In:
Csurka István: Két dráma
M. Fórum, 2011., 2012.
[2 besült pénzszivattyú]
A hatodik koporsó
Még az eredeti megjelenési helyén, a zöld miépes pamfletben olvastam el először, hogy legalább kicsinyt érezzem azt a borzongató fílinget, ami majd a színházi közönségre vár jövőre. (Első megjelenése: Havi Magyar Fórum, 2010. dec. szám; kötetben elsőként: Csurka István: Két dráma, M. Fórum. A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány (!!!), 2011. A moly.hu-n lent a linkeknél pdf-ben online is elérhető.)
"Well", ahogy azt Lloyd George mondta volt, csakis Joker-hez mérhető gonoszsággal és számítóan Versailles-ban... Nos, nem érdemli meg a vihart, amit kavart, nem azért mert esetleg antiszemita (az is, de hol ebben a nóvum a mestertől?!), meg világösszeesküvős (jól pofán is bassza a "világtörténelem hamisítóit", legalábbis szándékában áll), de leginkább azért mert: simán szar.
"A hatodik koporsóban a mi elkövetkező húsz évünk is ott fekszik" - mondta a rendszerváltás egyik leghosszabb utóéletű mondatát a jelenlegi (és a darab írásakor is már - újra - regnáló) kormányfő. Bár Csurka nem volt Orbán "katonája", azért elemelte a metaforát, ez eddig is nem baj, a világirodalom a happolások vásári forgataga, kár, hogy csak ez lett belőle.
Az egész zavaros, csikorog a megmondani vágyástól, persze a maga módján jól meg is mondja a tutit, recseg a Tel Aviv-tengely ezerrel, csuklanak is majd a zsidók világszerte, amíg színpadon a darab! Ahol maga Rothschild vallja meg világösszeesküvős terveit (csak meg ne dobálják majd az őt játszó színészt a Paulay Ede utcában...) Megidézi Benešt meg a béketárgyalások asztaltársaságait, az arccal lefelé elkapart névtelen '56-osokat, nagyszabású akar lenni, szemfelnyitó és hályogletépő, de csak csontkovács marad. Igen, a történelem az sajnos tragikusan kegyetlen, viszont igen kegyelmes azokkal szemben, akik többet vizionálnak bele, ezeknek még a drámáit is szabadon bemutatják olykor. Csak éppen - és ezt nem egy zsidó tudós jegyezte fel! - minden vízióba mártott valóság annyit veszít igazából, amennyi az általa kiszorított vízió súlya.
Csurka mintha borgőzösen lejegyzett volna egy kocsmai hőbörgést (talán így is volt), majd kissé szeánszos jelleggel kipofozta dramatizálta volna (időben ugrálunk 1919, 1945 és 1956 és a 'máma' közt). De még inkább emlékeztetett a Bogár Laci bácsis szeánszokra ámokfutásokra az Echo-tévéből. Szóval nem feltétlenül hígmagyar mindenki, aki majd nem fog felállva tapsolni.
"A színház nem teóriagyár, s főleg nem lócitromillatú politikai porond" - így Dörner György, a darabot (jövőre) előadó színház vezetője. Én azért nem ülnék közel ahhoz a porondhoz.
*
Írószövetségek harca
„..a magyar holokauszt az anyaméhben történik. A szinglik életformájában.”
93.o.
(Csak hogy megadjam a hangot.)
Csupa ismerős téma – napjaink híreiből dolgozott a szerző. Ki ne emlékezne az Írószövetség feldarabolódására a szakállas Döbrentei-beszédet követően? (Kvízkérdés: melyikből van több jelenleg hazánkban: írószövetségből vagy titkosszolgálatból?!) Vízválasztónak pedig egyre többször kerül elő a Horthy-kor, szinte tökéletes lakmusz elválasztani a libsit és a nácit. (Meg azt a kevés normálist...)
Konferenciát szerveznek a Horthy-kor megítéléséről a magyar írószövetségek: a PISZ (Plebejus Írók Szövetsége) és a liberálisok, a Szenátor Írók Szövetsége... A darab ennek a vitának a megszervezése körül forog - a konklúzió, spoiler nélkül: a témát úgyis 'lenyúlnák odaát', így jobb, ha meg sem rendezik...
Némi felvezetés után (a szekértáborok küldöttei egy kocsmában találkoznak – illetve mégsem, mert a liberális főember éppen késik egy gyors numera miatt), az újabb jelenetben a „nemzetiek” ülésére csöppenünk be, ezerrel megy az „itthon is kisebbségben vagyunkozás”. Fura módon némi öniróniát is felmutat Csurka: a népi nótákat beborozva gajdoló tagokat elvezetik. Ezzel persze aligha magára utal az író, van ellenben egy pár erősen konkrét utalás L. Simon Lászlóra: aki itt alighanem a PISZ alelnöke (testes, szőlőbirtokos) és éppen egy 'libsi' szeretővel gyanúsítják meg... (Mondjuk a kora nem stimmel, itt idősebb a karakter, de az is rá utal, hogy nehéz középen maradnia: bármilyen apró gesztust is tesz kifelé ebből a táborból, az menthetetlenül liberálissá teszi őt a szemükben... és fordítva. Nem ezzel birkózik L.S.L. ma is? Ami ebben érdekes: mit akart ebből kihozni Csurka? De a darab érdekében remélem, hogy csak hallucináltam az egyezést.)
Ebben most nincs felvállalt zsidózás, csak egy szolid Shalom!-ozás koccintás helyett a nyitó színben – aztán már csak mint világuralomra törő és a magyar hazát elnyomorítani újra készülő 'libsi' tábor kerül folyton szóba... melynek magja persze a „kahal”. Szóval sunyin azért akad.
Ebben a darabban is felbukkan ama bizonyos Hatodik Koporsó Apródja – Csurka trilógiát tervezett vele, nem tudom, elkészült-e a befejező darab. Szerepel továbbá Kun Béla, legalábbis egy dokumentumfilmen (az 1919 utáni Krím-beli vérengzés részleteivel).
„Alelnök: ...Mit kap az ifjúság? Liberalizmust, a liberális fővonalat. (…) A kormány felül, szájjal elszámoltat és keménykedik, alul meg liberalizmust riszál.”
Kábé ennyire, nem többre fut ki a vége: ha nem lesz elég jobbos a kétharmad, elsöprik. Ahogy persze a vén, kéjenc elaggott „szenátorokat” is. 'Kunfi Zsuzsa', a titkolt szerető az Alelnök („szexuális kombájnja”) keblére borul, függöny. Ha esetleg a trilógia befejező része még a Gyűrűk uránál is nagyobb szabású lesz, őszintén, akkor sem érdekel.
(update: Tóta W. is megmondta, hvg.hu)
Csurka István (1934-2012)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)