Kelemen Anna: Harminc nap a nép szolgálatában. Így szexel a magyar elit
Ulpius-ház, 2014
"Mr. Szépfiú elővette a farkát, és senkitől sem zavartatva magát, a számba tolta. Jól ismertem már a legnemesebb szervét, addig soha nem találtam benne hibát, ez a húzása azonban alaposan meglepett. Ki gondolta volna, hogy ez a gátlásos nyuszi ilyet tesz, pláne a cimborái előtt. Az arcára egy szempillantás alatt kiült a büszkeség, elégedetten mosolygott a haverokra.
Nesztek, kisfiúkák, így kell ezt!, gondolhatta.
Az ifjoncok pedig ott ültek sorban egymás mellett a székeken, és nézték, ahogy a mester oktatja a szexet. Megjegyzem, örülhet, hogy én voltam a partnere, így talán tényleg tanultak valami újat a többiek. A farka nem lehetett nekik újdonság, gondolom, a meccsek után eleget zuhanyoztak már együtt."
(első fejezet >>>)
Kelemen Kanna szellemírója (relatíve) elég magasra tette a lécet. Nem csak azért gondolom úgy, hogy más írta helyette a "memoárját", mert a jó kurva teli szájjal nem beszél (ő írja: néha már kiakad az állkapcsa), de azért is, mert eleinte pár kerek mondat, sőt még (egy) frappáns jelzős szerkezet is szembejön a szövegben. Aztán alighanem szólt a kiadó, hogy tündérkém, vegyél vissza, így még mi sem beszélünk, nemhogy Annácska... így aztán az első fejezetek után már tényleg - az állítólagos sportolósztárok hasfalát idéző - szálkás szövegeket kapunk, még az is lehetséges, pár bekezdést ő maga fogalmaz meg - már ha épp nincs tele a szája valami mással
(Csinálhatnék szubjektív szófelhőt, de minek, csak magányosan de annál nagyobb méretben ott virítana középen a szoptam szó. - Mégis lett szófelhő: Lásd a poszt végén)
A szétvarrt arcú (hogy lejjebb most ne is menjünk) Annácska bizony még a tőmondatba is belezavarodik (elég egy egyszer hallani bármely tévés produkcióját, pedig olyankor még a kokain is szabadjára ereszti a nyelvét), ez a "könyv" a műfaj szabályai szerint felszínes, néhol egyenesen zavaros, vagyis egy kellően primitív lektűr.
Az összeszokott páros
(life.hu)
Az alcím valamiféle leleplezéseket ígér, ebből semmi nem lesz, bár aki nálam jobban otthon van a bulvármédiában, az talán könnyebben megfejti a bizonyos v.i.p. baszógépek kilétét. Kapunk még: hosszas motyogást a kokainozásról (hogy milliók tűntek el az orrában) és a futószalagon érkező és névtelen szeretők hosszú soráról. Egy kérdés merül még fel az olvasóban: az őt megjárt faszok vagy az orrában eltűnt kokócsíkok érnének el előbb a Holdig?
Egyszer azért fel is nevettem, és el kell mondanom, akadt benne egy drámai részlet is: Anna Kanna éppen az 'egy menet egy százas' kurvázós időszakát éli, amikor egy címre kimenve egy szerencsétlen vidéki fiúnál rájön az előhagyott banki papírokból, a fiú bankkölcsönt vesz fel, hogy befizethesse magát Annánál egy menetre... Akár igaz, akár kitalált sztori, akár még Parti-Nagyhoz méltó történet is lehetne az eset.
Hasonlóképpen Parti Nagy, sőt egy magyar Zola tollhegyére való a szerencsétlenedő vidéki húskereskedő esete is, aki a éppen csak nem alommal szórja fel a lakását, még ennél is jobbat talált ki Kelemen néger írója - bár mivel a valóság a legjobb írót is übereli, lehet valóság is: a fickó szőnyeg helyett műfűvel terítette be a nappaliját.
„Nagyokat szuszogva próbálta belém gyömöszölni a félkész farkát, de nem járt sok sikerrel. Közben unalmamban a műfüvet néztem magam alatt, és azon járt az agyam, milyen jó lesz otthon.”
a kötet szókészlete szubjektív szófelhő
"Nekem nincs vesztenivalóm!" - írja a fülszövegben is. Ha csak sejtené szegényke, mennyire igaza van, legalább ebben.
(1980-)
További szakirodalom:
Havas Henrik (1949-): Méhkirálynő - K. A. története
I.A.T. K., 2007.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)