 |
 |
 |
 |
 |
Coben, Harlan (1962-): Hiányzol[Missing You, 2014] ford. Illés Róbert
Jaffa, 2014.
amerikai angol / krimi
"Kat Donovan, a New York-i rendőrség nyomozónője egy népszerű internetes társkereső oldalon böngészik, amikor megakad a szeme egy profilképen: a fotóról egykori barátja, Jeff néz vissza rá, aki összetörte a szívét, és akivel tizennyolc éve találkozott utoljára… Kat hirtelen úgy érzi, elérkezett a pillanat, hogy lezárja a múltat, amikor azonban megpróbálja felvenni a kapcsolatot a férfival, reményei pillanatok alatt szertefoszlanak, és helyüket sötét gyanú, majd a rettegés veszi át. A nyomozónő ugyanis egy borzalmas összeesküvés nyomaira bukkan, amelyben lelketlen szörnyetegek cserkészik be és pusztítják el a áldozataikat. Kat az ügy megszállottja lesz, és a nyomozás során egész korábbi élete új megvilágításba kerül.
Eközben egyre nagyobb veszélyben forog, és ahhoz, hogy megmeneküljön, a sötétség legmélyebb bugyraiba kell alászállnia. És maga sem tudja, visszatér-e valaha…"
(fül)
Ilyen az, amikor visszasírom Stephanie Plumot, a szingli fejvadászt, mert az ő, khm, bájosan egyszerű karaktere mellett minek nevezhető ez az egydimenziós kreatúra, aki hozzá hasonlóan bögyös barátnőjével nem csinál semmit a kedvenc kocsmájuk látogatása meg a jógázáson kívül, majd ezek megkoronázásaképpen elkapja minden idők legnagyobb emberrabló bandáját, úgy, hogy közben jóképű exe eltűnését is tisztázza?
*
Boyne, John (1971-): A csíkos pizsamás fiú
[The boy in the striped pyjamas, 2006] ford. Szabó Mária
Ciceró, 2007. (2013)
írországi angol irodalom / ifjúsági regény / holokauszt
Lágerélet, "gyerekpizsiben": naivan, gyerektekintettel, a kerítés két oldaláról.
Sorstalanság-ellenpont, akár abszolút Kertész mellé is olvasható.
Hogy lássuk, mennyire más Kertészé. Hogy mennyivel kevesebb, vagyis több.
"– Kérdezhetek tőled valamit? – tette hozzá pillanatnyi habozás után [Bruno].
– Persze.
– Miért vagytok olyan sokan a kerítésen belül? És mit csináltok tulajdonképpen?"
[3/4]
*
Markó Béla (1951-): Száz mázsa hó
versek gyerekeknek, gyerekek rajzaival
Pont, 2014.
Markó sokkal jobb költő, mint politikus volt valaha is. Ez még ebből a kedves, szellemes kis gyerekverskötetből is kiderül - bár az is igaz, jó gyerekverset nehezebb írni, mint "komoly" felnőttet. És jól passzolnak hozzá a nem ritkán esetlen de bájos gyerekrajzok is.
"A róka
[Állatkerti tudósítás]
Ha tényleg én lennék
a ravasz róka,
innen is réges-rég
meglógtam volna."
További részletek >>>
[4/5]
*
A szemüveges "kóborlókon" már nem is csodálkozom (bár némelyik igen vicces feliratú pólóban csámborog), de azért ebbe a kötetbe is jutott pár újdonság: az egyik kölyök (Carl) könyvet olvas (civilizációs relikvia!), és megcsörren valahol egy telefon is... Hiába a sok halál, ez a hívás talán a legkeményebb ebben a füzetben. (Nem lövöm le a poént, megteszik azt bőven a történetben.)
Később pedig egy újabb kulcsmondat, Dale-től:
"-Én már nem a halottaktól félek."
Valami újra kezdődik. Ja és minden út Washingtonba vezet - már ha hagyják.
[4]
*
Kereszty András (1942-): Öt perc múlva meghalsz, mondj valamit!
A Hónap Könyve kiadó, 2012. (e-book)
Vézna kis ebook, gyorsriport (vagy csak összeollózás a netről) az amerikai (texasi) börtönhelyzetről, a kivégzésekről: a siralomházról és az utolsó mondatokról. Meg a hibás halálos ítéletekről.
Megtudjuk, kíméletlen részletgazdagsággal, hogyan történik a kivégzés valójában - ha éppen nincs jelen olyan kretén ítéletvégrehajtó, mint a Halálsoron szörnyű jelenetében, amikor húslevest főznek a szerencsétlen rab agyából.
De vissza a könyvhöz: beszéljenek az idézetek.
"Mielőtt a székhez vezetnék az elítéltet, rendesen leborotválják a koponyáját, néhány perccel azelőtt, hogy idejönne. Aztán telenyomják a seggét vattával, mert amikor jön az áram, valószínűleg összeszarja magát. Aztán egy vágást ejtenek a nadrágszárán és leborotválják a jobb lábát, hogy az elektródák majd a meztelen bőrre tapadjanak.”
"A siralomház” bármelyik cella lehet. Ágy van itt, egy kézmosó, s vécécsésze. Az utolsó étkezéshez behoznak egy kis, összehajtható asztalt. Az utolsó étkezés már nem utolsó vacsora. Valamikor éjfélkor voltak a kivégzések, de harminc éve – figyelembe véve az őrszemélyzet demokratikus jogait – délután 6 óra az időpont."
"Texas állam 2011 szeptemberében megszüntette azt a gyakorlatot, hogy állampénzből gazdag lakomát rendelhettek maguknak az elítéltek. Most kapnak valami börtönkosztot, ha kérik."
"17 óra 55-kor kezdődik a vég.
– Öt perccel hat előtt felveszem a zakómat, és elindulok a „halálházba” – mondja a főbörtönőr. – Pontosan 18 órakor valamelyik főnököm két hívást kap: az egyiket a kormányzó irodájából, a másikat a főügyész hivatalából, hogy minden rendben, végrehajtható az ítélet. Akkor bemegyek a cellába, és azt mondom: „Itt az idő.”
Nyitva hagyjuk a cellaajtót, az elítélten nincs se kézbilincs, se lábbilincs, körülvesszük a csoport tagjaival és bekísérjük a kivégzőkamrába.
A csapat a következőkből áll: fejember, balkézember, jobbkézember, ballábember, jobblábember. A jobblábember kéri meg a rabot, hogy üljön a priccsre, aztán feküdjön hanyatt, fejét tegye a párnára. Körülbelül harminc másodperc alatt az elítélt meg van szíjazva.
– Profik vagyunk – mondja a fejember. – Van, aki nyugodt, van, aki izzad, van, aki sírni kezd. Van, akin érződik a félelem szaga.
Van, aki a szemedbe néz, és azt mondja: „Köszönöm”. Hülye érzés. 18 óra 05-kor megérkezik az orvoscsapat. Mintha csak műtét előtti altatáshoz készülnének. Mind a két csuklón kikeresik a vénát, bekötik az infúziót. Más ez, mint a kórházi. A kivégzőhelyiségben csak a tűk, a vezetékek vannak, az altatóval és a méreggel teli zacskók egy másik szobában.
– Miközben az orvosok dolgoznak, rendszerint ráteszem a kezem az elítélt lábára, a térde alatt, kicsit megszorítom, hogy érezze a jelenlétem. Érzem a remegését. A szíve lüktetését. 18 óra 09 perckor bekísérik a tanúkat a szomszéd helyiségbe.
Egy nagy üvegablakon át nézhetik a kivégzést. Az elítélt a szabályok szerint öt tanút kérhet és egy lelki tanácsadót, öt másik tanú a médiától jön. Miután a tanúk leültek, a mennyezetről leeresztenek egy hosszú nyelű mikrofont, egészen a megkötözött ember szájáig. Ekkor a főfegyőr megkérdezi: – Van-e bármi, amit mondani akar? Vannak-e utolsó szavai? Sokan beszélnek. Sokan nem. Ezután a mikrofon elindul felfelé. A főfegyőr leveszi a szemüvegét. Ez ad jelt arra, hogy indíthatják a mérget…"
Az ítéletekről, a fellebbezésekről is kemény, amiket összegyűjt.
"Mark Stromant 2011. július 20-án végezték ki.
Az utolsó szavai ezek voltak:
„Annak ellenére, hogy itt fekszem ezen a priccsen, másodpercekkel a halálom előtt, tökéletesen békés vagyok. Jézus Krisztus legyen velem! Meg vagyok békélve. A világban gyűlölet van, s meg kellene ezt állítani. A gyűlölet egész életre szóló fájdalmat okoz. Annak ellenére, hogy itt fekszem, békés vagyok. Itt is büszke amerikai vagyok. Büszke texasi. Áldjon meg titeket az Isten! Nyomás, csináljátok azt az átkozott dolgot! Hazelwood igazgató, nagyon köszönöm… Minden jól van, nagyon megtisztelő… Már érzem. El fogok aludni. Jó éjt. Egy, kettő, már jön…”
Stroman 2001-ben, hetekkel a New York-i World Trade Centert repülőgépekkel megsemmisítő szeptember 11-i terrortámadás után berohant egy dallasi bevásárlóközpontba, hogy arab üzlettulajdonosokat öljön meg. „Ott gubbasztanak ezek a külföldiek a mi tejjel-mézzel folyó országunkban a pénztárgépeik mögött,, közben a sajátjaik azt a káoszt és zavart akarják a mi népünkre és társadalmára hozni, amely az ő sajátjuk otthon és külföldön.”
Stroman nem talált arabot, de agyonlőtt egy indiai és egy bangladesi bolttulajdonost, majd a közeli Texaco benzinkútnál fejbe lőtt egy indiait, aki csak úgy maradt életben, hogy halottnak tetette magát. Rais Bhuiyan elvesztette az egyik szemét, és arca máig tele van fémszilánkokkal. Ennek ellenére hivatalosan is kérvényezte, hogy ne végezzék ki Stromant. Sikertelenül. * Stroman fehér volt, s több interjúban is az Árja Nemzet mozgalom tagjának vallotta magát. Egy fekete bőrű amerikai iszlámhívő öt évvel korábban nagyon hasonló érvekkel indokolta egy kisbolt alkalmazottai ellen elkövetett támadását."
*
"a texasi Huntsville börtönében kivégzett rabok utolsó szavait pontosan rögzítik. 1982. december 7. óta magnóra veszik a halálos injekcióra váró elítéltek végső üzenetét"
Az utolsó jogán sokféle beszéd elhangzik.
"Egy este egy houstoni élelmiszerbolt parkolójában Charlie Livingston megpróbálta elragadni egy 38 éves asszony táskáját. Amikor az ellenállt, lelőtte. Ez 1983-ban történt. 14 évvel később, 1997. november 21-én méreginjekcióval kivégezték.
Ezt mondta: „Azért hoztatok ide, hogy kivégezzetek, nem azért, hogy beszédet tartsak. Ennyi.”
*
"A Willingham-ügy az egyike volt annak a három esetnek, amely a legnagyobb visszhangot váltotta ki az Egyesült Államokban. Cameron Todd Willinghamet 2004. február 17-én végezték ki, a vád szerint azért, mert felgyújtotta saját családi házukat, és a tűz megölte feleségének első házasságából származó lánygyermekét, és két ikercsecsemőjüket. Felesége, Stacy Kuykendall, kezdetben kizártnak tartotta a vádat. „Gyermekeink baromira el voltak kényeztetve” – mondta az első kihallgatáson. Aztán fokozatosan hagyta magát a vádhatóság által meggyőzni, hogy a férje szándékosan okozta a tüzet azért, mert az előző este veszekedtek. Később – bár kezdetben az asszony ez ellen hevesen tiltakozott – elfogadta azt a gyanúsítást, hogy Willingham a gyújtogatással el akarta terelni arról a gyanút, hogy a gyerekeket szexuálisan molesztálta. A vád mindössze azon alapult, hogy égésgyorsító folyadékot találtak a bejárati ajtó alatt. Évekkel később – amikor Willingham már régen halott volt – szakértők azt állapították meg, hogy a folyadék abból a flakonból származott, amelyet a bejárat közelében, a teraszon álló grillsütő alján tartottak, s onnan folyhatott ki a földre. Soha semmi bizonyíték sem volt arra, hogy a férfi bármilyen fiatalkorúval szexuális kapcsolatot létesített volna.
Az utolsó szavai:
„Ja. Az egyetlen dolog, amit mondani akarok, az az, hogy ártatlan ember vagyok, akit elítéltek egy olyan bűnért, amit soha el nem követett. Tizenkét éven át üldöztek olyan dologért, amit sose tettem. Isten porából születtem, Isten porába távozom… De te, Stacy Kuykendall, aki 8 lábnyiról, ott az üveg mögül nézed ezt, remélem, meg fogsz rohadni a pokolban. Rohadt kurva. Rohadt büdös kurva, remélem, el fogsz rohadni a pokolban, te büdös picsa. Ennyi.”
[3/4]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)