Jelszavaink valának:

§ "A könyvtár a haza legjobb meghatározása.” (Elias Canetti) § "A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.” (E.P.) § "Si apud bibliothecam hortulum habes, nihil diderit. / Ha könyvtárad a kertre néz, mi mást kívánhatnál?" (Cicero?) § "A könyvtár olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni." (J.C.Carriére - U.Eco) § „Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, mikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli.” (Nick Hornby) § Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott." (Babits Mihály) § "Pro captu lectoris, habent sua fata libelli" (Terentius Maurus) § "-Szerinted van ennek a történetnek tanulsága? -Hogy mije?" (Dániel András: Tengerre, kuflik!) § – Biztos, hogy mindent olvastam, amit maguk olvastak. Ne higgyék, hogy nem. Komplett könyvtárakat végeztem ki. Bőrkötéses gerinceket és ROM-meghajtókat koptattam el. Volt már olyan, hogy taxiba ugrottam, és azt mondtam: „a könyvtárba, és lépjen a gázra.” (David Foster Wallace: Végtelen tréfa)

Mondd! (köszönet minden beszólásért!)

Szerzőim

Facebook oldaldoboz

a legfrissebb 77 mese: tartalomjegyzék

Pável itt iszik és olvas még:

CÍMKEFELHŐ

*0 (1) *1 (3) *1/2 (4) *2 (18) *2/3 (30) *3 (88) *3/4 (194) *4 (272) *4/5 (220) *5 (111) *5+ (4) 1. század i.e. (1) 1. világháború (18) 13. század (1) 14.század (1) 15. század (2) 1548 (1) 16. század (6) 1654 (1) 17. század (6) 1734 (1) 18. század (8) 1810 (1) 1844 (1) 1846 (1) 1847 (1) 1848 (1) 1848-49 (4) 1851 (1) 1857 (1) 1865 (1) 1878 (1) 1883 (2) 1885 (1) 1887 (2) 1888 (1) 1889 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1896 (1) 1897 (1) 1898 (1) 19. század (13) 1900 (1) 1905 (1) 1906 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1910 (1) 1913 (1) 1914 (1) 1916 (2) 1917 (2) 1919 (2) 1920 (2) 1921 (1) 1923 (1) 1924 (4) 1925 (4) 1927 (4) 1928 (3) 1929 (3) 1930 (5) 1931 (2) 1932 (1) 1934 (4) 1935 (3) 1936 (1) 1937 (3) 1938 (7) 1939 (1) 1940 (1) 1941 (6) 1942 (3) 1943 (2) 1944 (7) 1945 (5) 1946 (1) 1947 (5) 1948 (2) 1950 (2) 1951 (4) 1952 (3) 1953 (3) 1954 (1) 1956 (15) 1957 (2) 1958 (3) 1960 (3) 1961 (2) 1962 (1) 1963 (4) 1964 (6) 1965 (3) 1966 (4) 1967 (3) 1968 (9) 1969 (6) 1970 (1) 1971 (2) 1972 (5) 1973 (4) 1974 (2) 1975 (4) 1976 (4) 1977 (3) 1978 (2) 1979 (5) 1980 (1) 1981 (8) 1982 (6) 1983 (3) 1985 (1) 1986 (6) 1987 (2) 1988 (4) 1989 (6) 199* (1) 1990 (4) 1991 (7) 1992 (5) 1993 (5) 1994 (8) 1995 (5) 1996 (9) 1997 (13) 1998 (6) 1999 (10) 19? (1) 2. világháború (43) 20. század (43) 2000 (17) 2001 (17) 2002 (12) 2003 (27) 2004 (23) 2005 (44) 2006 (45) 2007 (74) 2008 (54) 2009 (60) 200? (6) 2010 (119) 2011 (140) 2012 (177) 2013 (143) 2014 (108) 2015 (39) 2016 (32) 2017 (21) 2018 (4) 2019 (4) 21. század (5) adapter (2) ady (1) afganisztán (1) afrika (3) album (8) alkohol (2) állambiztonság (2) állatok (3) alternatív történelem (3) andrássyak (1) angelologia (1) angst (1) anne frank (2) antall józsef (1) apák és fiúk (2) argentina (3) arisztokrácia (1) assange (1) atatürk (1) ausztrália (1) autizmus (1) autó (1) ávh (2) ázsia (1) bakony (1) balaton (3) bálint györgy (1) balkán (6) balkáni háború (1) baltikum (2) bánság (2) barba (1) barbapapa (1) báthory erzsébet (1) békés márton (1) belgium (1) beneš (2) best of (8) bibliográfia (5) bihar (1) bizánc (1) bloomsday (2) boksz (1) boncza berta (1) bookkake (2) bor (5) bori láger (1) börtön (1) bosznia (1) budapest (24) bűnügy (1) cenzúra (2) cia (2) cicero (1) cigányság (2) civilség (2) cocteau (1) csakbeleolvastam (103) csakúgy (14) családtörténet (2) csángók (1) csehország (2) csehszlovákia (3) csinszka (1) csoóri sándor (1) csucsa (1) csukaszürke (1) dachau (1) diktatúra (2) diplomácia (3) dominika (1) don-kanyar (1) drog (3) duplakönyv (1) ebihal (1) ebook (8) egyháztörténet (2) egyiptom (1) eichmann (1) előítélet (1) elsőkötetes (35) embermentés (1) emigráció (8) emléknap (1) english (1) építészet (3) erdély (13) észtország (1) etológia (2) európa (6) eutanázia (1) evolúció (1) ex libris (1) ezmiez? (12) facebook (1) fagylalt (1) falvédő (1) fegyver (4) fehéroroszország (1) félmagyar (2) felvidék (1) férfi (1) fiatalság bolondság (1) fidesz (2) film (10) fizikus (1) foci (7) folyóirat cikk (1) főpincér (1) fordításirodalom (2) fotóművészet (4) franciaország (3) freud (2) futás (1) fütyülő (1) garfield (3) gavrilo princip (1) germanisztika (1) gestapo (1) gödöllő (2) grafika (1) grönland (1) gulág (3) gy.i.k. (1) gyarmati dezső (2) gyászbeszéd (2) gyurcsány (2) háborús bűnös (1) habsburgok (2) haderő (1) hadifogság (3) hadtörténet (17) haining jane (1) hajdúk (1) halál (3) halandzsa (1) hamsun (1) helytörténet (11) henszlmann imre (1) herzl (1) heydrich (1) híd (1) higiénia (1) hipszter (1) hirdetés (1) historia vip (3) hitler (4) hóhér (1) hollandia (3) hollywood (1) holokauszt (22) horrorpornó (1) horthy-kor (9) hrabal100 (4) hüjekönyv (7) humánetológia (1) hunyadiak (1) húsvét szigetek (1) idézetgyűjtemény (4) india (1) ira (1) irán (3) írás (1) író (52) irodalmi élet (3) írország (2) írósimogató (1) iszlám (4) iszlám fundamentalizmus (3) itália (1) itallap (3) izland (1) izrael (9) janus (1) játék (7) jog (1) k.é.m. (1) kádár-kor (14) kádárjános (5) kánon (1) kapucsengő (1) kárpátalja (2) katasztrófa (1) kaukázus (1) kazinczy ferenc (1) kefír (1) kelet-európa (1) kémkedés (3) kennedy (1) kentaur (1) képeslap (1) képzőművészet (4) kerékpár (1) kertész imre (2) kiadatlan (1) kiállítás (11) kibuc (1) kína (2) kistehén (1) kivégzés (1) kommün (1) kommunikáció (1) konferenciakötet (1) konstantinápoly (1) könyvfesztivál (1) könyvhét (2) könyvkultúra (3) könyvmáglya (1) könyvtár (3) könyvünnep (3) korbácska (2) korea (3) körmagyar (1) korrupció (5) kőszeg (1) közbeszéd (1) közel-kelet (2) közép-európa (3) középkor (3) közép európa (1) közgáz (1) krúdy (1) kuba (1) kuflik (1) láger (9) lakatos andrás (1) latin-amerika (2) lázár jános (2) lengyelország (1) lenin (1) leszbikus (1) levante (1) levéltár (2) liberalizmus (1) london (1) macska (1) maffia (1) magyar (1) magyarország (121) márai (1) margit sziget (1) martiny sámuel (1) mártír (1) mátyás (1) média (9) mém (1) menedzsment (2) merénylet (1) mese (1) miamagyar (4) migráció (6) mikrotörténelem (2) mi lett volna ha (1) modigliani (1) moly.hu (2) monarchia (6) mongolok (1) móricz (1) mozi (1) mta (1) munkaszolgálat (1) művész (4) múzeum (2) muzeumpedagogia (1) nagyazistenállatkertje (2) nagy britannia (1) nagy imre (1) négykezes (9) nemcsakgyerek (4) nemcsakhrabal (1) német-római birodalom (1) németország (14) nemzetkép (3) nemzetszocializmus (12) neokon (1) népirtás (2) nepoleon (1) nka (1) nobel (7) nőirodalom (5) norvégia (1) nőtörténet (8) no komment (1) nyelv (3) nyelvészet (2) nyilasok (3) öko (1) ókor (1) olaszország (3) olvasás (1) olvasnivaló (10) olvasónapló (7) olvastam még (9) orbán viktor (4) oroszország (4) ősmagyar (1) összeesküvés (2) osvát (1) oszmánok (2) ottlik (1) palesztina (1) pap (1) pápa (3) párizs (3) parlament (1) paródia (1) pavel (2) pável (4) pestis (1) picasso (1) poirot (1) politika (29) politikus (15) portré (1) prága (1) publi (2) pukipor (1) puskás (1) putyin (1) rákosi-kor (11) rebellió (1) reformkor (1) rendszerváltás (17) repülés (1) resztli (44) réz andrás (1) rippl rónai (1) róma (5) római birodalom (4) románia (6) románok (1) rops felicien (1) saint-ex (1) sakk (1) sissi (1) sör (6) sörcsillár (1) sport (10) svájc (1) szabadkőművesek (1) szabad európa rádió (1) szabó magda (1) szakács (1) szamizdat (4) szarajevo (1) századforduló (3) széchy tamás (1) szeged (1) székelyek (1) székely éva (1) szellemtörténet (1) szentkuthy miklós (1) szerb antal (1) szexipar (1) szexus (6) színek (1) színész (3) szingli (3) szíria (1) szívritmuszavar (2) szlovákia (3) szobor (1) szocializmus (28) szociofotó (1) szociológia (5) szófelhő (14) szólásszabadság (1) Szörényi (1) szovjetunió (14) sztálingrád (1) sztankó soma (1) tabán (1) tanácsköztársaság (1) tank (3) technika (1) terrorizmus (3) tesla (1) tévé (2) thienemann tivadar (1) titkosszolgálat (3) többrészes poszt (1) tőgy (1) toll (1) törökök (1) történész (9) történészvita (2) tóth kornélia (1) trianon (4) trieszt (1) tudós (2) tűzoltók (1) tv (1) udvari élet (2) ügynök (2) ukrajna (1) uralkodó (4) urban (1) usa (7) úszás (1) utánlövés (1) utópia disztópia (4) vámpírok (4) városkép (1) varsó (1) vasút (1) vendégposzt (1) vers (1) verses reci (22) versjáték (1) vörös farok (3) weimar (1) weöres100 (4) wild west (4) ybl miklós (1) zsidóság (10) zsiguli (1) CÍMKEFELHŐ

Kiadók szerint

Nemzetszocialista PR, hangulatjelentéseket böngésző Gestapo

2013.10.08. 16:23 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 1987 2003 németország hitler nemzetszocializmus *4

Ian Kershaw : A Hitler-mítosz - vezérkultusz és közvélemény
[The 'Hitler Myth'. Image and Reality in the Third Reich, 1987, 2001] ford. Berényi Gábor
Kortina, 2003

[4 Hitler-vicc csattanója,
éles tölténnyel]



"...az ekkortájt Bajorországban keringő viccek... szerint a Waffen-SS sorozásán megkérdezik az egyik jelentkezőt, hajlandó-e a háború végéig szerződni. Mire az illető ezt válaszolta: „-Nem, először inkább csak tizenkét évre.” Íme egy másik vicc: „-Meddig tart még a háború? – Amíg Goebbels nadrágja rá nem illik Göringre."

 

"…azt vizsgáltam – a rezsim különböző szinteken működő ügynökei által készített rengeteg közvélemény- és hangulatjelentés tükrében –, hogy miként látták az átlagemberek Hitlert a Harmadik Birodalom idején."
Ian Kershaw


Persze ennél sokkal többet vizsgált Kershaw: hogy miként emelkedhetett a közröhej söröspince-mélységeiből magasba az NSDAP, élén egy alakkal, akit mi (legalábbis sokan, az ún. közvélemény, mind a mai napig) vagy pojácának, vagy vérgőzös agyú tömeggyilkosnak tudunk csak elképzelni - pedig efféle démonizálással csak magunkat tévesztjük meg és hagyjuk becsapni. Mert a valóság mindig sokkal bonyolultabb. És ijesztő is: a könyvben a szemünk előtt, mint szakácsműsorban a gasztroceleb kezében a lágy kenyértészta-massza, formálódik Hitler és marketing-csapata markában a német közvélemény.

"-Amióta Hitler van hatalmon, a férjemnek télen is van munkája. Így elboldogulunk valahogy. Korábban persze másként mentek a dolgok.”
Egy volt kommunista felesége hozzátette: „-Kezdetben rosszul mentek a dolgok, hiszen maga is tudja, hogy megbélyegzett kommunisták voltunk. De ha valaki négy évig munkanélküli, persze, hogy radikálissá válik. A férjem két éve Tögingben dolgozik. Nézzen csak ide, most a Führer képe függ egykoron kommunista viskónk falán, alatta tanítottam meg a miatyánkot a kislányomnak. Én, aki 1932-ben kiléptem az egyházból. A kislánynak mindennap el kell mondania egy miatyánkot a Führerért, mert visszaadta mindennapi kenyerünket.”

De nem csak kenyérrel él az ember. Hosszú út vezetett odáig, hogy a 'Nagy háborúra' még jól emlékező nép feladja a pacifizmusát és vérszomjra gerjedjen - ennek eléréséről szól a könyv:

"…nehéz volt érintetlennek maradni a győzedelmes diadalhangulattól. A Wehrmacht „Fegyverzeti Felügyelőség”-ének jelentései szerint a fegyvergyárakban foglalkoztatott, s ezért mentességet élvező munkások nem akartak kimaradni a hadseregből, és mindent elkövettek, hogy bevonulhassanak."

 

Innen már gyorsan eljutunk a kiábrándulásig, és még tovább, a már gúnyos viccekig, melyekkel még a bukás évében is vigyázni kellett (főbelövés járt érte).

 


"1929 előtt a pártnak csak minimális befolyása volt a politika fősodrára. A vidéki párttagok pedig, akik fáradhatatlanul tevékenykedtek annak ellenére is, hogy az 1928-as Reichstag-választásokon az NSDAP igen gyengén szerepelt, a szavazatok 2,6 százalékával összesen tizenkét képviselői helyet szerezve, nagyon is tudták, hogy kilátásaikat helyi tényezők határozzák meg, s ezért nem kizárólag Hitlerbe vetették reményeiket. Az 1930-as választások nyomán, amelyek nemcsak a fokozódó gazdasági válság, hanem magának az államnak a válsága közepette zajlottak, a helyzet gyökeresen megváltozott: a nácik látványosan előrelőttek, 6,4 millió voksot, a leadott szavazatok 18,3 százalékát kapták, s 107 képviselői helyükkel egycsapásra a Reichstag második legerősebb pártjává váltak. Nem csoda, hogy a pártvezetés ujjongott a szavazás eredményét látván, hiszen legmerészebb várakozásaikat is felülmúlta, s az áttörés nemcsak tömegpárttá válást, hanem egyben markáns médiajelenlétet is eredményezett. A pártnak már egy évvel korábban sikerült leráznia magáról a „holdkórosok kis csapata” képét."

"-De hogy fogom ezt a 106 kergebirkát egyben tartani?"
(a kép forrása)



Egy végtelennek tűnő alapossággal megírt munka ez a Hitler-szakirodalomhoz, pontosabban a szakirodalom mellé, sőt után, mert csak bizonyos szempontokból tárgyalja a nemzetszocializmus történetét: miként küzdöttek a keresztények illetve az antiszemiták kegyeiért szavazataiért, egyszerre vagy akár felváltva, persze mindvégig meglovagolva az antikommunista érzelmeket, vagy hogy mikor élvezett elsőbbséget a külpolitika és mikor a tömeghisztéria.

Hatalomtechnikai kézikönyvnek is remek ez a visszatekintés, legalábbis a Jobbik (olvasni tudó) tagjai helyében néha belenéznék - még jó, hogy ez a veszély kevéssé fenyeget, mármint hogy olvassanak. (Ez ügyben irányadó még Timur Vermes paródiájából Hitler esete a mai széljobb pártemberekkel!)  

Ami talán egy átlagosan tájékozott mai olvasó érdeklődését leginkább felkeltheti: az a szónok Hitler zsidósághoz való viszonyulása. Meglepően "józan" volt ugyanis: a Mein Kampf korai, ám annál őrültebb ígéretei után sokáig kerülte a témát - mármint a holokausztét -, a tömeg hiszterizálását meghagyta a párt legalsó szintjének, ő maga igen visszafogottan nyilatkozott erről - micsoda önuralom! -, ha kamerát látott:


"...rögeszméi ellenére Hitler már egészen korán – talán már 1923-ban – mint politikus feltehetően tudatában volt annak, hogy az antiszemitizmusnál szélesebb körben elfogadott jelszóra van szükség, ha meg akarja különböztetni az NSDAP-t más völkisch csoportok tisztán szektás politikájától, ha növelni akarja a párt vonzerejét, s ha komolyan licitálni akar a hatalomért. Minél közelebb került a hatalom megragadásához, annál elkerülhetetlenebb volt, hogy az antiszemitizmust – pusztán tálalási szempontok miatt – a Hitler-kép többi összetevőjének rendeljék alá, vagy közéjük besorolják. És mihelyt a kormány feje lett, nyilvánosan el kellett határolódnia az antiszemita aktivisták ízléstelen, útszéli cselekedeteitől.
A döntést mindenekelőtt külpolitikai megfontolások tették szükségessé, másrészt nem akarta fölöslegesen elidegeníteni magától a Hindenburg körüli előkelő, konzervatív német köröket, mivel- hogy ezek saját, megrögzött antiszemitizmusa hirtelen alábbhagyott a nyílt, önkényes kegyetlenkedések láttán. Mi több, 1935-re, vagy még előbb, többszörösen bebizonyosodott, hogy a zsidók elleni antiszemita erőszakosságok és terrorista huligánakciók, melyeket a párt aktivistái hajtottak végre, általában népszerűtlenek a társadalomban.

Ám az új antiszemita hullám provokálta és a propaganda bátorította kegyetlenkedések hatására megint előtérbe került a „zsidókérdés”. A párton belül egyre nagyobb nyomás érvényesült az antiszemitizmus törvényesítésé- re, hogy teljesítsék a pártprogramot, a közvélemény pedig rendeleteket várt, hogy véget vessenek az „egyéni akcióknak”, amelyek a kegyetlenkedések nyarát jellemezték.
Hitler többé nem térhetett ki a „zsidókérdés” elől. Birodalmi kancellári kinevezése óta a „zsidókérdést” Hitler először a nürnbergi pártkongresszuson vetette föl 1935. szeptember 15-én. Az itt összegyűlő Reichstag tagjai előtt elmondott üzenetében három törvény elfogadását javasolta: a „zászlótörvény” és a két hírhedt, zsidóel enes „nürnbergi törvény” jóváha- gyását (a Birodalom állampolgársági törvényét, amely megtiltja a zsidóknak, hogy birodalmi állampolgárok legyenek, és a „Német vér és tisztesség védelmének törvényét”, amely eltörli a házasságot és a nemi kapcsolatot zsidók és „árják” között)."



De azt is nehéz mi fejjel megértenünk, hogyan történhetett meg az, amit így vezet fel a szerző: "A következő fejezetben foglalkozunk azzal, milyen figyelemreméltó népi reakciókat váltott ki az SA vezetőinek Hitler által elrendelt és 1934. június 30-án végrehajtott lemészárlása: távolról sem rontott presztízsén, inkább jelentősen növelte népszerűségét."


 

csúcsvezetők a náci menedzsment vezérkarából:
Hermann Göring, Julius Streicher és Joseph Goebbels
(via)


Lásd még alul az idézett részletek, itt lefirkált nyúlfarknyi véleményemet helyettesítendő beszéljen inkább maga a szerző!-jelszóval alaposan (ki/)megidéztem a könyvet.

És... vagy csak fáradtan pörgettem végig a könyvet, vagy mégis jogos érzékeltetnem, nem tudom: de talán kissé hosszan járjuk körbe ugyanazt, és azon túl, hogy itt-ott helyrepofozza a tényként megkövesedett félinfókat (pl. Hitler bizony óvatos nyuszi számító volt, mikor teli szájjal zsidózott, nagyon-nagyon megnézte, kik előtt is tart beszédet), a könyv kissé unalmassá válik a felénél (bár lehet hogy csak azért, mert annak a bizonyos karizmának a kopása természetes dolog a háborús viszonyok közt, ha nap mit nap légópincéből kell a fegyvergyárba menni dolgozni - és főleg gáz a helyzet, ha már fényes nappal is háborítatlanul végigbombázhatják az angolszászok az országot, miközben  a Führer a győzelemről hadovál.)

Annyira sok szenzációs új, érdekes részletet a hatalomba emelkedésről nem dob be a köztudatba, és bár nem merek Hitler legvaskosabb életrajzírójával szemben szakmai kritikát megfogalmazni, szerintem a forráskritikának talán még jobban alávetendő „hangulatjelentések” mellé nagyságrendekkel több viccet (nem csak a fent idézett kettőt) kellett volna felkutatnia és idéznie, ennél jobb tükre nem létezik egy korszaknak, egy társadalmi közérzetnek.

>>> további idézetek

A bejegyzés trackback címe:

https://pavelolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr85557036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása