Ámosz Oz: Barátok között
[בין חברים Ben haverim, 2012] ford. Szilágyi Erzsébet
Európa, 2014.
"...a kibuc alapgondolata tagadja a magány fogalmát."
(p105.)
Kibuc.
Utópisztikus, kommunisztikus (sőt kommunista), zárt világ, kommuna, "ahol Marx a Talmud", nemcsak a hulladék kommunális, de még az óvoda is. Napokon át vitázik arról a közösség, hogy a kis ovisokat altathatják-e saját szüleik, vagy csak ha éppen ők kerülnek sorra, közben a szegényszag a narancshéj-komposzt szagával keveredik.
héber kiadás
Nekünk mindettől egzotikus lehetne, de nagyon nem az. Titokzatos világ ez, különösen Izraelen kívülről nézve, és ennek a kis kötetnek a novelláiból, pontosabban novellafüzéréből, jobban megismerjük a kibuci életet, mint bármiféle tanulmányból. (Lehetne akár kisregény is, de annyira lazán kapcsolódnak össze a jelenetek, hogy novellafüzérnek mondanám inkább.)
Az ötvenes évekkel indít. A kibuc történetét szinte a kezdetektől látjuk, mikor még az új zsidó állam fundamentumai voltak, de már a szemünk előtt kezdenek a koloncaivá válni, tele problémákkal, ahonnan menekülnének a fiatalok, de a kollektíva dönt még az iskoláztatásukról is, megszabva életük hátralevő részét is. Még köztük vannak a Németországból "vérdíjat" kapó shoá-túlélők, de a dédunokák lassan minden tradíciót megtörnének - a fülemben egyre erősebben szólt olvasás közben a Hegedűs a háztetőn-ből a keserves Tradition...
Egy kis falu próbálja az életét élni, ahol egyszerre harcolnak az arabok és a pletykák ellen, csak utóbbi ellen nem lehet éjszakai őrséget állítani. Dúl a szabadszerelem, ez inkább a kommunisztikus éthosz maradványa, ne hippiket képzeljünk magunk elé pajesszal, mindeközben a látszólagos nemi egyenlőség jegyében cselédsorban tartják a nőket.
Nem minden történet borús, keserves: a legelső írás különösen humoros: egy öreg cipész örökösen hallgatja a zsebrádióját és minden rosszt hírt megoszt a világgal - mégis éppen az övé a legvidámabb barakk fejezet, beillene egy Erlend Loe-történetnek is, és ezt nem csak azért mondom, mert éppen az a címe, hogy A norvég király.
Oz, a nagy varázsló (1939-)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)