Háy János (1960-).. Az öregtó felé - versek
Európa, 2017.
Nagyon fáj fád.
(3)
*
Kansu, Ceyhun Atuf (1919-1978).. Mustafa Kemal Atatürk
[Halk önderi Atatürk, 1997] ford. Tasnádi Edit, utószó Hóvári János
Nap K., 2017.
Szent áhítat és ájult seggnyalás, holmi avult tényszerűség helyett, de nem is baj, így csak olvashatatlan lett, a kultuszfarigcsálók meg nem érthetnek egyszerre mindenhez. De hát mindez nem csoda, ő a törökök Atyja, aki törvényben írta elő népének, hogy levessék a fezt, a turbánt és a fátylat (így mondhatjuk, ő a törökök kalapos királya) – de hiába megannyi reform, ha egy évszázaddal később Erdogánék éppen azt építik újra, amit Kemál lebontott: a nagy Ottomán szerájt. Szóval, hiába rajong a szerző (aki amúgy orvos) a történelem egyik legderekasabb diktátoráért, végtelen amatőrsége miatt ócska firkálmány ez, ráadásul a hazai kiadó mással is melléfogott: I. Viktor és I. Erdogán összebújós pacsizása nem efféle, modernitásért picsogó propagandát kíván, hanem mondjuk egy hőseposzt a Bécs alatt bajvívó turbánosokról.
*
Veronika Šikulová (1967-).. Tulipánból paprika
[Domček jedným ťahom, 2009] ford. Mészáros Tünde
L'Harmattan, 2017.
Darázsdongás
(csak beleolvastam; 4)
*
Capote, Truman (1924-1984).. Pille a lángban - ifjúkori elbeszélések
[The early stories of Truman Capote, 2016] ford. Gy. Horváth László
Európa, 2017.
Jóféle zsengék.
Amúgy feltűnő a hazai kiadóknál ez a "nemes" hagyomány (lásd még Jászberényi S. novelláskötetei a Kalligramnál), hogy a leghangzatosabb című, de a leginkább semmilyen / legkevésbé jóféle elbeszélést emelik fel kötetcímmé.
(3/4)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)