Pelle János: A humorista - Tabi László és a pesti zsidó humor 1945 után
ill. Kaján Tibor
K. u. K. K., 2013.
[4 lelőtt poén]
Könnyű kis puha kötésű könyv, benne egy nehéz – majd kiderül, mennyire keménykötésű – életút. A szerző a rokona, így dilemmázós helyzetekben inkább mellé pártol, mintsem támadja – helyette megteszi azt egy részletekben leközölt tulajdonképpeni vádirat Tabi egyik exétől, aki gyűlölte őt és életrajzi jegyzetében gyakorlatilag feljelentette Aczél Györgynél Tabit. Ez a kézirat jut el aztán véletlenül (elég kalandos és egyben tragikus úton) Pelléhez, Tabi unokaöccséhez. Aki aztán utánajár, és alaposan kibővíti, és pontosítja az életrajzot.
Melyből a kommunista korszakok sajtó- és irodalompolitikája is kiolvasható, de felcsillan benne kicsit a zsidó magyar humor irodalomtörténete is.
Nem volt könnyű életút. Kávéházi firkász, színdarabíró (mesterének Molnár Ferencet tartja, haláláig). Majd utoléri őt is a munkaszolgálati behívó: Bor (itt majdnem abba a menetszakaszba kerül, amelyikbe Radnóti is, legutolsó útja előtt, Tabit csak szerencséje ill. fásultsága menti meg). A háború után mint sokaknál, az inga túllendül: némi pártvonalasság, majd a kiábrándultság. Zilált magánélet(ek): viharos házasságok, zsarnoki feleségek, rengeteg szerető, kávéházban élés, szakmai közutálat, cserébe - pártkasszából - aranyélet.
(1956. május 3.)
A Ludas Matyi (a címlapon mindig rövid u-val) vezetőjeként egyidős a hatalma Kádáréval (’56 őszén fogadja el az újrainduló Ludas vezetését), csak ő hamarabb lemond majd: Árkus József követi a székében 1976-tól, miközben ellenfele, Komlós a Mikroszkóp Színpadot vitte. (Kettejük nem éppen baráti viszonyára is kitér röviden a kötet.) Azért itt álljunk meg egy pillanatra: két hosszú évtizeden át a közbeszéd egyik őre volt, a legsúlyosabb megtorlások és a már puhuló, jóléti vidám barakkos időkben egyaránt ő felügyelte, mit és kit lehet szabad kinevetni és mit/kit nem… (Ráadásul a fő pártlap tárcarovatát is sokáig írta.)
Ellentmondásos életút az övé, és sajnos e kis kötet birtokában még nem tudom eldönteni, mennyire szimpatikus ill. hiteles nekem Tabi. A Horthy-kor végét is beleszámítva (amikor Molnár és Rejtő kortársaként írt), legalább négy évtizeden át folklorizálódott az életműve – melynek széttagoltsága csak Karinthyéhoz mérhető. Mégsem tudok tőle felidézni semmit, de ziher, hogy megnevettetett már, csak éppen nem tudom őhozzá kötni.
Hiába idéz tőle humoreszkeket, vicceket Pelle, nem tudom eldönteni, az ő humora mennyire, milyen arányban volt rendszerkritikus illetve baráti, netán szolgai. Mert mint sajtócézárról (a Ludas első embereként az volt, persze még az ő nyakában is ott ültek a pártemberek) kiderül: szűkölt a hatalomtól, hogy retorziók érik, így főszerkesztőként az öncenzúra (illetve beosztottjai felé a cenzúra) szorgos gyakorlója volt, de mert nem ismerem a műveit (ezernyi tárcáját, humoreszkjét, meg színpadi darabjait), a kötet végén is nyitott a kérdés: mint író mennyire időtálló.
Legvégül ismét a kötetről: akad néhány csúnya elütés, különírás stb., de legalább az ex szerető Aczélhoz írt levelét külön betűvel szedték. Ellenben nagyon zavaró, amikor néha nem tudni, Pelle vagy Tabi mesél, mintha a nyomda nem ismerte volna az idézőjelet… További könyvtárazásra sarkalló kötet, az biztos.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)