Dániel András: A kuflik és a nagy eső
Pagony, [2014]
"-Segítség! Megfulladunk! -kiabált rémülten Fityirc. De gyorsan abbahagyta, mert rájött, hogy leér az ugródudora."
A kuflik (Pofánka, Fityirc, Zödön, Hilda meg a többiek) teremtéstörténete (Kufl. Gen.1.) ezennel elérkezett a vízözönhöz. Nem hallgattak az okos szóra, konkrétan Bélabáéra, aki lehet hogy minden nap bejelenti az esőt, de ma igaza lett, mégis csak egy Lárifári!-t kapott érte.
Amiikor a nagy özönben csak hármuk kufliürege maradt szárazon, a mesélő akár arrafelé is elvihette volna a történetet, amit ahistóriából egyszerűsítve csak a vagyon újraelosztásnak nevezünk. A Genezis, a prehistorikus, mitikus korszak után akár elkezdődhetett volna végre a kuflik igazi, írott története, de aztán az Özön eldöntötte a kérdést, mindenkit kiöntött, mint Pelikánéknál, osztálykülönbség nélkül.
Szerencséjükre az arra úszó muffinhéjakat meg egyéb szemeteket bödönhajóvá hasznosították újra, és megkezdődhetett a nagy Dugaszkihúzó Projekt. (Elvégre ha gyűlik a víz, akkor egy Dugasz is lesz valahol.) Majd a a Második Négyórás Terv keretében ezt követte A Nagy Szárítkozás.
2. rész
"Az igazi fák sosem horkolnak."
A második mesében bújócskáznak, itt hívnám fel a figyelmet Valér leleményességére, aki drónokkal keresteti elrejtőzött pajtásait (ezt ezennel le is védetem, erre talán még az USA-ban sem használják!) Elmondom, ki hová bújt, hátha a ti példányotokban már nem látszódik ki a rojtos fülük sem a susnyásból: Zödön például a lepénybokorba, Fityirc a kavicskukacok közé - míg a vén Bélabá vén, kiszáradt fának álcázza magát. (A csiga javasolta neki, szerinte arra hasonlít a legjobban. Te csak akkor bújócskázz, Kedves Olvasó, ha a mimikri-sminkkészleted nálad van, hogy vonzó dolgok mögé tudj elbújni - feltűnés nélkül.)
Sajnos Bélabá nem csak árnyékot adott, bár annak terebélyeset, de egy idő után hangokat is. Álmában igazi fa lett, sajnos a lombsusogásnál kissé karcosabban horkolt. Gyönyörű faunát álmodott magára: szőrmók vakarcot és pohos résbogarat, borostapókot és vicsormókust - csak azt a kéktollú nyiháncot nem kellett volna, mert harsány kvákkogásával az ébresztette fel. A többiek szerencséjére, mert már visszhangzott Bélabá "susogásától" a rét.
Mikor a mesélő itt tartott, bizonyára emlékezetébe ötlött az Eredet című film, neki is lát elaltatni mindenkit: hőseink innentől álmukban bújócskáznak...
a mesélő, aki civilben alighanem aneszteziológus
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)