L'Harmattan, 2013
magyar / kortárs / regény / memoár
[4 felebarát]
Ügynökügyek, hogy ne feledjük.
Inverz Javított kiadás: az ő apja (tanár, id. T.F.) nem tégla volt, hanem az áldozat. Szinte élve körbefalazták, körbevették az ügynökök (persze nem a hivatásosak, hanem a jelentésírók), még legbensőbb barátai is majd mind azok voltak, [ifj.]T.F. ezt csak most írta meg, miután végigolvasta apja kartonjait az ÁBSZTL-ben – és be is azonosított párat. És persze mesél mások ügyeiről is, Szeged nevezetesebb patriótáinak, tudósainak meghurcolásáról (pl. Bálint Sándor).
Amire és amiért jó a könyv: megmutatja az államgépezet hihetetlen aprólékos, aljas technikáját, a Gépezetet, ami némelykor csikorogva, de 45 éven át szorgalmasan és leállíthatatlanul dolgozott a Nagy Testvér szolgálatában, megmutatja, ahogy módszeresen elszívták valaki körül még a levegőt is. És mi megláthatjuk, milyenek is azok a bizonyos önszorgalmú kutyák, akik önként, dalolva. Mert volt egy olyan barátja is az édesapjának, aki inkább elköltözött, hogy ne kelljen jelentenie – előtte még mindent elmesélt. Ezekből volt kevesebb. Számos más közeli ismerős, kolléga évtizedeken át segítette a hatalmat kiszorítani apját, a szegedi patriótát, neves és közismert, megbecsült helyi értelmiséget az életből: a munkából, a társaságokból – miközben ezek a jelentgetők a család törzsvendégei voltak, együtt kártyáztak, és náluk nézték a tévét, mikor még csak keveseknek volt.
Kár, hogy nincs olyan nagyon jól megírva – szerintem, talán túl didaktikus, kissé összecsapott is. És még zavaró nyomdahibák is vannak, egy lektor nem ártott volna: olykor eltűntek pl. egész szavak – épp ahogy a téglák neveit satírozták ki a tv. előírásainak megfelelően a levéltári aktákban…
(a kép forrása)
Temesi Ferenc (1949-)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)