 |
 |
 |
*
Dániel András (1966-).. A világ első kuflizenekara
Pagony, 2017.
mese / képeskönyv
Kissé kakafon, de hát a kuflik ezt sosem szégyellték.
(A kufli-t még mindig aláhúzza a szövegszerkesztő – ez skandallum! [Ezt is aláhúzta.])
[4]
*
Millok Sándor (1887-1959).. A kínok útja - Budapesttől - Mauthausenig - élményregény
Scolar, 2017. (Müller, Bp., 1945)
nyilasok / láger / Mauthausen / politikai foglyok / memoár
A hírhedt "Fő utca"* – már csak emiatt is fontos kordokumentum, majd Mauthausen. Ami nemcsak a III.Birodalom melegeinek gyűjtőlágere, de a nácik által gyanúsnak talált mindenféle elemeké is – itt „gyűlt” össze a hazai politikai elit is, Apponyitól a zsidó nagyiparosokig, a szocdem vezetőktől egészen a hazai széljobb (!) figurákig – utóbbiak meg voltak győződve róla, hogy tévedésből vannak is, a „művelt közönség” nem kis derűjére… (Szvatkó Pál vérjobb publicistáról pl. így fogalmaz: őt olvasva még az olykor elcsüggedt Hitler is visszanyerte bizodalmát a háború sikerében…)
A Népszava egyik vezetőjeként Millok az egyik leghitelesebb tanú, mint pol. fogoly, jó szeme van a pokol egyre mélyebb belső köreinek meglátásához: hogy még a láger sem tesz egyenlővé, legalábbis a magyar arisztokrácia szemében semmiképp, külön klubjuk volt a „körletben”, és nemcsak idő előtt jut (némelyik) haza, arcpirító a távolságtartásuk a sortársakkal, pedig nem is földtúrókkal vannak összezárva, hanem már „pantallós” emberekkel. Talán az (id.) Andorka Rudolf (diplomata) vagy az ifjabb Kállay Miklós (az épp lemondatott kormányfő dandy fiának) arroganciáját emlegeti fel leginkább, de a (Horthyt is utáló, királypárti) legitimisták vagy pl. a németbarát Somogyváry Gyula vakságán már ő is csak nevetni tud/na, ha épp nem köhögne vele vért is.) Vannak csendes hősei is, pl. Peyer Károly.
Ahogy a lágerbe kerülése is egy dolgozattal ér fel a hazai viszonyokról (a Gestapo és a magy. kir. rendőrség „munkássága"**, a Fő utcai rabosítás, a kínzások), úgy a szabadulás egy-egy jelenete is megelőlegezi az egész 1945 utáni korszakot: pl. amikor Péter Gábor megszemléli a frissen felszabadult lágert és annak magyar, "horthysta” túlélőit… (Pestiesen: felkészül Recsk.)
Szóval sok szempontból az egyik legtanulságosabb lágermemoár.
Éljen a Scolar kiadó Tanúságtevők sorozata – már csak egy névmutató kellene a végére.
* http://urbface.com/budapest/a-fovarosi-buntetes-vegreha…
** jellemző példa a németes alaposságra, hogy még Kéthly Anna bejárónőjének a férjét is behurcolták és megkínozták a Fő utcában
[5]
*
Ladányi Tamás (1972-).. Öt kontinens csillagai
Balatonfüred Városért Közalapítvány, [2017].
égbolt / fotóalbum / fotóművészet
Ha belelapozol, minimum a Tatuinon találod magad.
[4/5]
*
Fejes Endre (1923-2015).. Jó estét nyár, jó estét szerelem
Magvető, 1969 [1968]
A legősibb frusztráció, modern, proli környezetben, bravúros dramaturgiával.
(Mellesleg, ha Harsányi Gábor kissé nyugatabbra játssza ezt el, jó pár Oscarral megszőnyegbombázzák a kisregényből készült filmet. De Niro is megemelné a kalapját az alakítása előtt. De hát ő a mi kis saját, éhes prolink volt.)
[4/5]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)