 |
 |
 |
 + |
Novak, B. J. (1979-): Képtelen könyv[The book with no pictures, 2014] ford. Elekes Dóra
Európa, 2015.
angol_usa / gyermekkönyv
Igazából hangoskönyv. Szükséges technikai feltételek: egy szülői applikáció az ágyba, lefekvéskor. Akkuk lemerülése esetén nagytesó is pótolhatja. Képek tényleg nincsenek, de betűből annyiféle, mint Gombóc Artúr csokiboltjában a teljes választék árufeltöltéskor. És micsoda sorrendben vannak azok a betűk! Némelykor még értelem is csiholódik belőlük, de ha épp nem, akkor is hosszan tart, mint a hasfájás a sok nevetés után.
És különben is, Agócs Íriszéknek is pihenniük kell néha – ráadásul mint a jó anyukák, valószínűleg ő sem viszi haza a munkát, neki és varázslókollégáinak mindenképpen marad az efféle mesekönyv otthonra.
[4]
*
Kulcsár István (1932-): Szexmentes övezet[tudósítások az átkosból]
Atlantic Press, 2014.
kommunizmus / szocializmus / katonaélet / anekdota / memoár
Kár, hogy egy nagy zanza, gyakran modoros-okoskodó szóhányás az egész, pedig Kulcsár, az ő ismereteivel jobbat írhatna még az Aczélsodrony sorozatnál is.
A katonaéletről summásan: „Bizonyos káromkodások nélkül nincs mondat.” (p101.)
Pár kulcsszó, ízelítőül:
basaparaszt / tamizdat* / államtitkok / Zsivágó / Bugyonnij azaz Bugyi Jenő / Tito / körletrend / Farkas Mihály rézágyúja / vakrozsda
(*külföldön kiadott szamizdat)
Megtudjuk továbbá, hogy a Beszkártnál nncs becézés (Szép Ilona) és hogy az egyik Trencsényi-Waldappel, az Imre egy parányit melléfogott, amikor még muszosként egy szláv bibliából (saját ógörög példányával összevetve) tervezett megtanulni oroszul: aztán mikor először élesben kipróbálta a nyelvtudását egy orosz katonánál, az kezet csókolt neki, mert egyházi szlávul hadovált neki a magyar filosz: orosz helyett ószláv bibliából tanult a rabságban...
Meg még sok ilyesmi.
A legvégén egy pompás kis géppuskás munkásőrdalt idéz:
„Száraz ágú juharfán
Madár ül a fészken.
Azért vagyok géppuskás
Nekem is van fészkem.”
[3/4]
*
Pánczél Mátyás: Sturmgeschütz III on the battlefield 3 World War Two photobook series 8.
Peko Publishing, 2015.
ww2 / album / páncélosok / Wehrmacht
„Életképek” a tankcsaták hátországából, vagyis hogy inkább csak „tél és csend és hó és halál” lakja be ezeket a képeket: hol egy pár kiégett StuG füstölög, hol sártengerben rekedt roncsok hirdetik a front átvonulását. Látni persze igazi életképeket is, vonuló, felmálházott tankok rohamlövegek tetején gubbasztó katonákat - vagy éppen amikor már a csatát túlélt szovjetkatonák bámészkodnak a harcképtelen Stugok mellett.
Szorgalmas hadtörténészünk továbbra is képes újdonságokkal szolgálni: hiába jöttek ki akár havonta a új fejlesztésekkel a StuG-szériák, a frontkatonák buheráló leleményessége nem ismert határt, most láttam először – lehet, csak nem figyeltem eléggé a korábbi köteteknél -, betonnal (!) is megerősített frontpáncélzatot.
Valamint, részletekben az ördög: elnézve a páncélosok bevagonírozását, bizony inkább csak legenda a németek oly hírhedt precízsége: hiába gondoljuk, hogy a széles lánctalpukkal stabilan álltak a platón, csak centiken, no meg a darukezelőn múlott, hogy a szállított páncélos ledőlt-e a vagonról.
Szóval csupa ilyesmi: csak „szakbarbároknak”!
[4]
*
Pichon, Liz: Az én csúcsszuper világom[The brilliant world of Tom Gates, 2011] ford. Dragomán Gábor
Kolibri, 2015.
angol / gyermekregény / humor
Padalatti firkálósnapló egy rosszcsonttól, aki a reggeli kapkodásban néha elfelejt fogat mosni, és aki mégis elvárja a csinos szomszéd kislánytól, hogy visszamosolyogjon rá. Mint ebből is kitűnik, Tom még tanulja az életet, de mint mindenbe, lassan belejön. Azaz belemászik. Vagy fel. De a lényeg, hogy lassan. Hiszen enélkül ez egy sokkal vékonyabb könyv lenne.
Telis-tele mai gyerekszlenggel, meg fickával, meg skiccel, meg családtagokkal és egyéb állatfajtákkal. (Á, ezt loptam, de Durrellt Tom még úgyse olvasta szerintem.) És jé, ha az ember nővére nem is, de a tanárok emberből vannak.
Azt a Hülyetaposó gépet, azt azért meg kéne építeni. Na talán majd a 9. részben.
Mondhatnánk rá, hogy infantilis (amikor pl. egy teljes oldalon át őrjöngve örül egy karamellostyának), de hát milyen legyen, ha egyszer gyerekkönyv? Cuki, na.
[4]
*
Leszkov, Nyikolaj Szemjonovics (1831-1895): Kisvárosi Lady Macbeth[Леди Макбет Мценского уезда, 1864/1865] ford. Gyöngyi László, ill. Szász Endre
Európa, 1957 (1958 is, majd Szász után 1970, ill. Hincz Gyula)
orosz / kisregény
„Akkor mit csináltatok egész éjszaka? Talán felráztátok a férjed párnáját?”
Ha az ember (lánya) unatkozik a tajgán, mit tehet? Félredug.
„-Így csak a férjek csókolják meg a feleségüket - mondta Katyerina Lvovna, miközben Szergej fürtjeivel játszott. - Ez nem csók, csak éppen letörlik a port egymás szájáról. Úgy csókolj, hogy erről az almafáról lehulljanak a virágok!”
Aztán eltüntetik a nyomokat, jelen esetben három ember élete árán – még ha ennek az útnak korbácsolás és lágerélet is a vége. Azaz csak lenne, mert orosz vidéki Macbethék elébe mennek a végzetüknek.
(A magyar cím csalóka, szó sincs kisvárosról, semmi urbánus téma, egy uradalomban élnek hőseink, a történet végének pedig már a lágerbörtön a helyszíne.)
[4]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)