Szörényi László LXX
szerk. Hafner Zoltán
Nap K., 2015.
„Mit bírok Laciban? Hát először is bírom a pofáját.”
Szkárosi Endre
Szőr' Tanár úr mintha Roxfort irodalomprofesszora lenne (már ha lett volna irodalom tantárgy a varázslóiskolában - tehetné hozzá ehhez gúnyosan maga Szörényi), szinte varázspálcával tölti a fejekbe a tudást, pedig varázsigéje csak ennyi: Tolle, lege!
A Tudást, melyet egész életének minden szabad percében folytatott olvasással – és persze olykor a pipafüst fellegei mögül – gondolkodással szerzett. Akárhányszor láttam egy budai buszjáraton, mindig olvasott – kivéve amikor éppen könyvét félretéve a Piroska asszony csomagolta uzsit – sajtot és almát – majszolta, szintén a közelemben egy buszon. Ekkoriban még csak olvastam őt, csak akkor szólítottam meg, mikor egyszer egy eseményen balunkban már borospoharat is foghattunk, aztán egy ízben már buszon is, de itt csak azért mertem megszólítani, mert láttam, hogy éppen összecsukja a könyvet és velem együtt száll le – rákérdeztem, mit forgat, persze hogy egy általam sosem hallott régi magyar szerző volt. Aztán ha nem is vehettem részt a születésnapi buliján – képzelem, mekkora parti lehetett, a filoszok taudnak ám mulatni - asztal alá isznak és mesélnek bármely reálistát -, remélem, valami igazi falernumi óbor is folyt (ismereteim szerint ez az itáliai borok non plus ultrája, az ókori Tokaji sokputtonyos). Aztán egyszer a kezébe nyomhattam egy korsó jóféle sert, mikor a Millenárison a tűző napon dedikált a Nap kiadónál. Szóval, utólag is, Isten éltesse, jó egészségben, „Laci” Tanár úr!
Tanulmányai lábjegyzeteiből, beszélgetéseinek hosszan indázó mellékmondataiból az egyetemes kultúra rég elhalt gyökérzete sarjad újra (dehogy halt el, csak mi felejtettük el - hallom a hangját), bármikor képes megtalálni pl. Hajnóczy Péter és Perzsia közt a címbeli utaláson túl a tényleges kapcsolatokat is. (Lassan, de lelkesen dolgozom rajta, hogy ő is kiülhessen az a Kiolvasott Életművek (K.É.M.) polcra a blogon, akárcsak nála a mackók.)
De nem méltatom, nem tisztelgek hosszabban a Professore előtt, szamárpados nebuló vagyok én ahhoz, csak felmutatom nektek a kötetet, mert valószínűleg kis példányszámban nyomták és sajnos nem várható a bestseller listákon.
Bizony nem hetvenkedés, amit mesélnek benne az ünneplők. Egy ilyen kötettel ünneplőbe öltözhet az irodalomtudomány, mert vannak, akik méltó papjai, tudósai a literáriának, sőt olyanok, akiket a mérhetetlen tiszteleten túl még több szeretet övez. És Szörényi László ilyen.
Első generációs „értelmiségiként” (idézőjelbe öltözik manapság minden) én még mindig csak ott tartok, ahol ő gimnazista korában, sőt, még ott sem, de ezennel – csendőrpertus bloggervehemenciával – tiszteletbeli nagybácsimmá fogadom, valamint minden jobbféle könyves blog védőszentjéve nyilvánítom. (Egyáltalán Nem szükséges feltétel megboldogulnia hozzá, elegendő, ha óbudai fészkéből és vastag keretes szemüvege mögül néha-néha lepislog ránk. Esetleg diktál egy kommentet, üzenetet a titkárnőjének, hiszen az internet és a számítógép kissé, khm, kívül esik figyelme horizontján. De ő ezt is pazar mód kimagyarázza, ráadásul az Apple almájától hamarabb (na esetleg nem, akkor is szórakoztatóbba utakon) jut el Kolumbusz tojásig, mint maga a Google. A fóliánsokon ráadásul pixelhiba sincs, legföljebb kiderül, hogy palimpszeszt, akkor pedig buli van.)
Szeretném még felhívni a figyelmet a kötet résztvevőinek igencsak, khm, vegyes összetételére! Talán nincs még egy ember kicsiny hazánkban, akit ilyen tágas, khm, pólusok felől együtt méltatnak: tisztelőinek köre oly terjedelmes, hogy annak széleiről egyesek mára már nem állnak szóba egymással. Jó, vannak hiányosságok, se a poliglott Thürmer Gyula, se a kultúrpolitikus Duró Dóra (facepalm!) nincs köztük, de hát a Tanár úr sem tökéletes, pl. anno a gimnáziumban kihagyta a kecsua nyelvet, igaz, ebben ludas volt Kubínyi László is: az eredeti Faust és a keleti-gót szövegek mellé már nem fért volna bele a tantervbe sem.
Részletek a méltatásokból - kedvencem még EP mondata a kötetből:
„A fordulat évében, 1990-ben kezdődött a Triznya-kocsma újabb fénykora, amikor Szörényi László lett Magyarország római nagykövete.”
Szőnyi Zsuzsa
„Aki megmondta, hogy caelestis, és nem coelstis.”
Esterházy Péter
„...azon estére, amikor Laci órát tartott, nem volt érdemes mozit, színházat „betervezni”, mert az ember partnere nem cerélte fel az órával. (Most mondhatnám azt, hogy ezért akár neheztelhettem volna Lacira, de nem tettem. Úgy véltem, nem állíthatom választás elé a Kedvesemet, mert esetleg egy Csáth Géza-novella „Szörényis elemzése” fontosabb lehet, mint a velem töltött este. És vajon melyikünk örül a kudarcnak?)”
Szakály Sándor
„...úgy olvas régi szöveget, mintha ő lenne az itatós a hajdani kézirat alatt”
Dlusztus Imre
Ritoók „Zsiga” kedves emlékek füzére helyett inkább röviden „szakmázik”: megtudjuk, hol bukkan fel elsőként Homér-idézet magyarul – ez engem is érdekel, mert már elkezdtem összeállítani magamnak éppen egy efféle listát, hogy összevethessem az első fordításokat. (Laskay János Aiszópoz-életrajzában Planudész, ill. Camerarius nyomai)
„...hátán egy halhatatlan hátizsákkal”...
Krasznahorkai László
(És sokan mások.)
[4/5]
*
Ó, azt pedig ne higgye bárki, hogy Szörényi másik idei kötetét el lehet mesélni – ezt csak ő tudja:
Nap K., 2015.
Még egy kötet, amit szűkös büdzsémből, de megveszek, miután elolvastam. Ezt kijegyzetelni? Olyan lenne ez papíron, mint EP híres Ottlik-másolata.
[5]
Szörényi Lászlók eleddig a Pávelen:
- Szörényi László LXX
szerk. Hafner Zoltán Nap K., 2015.- Az Isonzó a Dunába ömlik
esszék, tanulmányok
Nap K., 2013.- "Már eleget éltünk?"
tárcák és nyakalások
Nap K., 2014. (és "ajánló bibliográfia")- Hogyan él a múlt
Szörényi Lászlóval beszélget Hafner Zoltán
Vigilia, 2013.- Éljen Kun Béla! Susy nimfomán
Kortárs, 2012.- Hosszúlépés
kisprózák, 1989-1990
Pesti Szalon, 1997. (majd Syllabux, 2012)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)