Pintér Bence - Pintér Máté: A szivarhajó utolsó útja - fejezetek a Duna-menti Köztársaság történetéből
Agave Kv., 2012.
magyar / kortárs / történelmi- és ifjúsági (?) regény
[3 icce bajor vinkó]
"...az olvasó nem kíváncsi arra, kinek mennyire sűrű a pofaszakálla"
czikornyai és patza.blogspot.hu
Alexander Bach könyökvédős hivatalnok maradhatott, nem lett rá szükség, mert győzött ’48 tavasza, nem csak nálunk: Bécsbe is exportáltuk a forradalmat és némi utóvédharcok árán de megvalósult Kossuth utópiája, a Dunai Konföderáció, egy államszövetség a Fekete-erdőtől a Fekete tengerig: Bajorországtól Havasalföldig, Lengyelországtól Szerbiáig, egy terítékre kerülhetett végre a bajor sör a szerb ajvárral.
Az öreg Kossuth nem Torinóban remetéskedik, hanem Karlsbadban héderezik, utópiájából alkotmány lesz, és helyette Ferencjóska él emigrációban, és Petőfitől van az új himnusz (akinek a sírja persze idehaza van) és Egyiptom a magyar gyarmat! (Mivan?!) Nem tökéletes még minden, pl. hogy a Balkánon a maffia őrzi a határokat, nem az állambácsi, és hogy nacionalista, anarchista szeparatisták zavarognak, de hát erre tartjuk Kossuth Csabáékat (igen! az unoka!), aki James Bondot játszik seregnyi csinos, csalfa kémnő forgatagában és persze világot ment, legalábbis Konföderációt (Európa nagyhatalmát, melynek csak az árnyékában napozhat Francföld és Germánia, ó Hoitsy Pál, ha megérted vón' ezt!)
Csakhogy.
Na és, kérdezem magamtól, a felvázol skiccek mögött nincs semmi, csak fantáziátlan, talán humorosnak szánt történelmi analógiák, pl. Csokonay cigaretta (hogy miért y-os a márkanév, azon szerzők – önironikusan? – maguk is eltörpöngenek egy zárójelben – ez jött le nektek a posztmodernből, ifjú padavanok, avagy mivan?!), vagy ott van a végén 'Batthyány Luis' miniszterelnök Teleki Páléhoz erősen hasonlító öngyilkossága, mivan?! Telis-tele a regény topis toposzokkal a legrosszabb Verne- és kémregényekből. Untam és csak azon göcögtem, hogy van képe két huszonévesnek egy (talán - és az ő érdekükben remélem) tinikorukban írt összegányolt kalandregénnyel bekopogtatni egy komoly kiadóhoz – ahol pedig ki merik adni ezt a khm, zsengét.
Verne mellett James Bondhoz hasonlítja a regényt a fülszöveg, némi joggal, mert a dramaturgia kimerül abban, hogy a szupernő(k) által mindig megsegített szuperhősünk mindig megmenekül, és amilyen gonosz a Főgonosz, oly kudarcos is olyankor, amikor #Csaba királyfi# Kossuth Csaba életére tör. Voldemortunk jelen esetben egy sokáig titokzatos, másik szerepében persze már korábban is színre lépő anarchista, egy elegáns, sétapálcás úr, akinek nem is derülnek ki igazi szándékai, csak káoszt kíván szítani ebben a derék utópikus államban. Gonosznak is pedáns, ez lesz a veszte, míg hősünk folyton improvizál - akárcsak íróink, akik elmondásuk szerint jól szórakoztak írás közben, pedig mi olvasók sokkal jobban jártunk volna, ha műalkotás közben nem a csapongó ficsúrra, hanem gonosz hősükre jellemző pedantériával járnak el.
Gyermeteg, fantáziátlan, ami azért nem semmi, alternatív történetírásról lévén szó. Műfajilag meg ne utasítgassák vissza a szerzők az ifjúsági regény jelzőt, mert még nekik is uncsi és zavaros lesz, és ne nagyképűsködjenek (könyves.blog.hu-interjú), hogy csak a felkapott Csányi Sándor ne játssza majd a főszerepet, ha egyszer valami kóbor producer elé kerülne a kötet, mert ez bizony éppen az ő zsánerének és színészi képességének – és a fiatal szerzőpáros művéhez illő és való.
Pintér Máté András és Pintér Bence az origo.hu-s interjúban
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)