: Erdély ma sem Tündérkert, ahol Kerényi Imrének tornasorban állva, árvalányhajas legények és menyecskék nótázzák a Sehjhajgalambomot, hanem modern, mind amilyen modern Erdély mindig is volt, a fejedelemség korától, a világ első vallási egyenlőségi törvényétől a monarchiabeli pezsgő nagyvárosokig, most a román időszakkal is számolhatunk, volt idő, hogy léhább volt az itteni kommunista cenzúra, mint ideát nálunk, "anyásoknál" („anyanemzet”, bah!) És ha elnézzük a mai erdélyi magyar irodalom hangadóit, keresve sem találunk náluk unalmat. Nem záptojásokat költenek a fenekükkel, hanem grifftojásokból sütnek rántottát.
Nem ígérem, hogy minden verse móka és kacagás, azt sem, hogy forma és tartalom tökélyes billikomjai, van bőven, amit nem is igen értek, de nem kizárt, hogy van értelmük, vagy efféle.
Nagyot csalódtam a kötetben - pozitívan.. Mert a humoristát vártam most is, akit már láttam kocsmaudvaron standupolni és akinek híre ment a médiában, ehelyett egy nagyon is érett, férfias költészetet kapunk, aki persze ott mókázik veled és trágárkodik (szordínósan!) ahol csak tud. És mindemellett tud (virágos) mezei egyszerűséget is.
Melegje nincs
Míg karomban voltál
Nem vettem észre
Hogy szobánk asztal csak
Szék és törött ágy
Míg karomban voltál
Nem vettem észre
Hogy foltosra szívta
A fal magát
Míg karomban voltál
Nem vettem észre
Hogy kályhánk kormoz csak
Melegje nincs
Míg karomban voltál
Nem vettem észre
Mennyire jó vagy
Te semmi kis.
Keressétek az Előretolt Helyőrség köteteit a "magazinokban" és persze a Bulgakovban! (Vegyetek nekem is.)
És te barátom
És te barátom
Kit már nagyon rég
Merre jársz mostan
A nagy vizek
Hátán hajód mondd
Kikötni hol fog
Meglelted végül
S az emberek
Milyenek ott mondd
Akár csak nálunk
Hol erény a bókos
Hunyászkodás
Vannak hegyek mondd
Szép lányok parkok
Milyen a bor ott
És jó dalok
Vannak költőik
Jóízű étkek
És te barátom
Meglelted őt?
Muszka Sándor (1980-)
(a kép forrása)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)