Egyikük példátlanul tehetséges. Egyikük elsőkötetes.
Egyikük bármely verséből szívesen idéznék ide hosszan – annyit, hogy az már aligha tetszene a Librinek.
Előbb mindhármójuk szófelhője egybegyúrva – lássuk, mi sül ki belőle, villámlik-e.
Pláne, hogy az egyik a csajozásról szól, a másik a pasizásról – szerencsére, ha jól olvassuk, nem beszélnek el egymás mellett – még ha végeredményben mindenki, a költő is magában beszél csak.
Libri, 2015.
A Szinkópa c. vers kötelező! Az évtized szerelmes verse lehet, sajnos nem leltem sehol a neten.) Kaptok inkább egy újabb „szófelhőt” – mely csak pillanatnyi vaktérképe (vérképe) a kötetnek, szubjektív visszhangok, maszatos festőpaletta a kész mű mellett.
Ő az említett elsőkötetes. És ő a példátlanul tehetséges.
Ahogy az index.hu a bárgyú és tenyérbemászó "stílusbravújra" is szól: ha idén csak egy költőt fedezel fel, ő legyen az.
[4/5]
*
Libri, 2015.
Nagy tisztelője vagyok a teljes, dinasztikus Kemény-írócsaládnak, de a lányok első verseskötetei bizony zsengének mondhatók csak. Sőt, Lili (a nővér, szül. 1993 - bár nekem első pillantásra ikreknek tűnnek) jobbnak tűnik a slam-poetryben – Zsófi ifjúsági regényéről pedig még nem tudok nyilatkozni. Aki biztosra akar menni, annak ott van az apuka néhány jobb műve.
Néha azért megörültem:
„Félre lettünk mi gombolva,
mint az a méltóságát vesztett,
törlőrongynak eltett kardigán,
amit szánalomból végül
újragomboltam mosáskor.”
(Törlőrongy)
Alig találtam ezen kívül „(szem)fogamra valót” – amit idézhetnék is. (Még egy jelenség volt figyelemreméltó: kétszer is említi a „sört a pultnál”.)
Aki belekóstolna: a címadó verset ajánlom elsőnek.
[Mivel a szófelhőgépem messze ne tökéletes, ez most kis kiigazításra szorul: a csúnya négyzetek ő-k akartak lenni, és lemaradt egy hosszabb idézet vége: "Végül_a_puszimra_már_fel_sem_ébredtél."]
[3/4]
*
Libri, 2015.
Kozmikus köpülés. Vagy inkább egy keringőpályára állított harákolás.
Nem lasszóznám meg vonósugárral, olyan gyönyörűségesen elszállt.
[3]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)