Tóth Kornélia (1971-): Ex libris és képkultúra - modern magyar ex librisek
Országos Széchényi Könyvtár - Kossuth, 2016. (349 p.)
Felütni egy ex libris albumot olyasmi, mint egyszerre belépni száz meg száz könyvtárba. Bravúros kisgrafikáktól az eszement giccsekig minden van itt - majd meglátjátok, a poszt végére hagytam ez utóbbi bolondgomba kategóriát, mely intellektuálisan és ízlésében egyaránt megidézi a szocreál falvédők világát. (Bónusz ugyanott, a poszt alján: pár link a kötetben sajnos nem szereplő erotikusabb ex librisek irányába.)
Ha a könyvet némiképpen szent tárgynak tekintjük, az ex libris tulajdonképpen nem más, mint a házikönyvtárunk körbepisilése. Nem is véletlen, hogy a miliő, ahol született az egész, a frissen született polgárság, melynek a magántulajdon a szent és a szegénység a profán, és köztük az első mestere könyvcímerfaragásnak Dürer. Nálunk pedig az egyik legelső ex libris cégéres gazemb nagyúr Werbőczy István. Aztán mint minden, megindul lefelé, és a bárók, főpapok után divatba jön az alsóbb polgári rétegben is.
Mindjárt itt egy könyvőrző könyvjegy: ahogy rád néz - a fejedbe lát, hogy: Ezt a könyvet talán el lehetne lopni? - , az felér egy rivallóval és átokkal egyszerre.
Akad még szigorúbb ex libris:
graf.: Szűr-Szabó József
Aztán a századfordulóval, a szecesszióval lerázta magáról a könyveket, mint gazdaállatokat, önállósult, hogy ez az olvasói kultúra minőségét mennyire befolyásolta, nem tudom, de már könyv sem kellett a gyűjtésükhöz. (Egy becsületes boros- és sörcímkegyűjtő azért megissza a borát/sörét. - A párhuzam nem belőlem, innen fakadt, lásd alább!)
Mint önálló művészeti ág, egyszerre kínált fincsi táptalajt a nemzeti giccsnek és a világszínvonalú grafikának/rézkarcnak/fametszésnek. mondhatni, iparággá lett, és bizony hazánk szervezhette az utolsó békeévben a nemzetközi ex libris-kiállítást. Szakfolyóiratuk a Karcos címmel jelent volna meg, de ezt már lefoglalta a borászszakma (tréfa 1.!), így aztán a sommás A Gyűjtő címet kapta a magyar szaklap.
Az albumban a szerkesztő, Vasné Tóth Kornélia nálam persze szabatosabban, alig pár oldalon foglalja össze a hazai ex libris históriát. (könnyű neki, mondhatnánk szemtelenül, hiszen munkahelye - a kötet egyik kiadója - kb. 35 ezernyi könyvcímert őriz.)
Csakúgy, mint oly sok mindennek, a századforduló és a két világháború évtizedei a(z első) fénykora, hogy 1945 után elsikkadjon/elsikkasszák - hogy aztán a Spiró regényből is ismert 1957-es Tavaszi tárlattal térjen vissza ebbe a műfajba is az élet.
Aki ad magára, annak van házikönyvtára, ahhoz pedig, mint öltönyhöz a nyakkendő/mint műveltséghez az okuláré (stb stb.), dukál az ex libris - volt is ilyenje mindenkinek, Radnóti Miklóstól Lázár Ervinig és tovább. Biztosra veszem például, hogy az ATV-ben irodalmi műveltségével és belterjes pletykáival pöffeszkedő utolsó, még élő irodalmi cenzorunknak is van ilyenje, legfeljebb minden rendszerváltásnál átragasztja. (Pletykák szerint Aczél Gy. elvtárs ex librisei csupán három betűből álltak, melyen mindössze ki volt pipálva a megfelelő sorrendben lévő T betű.) (tréfa 2.!)
A jelenség a digitális könyvekkel sem hal ki, hiszen ha létezik digitális aláírás, szerzői dedikáció ebook-hoz (nekem is van ilyenem), akkor az ex librist sem kell félteni - legfeljebb átalakul a gyűjtése, sőt visszatérünk az eredeti hagyományhoz: újra szükség lesz mellé egy könyvhöz, máskülönben, gazdaállat nélkül létezni sem tud. Mi ez, ha nem egy újabb barátság aranykor kezdete?!
*
Az album olyasféle nagyobb csoportokba szedte a könyvjegyeket, mint nemzeti és világtörténelem, mitológia, néprajz, állatok, stb. Rengeteg a szépséges kisgrafika, számosan meglapulnak ezekből az interneten is, én igyekeztem olyanokat kifotózni, melyeket nem talált meg nekem a Gugli. Sok esetben a rút esztétikája vezette mobil kamerámat, itt mindenképp dobogós lehet az a giccshalmaz, melyen Budavár, népi hímzés és agyagáru meg egy Boeing repülőgép fonódik egy kompozícióba. Mondjuk erős az a mezőny is, ahol vérbő Kossuthok és szocreál Leninekkel vállvetve harcolnak a dobogóért a magukat kidolgozott és kiimádkozott Horthy-kori melósok, akik már csak egy jó könyvre vágynak.
Na de vegyük sorban, ahogy az albumból kilopkodtam párat:
graf.: Balázsfy Rezső
(Réthy István, Léda hattyúval)
Felhívnám a figyelmet Daidaloszra, aki egy szocreál bádog ételhordóval álldogál a Labirintus bejáratánál. Lám-lám, tényleg mindenre igaz, hogy: Már a régi görögök is...!
Szatürosz nagyítóval olvas? A sok szex tényleg vaksághoz vezet!
Egy cukiság:
Napjaink eurobürokratáinak - már ha még gyűjtenek olyasmit, hogy könyv - de miért is ne, végül is eleve szögletes dolgokról van szó:
(bocs a képminőségért)
rajzoló: Nagy Árpád
(graf.: Gebauer Ernő)
Egy mivel sör nem sör, még két korsóval:
Sörre bor? Mindenkor!
És napjaink csapatépítő tréningjeit előlegezi meg Stettner Béla grafikája:
Mondjuk tuti hogy ez is egy jogász ex librise lehetett:
Korabeli piknikezés:
És végül: mulatság egy sörös-, egy boros- és egy pálinkás kancsó mellett*:
(* ki minek nézi őket, ugye)
Boros témában persze akadnak pajkosabb is - sajnos könyvön kívül, sőt ehhez bor sem kell.
*
És végül az ígért giccsparádé - az "első helyezett" nálam Németh Nándor grafikusé - könnycsepp kell, hozzá, mert meg fogod karmolni a retinádat tőle:
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)