Mintha Krúdy és Bohumil összeölelkezve végigtántorogták vón' a régi, szénporos és beszáradt sörhabos Ferencvárost, fejük felett a sörszínű nappal – vagy bensőjükben a napfényízű sörrel? már keverem, mint ahogy a szerző is keveri a műfajokat, a tárcát és a novellát, ami sosem baj, de túl szétesős lett a könyv, túlságosan meglátszik rajta, hogy részleteiben született különféle lapok hasábjain.
A gyönyörű illusztrációknak gyakran semmi köze a szöveghez (illuminált illusztrációk), de ez se baj, erre a könyvre nem lehet haragudni, ajándék minden oldala, mint mikor egy árnyékos szegletben ülve egyszer csak föléd hajlik a napsütés, majd ugyanilyen váratlanul továbbvonul.
Kedvenc a végén az Állag: állagfelmérők jönnek hozzá: fotóznak, nézgelődnek, leírják. Szép munka, gondolja, aztán rájön, hisz' ő is ezt csinálja: "Azt írom, amit látok".
[4]
Egy másik „Hommage” a szerző Facebook oldaláról:
*
Agatha Christie: Az alibi
[Ordeal by innocence, 1958] ford. Katona Ágnes
Európa : Népszabadság Zrt. - Alexandra, 2011, 1994.
2 év után újraolvasva (és – szerencsére – tök elfelejtve mindent):
A legvégéig nem jöttem rá, hiába írják itt többen,. hogy folyton az arcunkba tolja a jeleket az írónő… sőt, mindenkire gyanakodtam, olyan mértékben, utólag belepirulok. szóval béna voltam, de azért hadd jegyezzem meg, hogy lélektanilag aligha reális a megoldás, ennyi évtized után egy kóbor kalandért nem gyilkol senki, pláne azt akit szeretünk. Pláne, hogy Agatha ennyire otthon van a lélekbúvárlatban.
update (újra-újraolvasás) után:
Egy árulkodó részlet:
"– Maga újságíró, ugye? – Nem, nem, szó sincs róla. Hester gyanakodva nézte, mintha egy szavát sem hinné. – Akkor mit akar?
A lány mögött, a hallban Calgary észrevett egy másik arcot. Lapos, csúnyácska arc volt. Ha le kell írnia, azt mondta volna rá, hogy olyan, mint a palacsinta; középkorú női arc, fölötte őszes szőke konty. Úgy derengett a háttérben, mint valami éber sárkány feje."
(2. fejezet)
Summa summárum - vigyázat, némi spoiler! Ez Lady Agatha egyetlen skandináv krimije! :)
[4,5]
*
[Hercule Poirot's Christmas, 1938] ford. Gálvölgyi Judit (első magyar kiadások: Valaki csenget…, Palladis Kiadó Pengős regények sorozat, ford. Kosáryné Réz Lola,1939. ill. Magvető, 1975. Ford. Csanády Katalin)
Európa, 2012.
Ördögi! már ahogy megint megvezet a nagyságos asszony, noha ezt az alapötletet (jelen kötetünk 1938-as, ugye)
És azok a bajszok iránti látványos vonzódások Poirot-nál! már azt hittem Lady Agatha feltárja a kis belga látens homoszexuális hajlamait – persze szó sincs róla! És az a rengeteg a kavarás, amivel elvonja a figyelmemet!
Persze egyáltalán nem tökéletes mű, kisebbik bajom vele, hogy a bűntény kivitelezése túlbonyolított, akarom mondani, talán kivitelezhetetlen a valóságban, másrészt pedig, amilyen agyafúrtságról tesz tanúbizonyságot a gyilkos, annyira meggondolatlan és valójában felesleges(en veszélyes) volt a második gyilkosság(i kísérlet).
Agatha az a nő, aki miatt a legtöbbször és legtovább marad fenn éjjelente az embernek fia…. :P
*
[In the midst of death, 1976] ford. Pék Zoltán
Agave Kv., 2005. (2. Scudder-kötet)
Ebben látjuk talán a legrészegesebbnek Mr.Scuddert (helyesebben: ébredéstől ájulatig issza a kávés börbönjét, és ha már sok a jóból, hát lesétálja. Nem egy patetikus hobó, inkább egy szófukar, peripatetikus kopó (bocccs!), gátlások nélkül: „skrupulusokkal” sem kell belgyógyászhoz mennie, bármikor benne van egy szerényebb korrupcióban és ha úgy adódik, simán elcsábítja megbízója nejét, de már megrendíti egy kurva halála is (bár nem mutatja ki). És persze mindig leadja feketén szerzett jövedelme tizedét (éérted? tizedét! :) ) a legközelebbi templomnak… ('A katolikusok vannak nyitva legtovább.')
Remek szórakozás, ha kriminek ez most nem is volt annyira figyelemre méltó.
(Már túl vagyok sok Scudder-történeten, de eddig valahogy apró, bár zömök termetűnek képzeltem el, erre most figyelek fel rá: 180 cm magas, jah kérem, így már érthetőbbek a kandúr kalandok)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)