Helikon, 2013
magyar / esszé / memoár / magyar történelem
[5 megtört csend]
„És meg kell írni a Polgár vallomásai harmadik, befejező kötetét. Ez álmatlan éjszakákon e kötet szerkezetén gondolkozom - írta Márai 1944-ben a Naplóban. De az ötlet csak 1949-ben érik be, az eredeti, eddig a hagyatékban kallódó kéziraton 1950 szerepel befejezés gyanánt, vagyis a Hallgatni akartam tekinthető Márai első emigrációban írt - befejezett - művének! Az író maga választotta kezdődátuma az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, mely történelmi eseménnyel Márai szerint elveszett a klasszikus Európa."
(A fülszövegből)
Csodálatosan józan, tiszta logikájú esszé a "zsákutcás" magyar történelemről.
A török időktől az Anschlussig – az európai időszámítás végéig, a Héttoronytól Teleki Pálig, Bárdossyig, a „polgári éthosz” mint eleve szórványjelenség elillanásáig, színes buborékjának szétpukkanásig. A közöny fojtogatta polgári író utolsó szavai ezek szűk olvasótáborához, de csak idehaza, mert mint ő maga kikötötte: az emigránsok amúgy is kifacsart szívét ne fájdítsák vele, csak idehaza olvassák, okulásul, még ha utólagos okulásul is…
Én is kötelezővé ajánlottá tenném minden középiskolásnak töriórára. Ajándékba adnám minden nagykorúságot elért magyar állampolgárnak. Miheztartás végett, mondom keserű iróniával… Vagy ajándékba minden „ellehetmenni”-útlevélpecsét mellé. Vagy a szülőknek az újszülött babák bankszámlakivonata mellé. Mert nem reményt ad, nem is elveszi azt: csak józanságra, önkritikára, őszinteségre tanít s hát kellhet-e ennél több.
Köszönet Márainak, hogy képvisel minket, és képviseli a kortársak lelkiismeretét egy elátkozott korban. Amikor már csak asztalfióknak írhattak őszintén. (Legalább ebből a korból van már ilyenünk, még ha csak most került is napfényre, a háború utáni évtizedekből még mindig csak várjuk azt a bizonyos nagy (keményen tökön ragadós, csavarós-szorítós) művet, de csak nem kerül elő… Na persze, ez nem regény, „csak” afféle vallomásos esszé, nagy mű alatt meg regényt ért a hazai elvárás, szóval kissé túlbeszéltem magamat - ahogy nem szóltam, méltó módon a kötetről, de hát mondom: tolle, lege.)
Ha elkezdenék idézgetni belőle, csak a végén hagynám abba. (Végül is elkezdtem, de még nem hagytam abba...)
[a zsidótörvényekről]
"A groteszk, a lehetetlen is megvalósult e pillanatban. A városligeti cirkuszban egy zsidó származású törpe bohócot ezzel az indoklással tiltottak el szomorú-komikus mestersége gyakorlásától: „Zsidó nem lehet törpe”. Az ámokfutó társadalom szemét valamilyen sárga köd borította el."
"…a nácik „tisztelték a magántulajdont”, csak azt nem tisztelték, aki birtokosa a magántulajdonnak! (…) Ez a fényűző játék, melyet egyetlen társadalom sem bír el sokáig, elkezdődött a magyar sajtó jobboldali nyomtatványaiban, azon a baljós napon, amikor Hitler bevonult Bécsbe, és beteljesedett ez a nyulam-bulam játék, amikor a kommunista államhatalom, már nyíltan szemforgatás és kendőzés nélkül pusztította el a polgári társadalmat."
"Polgár voltam és vagyok, feltettem orromra a szemüveget, s a világégés vörhenyes fényei mellett iparkodtam kibetűzni a kérdés értelmét: van-e még jogom élni, dolgozni, nekem, a polgárnak, van-e még valamilyen feladatom a világban?"
![olvastam még [201801]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/1ebdc6931b84b14c6b1fa811e379f754_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)