ford. Sipos Áron
Cartaphilus, 2010.
Ez egy olvasónapló lesz, az olvasással párhuzamosan írt bekezdésekkel, ennek azért lesz jelentősége, mert egy tévedésemet nem átírtam, hanem a végén térek rá vissza. (Ha nem tévedek, lehet, hogy nem üt meg ennyire a könyv.)
Először is az elcseszett magyar címről: oldalakon át azt hittem emiatt, hogy egy abortuszát írja meg Fallacci, nem pedig az anyaságát. Miért kell a kib… (önzenzúra) szerkesztőnek/fordítónak egy ilyen félreérthető címet adni, hogy „meg nem született”? Legalább tette volna bele, hogy „még meg nem született”. Nem tudok olaszul, de a vulgo latin tudásom is elég ahhoz, hogy a címbeli nato-t (Littera a un bambino mai nato) születendőnek fordítsam.*
Amúgy olyan könyvecske az, amit a szülőszobák előtti férfiváróban kéne osztogatni, kitenni pultra, sőt, a terhesgondozás alatt a kismamával hazaküldetni az apukának. Már ha van ilyen… Mert Fallaciéknál hamar eltűnt, miután nem kellett a pénze, amit küretre ajánlott fel.
Megnyúlik a lábad, mint ahogy a fák ágai nyúlnak fölfelé, és már a lábadon is kivirágzottak az ujjacskák.
p37.
Egy formálódóban lévő lényről csak egy nő tud ilyen szerelemmel szólni. Még csak egy sejtcsomó, de már becézgeti – ha mi pasik egyszer a jövőben tudnunk majd szülni, a magzatra ebben a korában már bukósisakot fogunk ráképzelni, vagy kaput rajzolunk a sörhasszerű hasfalunkra, hogy legalább egyérintőzhessen…
(Amúgy mióta csak kézbe vettem pár napja, az a költői kérdés jár a fejemben, kárpótolta-e a férfit [itt rejtett alany: Teremtő, stb. következik] cserébe a nő azon képességéért , hogy szül? Nem az anyaság paralelljét keresem, hiszen az apaság is egész embert kíván, hanem az életet adás képességének van-e hasonlóan nagy adománya a férfinél? Erre régen spontán válasz volt a családfenntartás, lehetett jönni a világot a vállán Atlaszként viselő férfiképpel, de ez már akkor is hamis volt, mára meg már egyrészt férfisovén, de józan ésszel sem igaz. Szóval válaszokat örömmel várok a reci alatt. Ja és a sör kizárólagos élvezése sem kiváltság többé: ott van ellenpéldának @kvzs a moly.hu-ról és mások. Zárójel bezárva.)
Hallod majd eleget: szabadság. Legalább annyira visszaélnek itt ezzel a szóval, mint a szeretettel, – ami, mondtam már – az összes szavunk közt a legmegcsúfoltabb. Találkozni fogsz olyan emberekkel, akik darabokra tépetik magukat a szabadságért, kínokat állnak ki, sőt vállalják a halált is. Remélem te is közöttük leszel. De abban a pillanatban, amikor éppen szenvedsz a szabadságért, rádöbbensz majd, hogy a szabadság nem létezik, legfeljebb csak azért létezett, mert kerested. (…)
p42.
Aztán mesél a kicsinek, meg nőgyógyászhoz rohangál… gondolom a szokásos nyűgök, és örömök: az első rugdosás…
Aztán… mindennek vége.
Elméjét is megviselik a történtek, képzeletben már bíróság elé állítja magát.
A cím mégis helyes, bár akkor meg spolieres.
Ez egy vetélés története volt. „Végül is egy halacskát szerettem.”
Szívszorító.
*aztán megtudtam, hogy a cím helyes, szó szerinti fordítás.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)