 |
 |
 |
 |
Saylor, Steven (1956-): Rubicon
[Rubicon, 1999] ford. Heinisch Mónika
Agave Kv., 2006., 2011.
Kr.e. 49, egyre élesedik Pompeius és Caesar polgárháborúja. Közben egy hullát találnak Gordianus kertjében, Pompeius halott unokaöccse kissé kínos a házigazdának, pláne, hogy nyomában megjelenik a dühös hadvezér is.
Ebben a részben nem csak Caesar, de Gordianus és mások is átlépik saját Rubikonjaikat.
A történetmesélés talán kissé elnyújtott, egyes karakterek elnagyoltak, de a krimiszál kibogozása a legvégén – hiába lőtte már el az ötletet pár krimiíró – jól odatett, szóval 3 és 4 közt billegtem, de aztán megacéloztam magam (pedig elég lett volna bronzpuhának lennem), tud ő ennél jobbat is, szóval most csak:
[3/4]
*
Simenon, Georges (1903-1989): Maigret és a beharangozott gyilkosság[Signé Picpus, 1944] ford. Barta Tamás
Agave Kv., 2015.
Ez most „a sörök napja lett”. Balzac-i, infernális karakterek. De Maigret csak azt bánja, hogy „az emberek annyira, de annyira buták.”
[4/5]
*
Durrell, Lawrence (1912-1990): Szicíliai körhinta[Sicilian carousel, 1977] ford. Mészáros Klára, verseit ford. Gyárfás Endre
Gondolat, 1986
„– Én nem állítom, hogy a tettek szőrös mellű embere vagyok – mondta Larry szigorúan –, az én területem a gondolatok világa, pontosabban az agymunkáé. Én rendelkezésedre bocsátom az agyamat, hogy terveket és cselfogásokat gondoljon ki, melyeket te, az izomember, kivitelezhetsz.
Larry mindig ontotta az ötleteket olyan dolgokban, melyekről fogalma sem volt.”
(Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták)
Hát kérem ez a Larry bátyó talán még Geraldnál is szellemesebb (és cinikusabb), sőt talán lényeglátóbb egy gazfickó. Kitaláltnak titulált útitársai biztos hogy mindannyian valóban mellette zötykölődtek körbe Szicílián (innen a Karusszel cím), ő legfeljebb megtoldotta egy két nemzetkarakterológiai zamattal, mintegy ízfokozóval.
Mert ez az útleírás a legkevésbé útleírás, inkább memoárba gyúrt esszé Európáról, a nagyobb kultúrnemzetekről – kár, hogy mifelénk nem járt –, persze Szicíliáról is benne van minden fontos, de nem az útikönyvek gyorsan évülő információi, hanem minden más, ami kibírta az előző pár ezer évet, pedig itt is szorgalmasan hurcolták el a romok köveit építkezni. LD pedig kiválóan olvassa – és fűszerezi saját történeteivel – ezt a hegyes-völgyes palimpszesztet.
[4]
*
Márai Sándor (1900-1989): Rómában történt valami
Torontó : Pannónia, 1971. (legutóbb: Helikon, 2009.)
Egyetlen nap, Cézár utolsó napja, megannyi közeli s távoli perspektívából. Kör-Róma, Róma-rondó (persze még Kornis előtt, de Schnitzler nyomában), ha úgy tetszik. Szinte tökéletes korrajz vagy történelmi regény – lehetne, ha nem szólna a mindenkori történelemről. Mert dehogy, valójában nem Rómáról szól ez, hanem rólam, rólad. Ha Te ott vagy, sem történik semmi másképpen. Az ember örök ökör.
Egyébként meg olyan fanyar és cinikus Márai, mintha ekkortájt négerkedett volna a Monthy Pythonnak:
„Britanniában nincs semmi. Egy kevés vas és szén... És zavart viselkedésű emberek, akik, a jó ég tudja, miért, azt hiszik, előkelő származásúak és állandóan megsértődnek, ha valaki ápertén megmondja nekik, hogy nincs semmijök, és lassú a felfogásuk. Ezenfelül boruk sincs. Valamilyen förtelmes mézsert isznak... Ilyen embereket nem érdemes meghódítani... ”
(Nyolckor)
"Ez a romlott, céda Clodia rontott meg mindent. A nők már nem is tudják, mi divatosabb, fiúk legyenek-e vagy leányok?... Az író és a kiadó ma este, vacsora közben, erről is beszéltek. Szeretik a tudálékos nőket, akik mindenbe belekontárkodnak... Amellett mindegyik siet mostanában író szeretőt szedni fel magának, mert az írók divatosak... Te, az írók!... Soha nem értettem, miért volt az elhunyt gyöngéje az irodalom!... Kisleány koromban még egy sikeres gladiátor is divatosabb volt, mint egy író... De ma nem lehet jó társaságban író nélkül élni!
... Nem értem, miért van ez így, de a divat ellen nem lehet tenni semmit! Hát ma este, amikor egy író és egy kiadó között feküdtem, én is úgy viselkedtem, mint aki ért az irodalomhoz. Drágám, ilyen a világ!... Mióta ez a félbolond Clodia azt a botrányt művelte a dúvad parasztköltővel, Catullusszal... minden társasági hölgy számára kötelező, hogy legyen egy írója! Kötelező, mint a masszőr vagy a szabónő... Divat, az divat, én sem tehettem mást. A férjem is megértette, hogy nem maradhatok író nélkül Rómában..."
(Kettőkor)
"De nyugodt lélekkel megjósolhatom, hogy a római könyvkiadás kéziratszükségletét hosszú időre fedezik a kéziratok, amelyek most, a diktátor meggyilkolása után, előkerülnek a fiókokból... Kéziratok, amelyek titokban készültek és azt bizonyítják, hogy a szerző éjszaka, amikor egyedül volt és senki nem látta, szembeszállt a zsarnoksággal. Az írók most megfizetnek annak a zsarnokságnak..."
(Márai Sándor, Rómában történt valami)
- szegény MS kevés kevés tévedéseiből az egyik. (Mert a regény persze Mo.-ról, a kádárizmusról is szólt) Nem került elő - szinte - semmi a fiókokból. Virágzott az öncenzúra.
[4/5]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)