Kossuth, 2018.
Soha ilyen hatékony propagandagépezetet, mint Mátyásét! Bő félezer év telt el és a derék nép körében – nem kis részben a még mindig használt, bár lassan kifutó tankönyveknek hála – még mindig az a kép él róla, amit a király akaratára az idecsődített reneszánsz tollforgatók, a korabeli habonyárpi: Bonfini és kollégái elhintettek róla. (Hol lesz a Habony Művek munkássága 5-600 év múlva? hol lesznek a mai Corvinák, a stadionok akkorra?)
Aztán a legendárium kapott még egy vajszínű 'nyalatot is a népmesékben, a következő nemzedékek idején, amikorra még rosszabb lett a helyzet: a Jagelló Zrt. ugyanúgy beszedette Mátyás hatalmas adóit, cserébe legalább nem csináltak érte semmit (már akkor sem vitték el a szemetet, másról nem is beszélve, hosszú a lista, mit nem csinált az állam, ebben végre hasonlítunk) – ill. már pechesebbek is voltak, az új korszak török invázióit már Mátyás sem tudta volna megállítani).
És ebben a mátyási magánmitológiában (magyar hangja Helyey László, nyugodjon békében) minél előkelőbb helyen állt egy-egy neki tulajdonított jellemvonás az érdemek rangsorában, nos, annál inkább nem igaz. Első számú jelzője mindjárt a híres igazságos, ugye. Hát ezért jó, hogy a friss kutatásokat szintetizálva ún. népszerűsítő történelmi kiadványokban (mint ez) végeznek néha egy kis mítoszrombolást: ugyanis Mátyásnál kekecebb uralkodót nehéz említeni (lásd mostantól a hülyenevűek listáját: Bluetooth Harald, Földnélküli János, Kekec Mátyás stb.) – persze nagy stratéga volt – ez már kamaszkorában kiderült, mikor trónra került nagybácsija segedelmével –, de ugyanennyire hangulatember is, ami ugye nem szerepel a hr-esek listáján egy királyi pozíció betöltésekor, elég életveszélyes jellemvonás, mármint az udvari személyzetre nézve, az még a töredékes forrásokból is kinyomozható, hogy nem egyszer volt súlyosan igazságtalan saját híveivel szemben is – és az efféle dolgok akkoriban ritkán jelentették a korai nyugdíjazást, annál inkább a fő- és vagyonvesztést, vagyis még a családdal is kiszúrtál, ha beszóltál a királynak.
Na persze Mátyás egy zseni is volt, annyi nyűg közepette birodalmat épített ("Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára"), de hatalmas áldozatok árán (nem csak Bécs nyögte, sokkal inkább a magy. kir. jobbágy), és sajnos csak elodáznia sikerült a ránk váró történelmi kataklizmát, a török megszállást. (Amelyből majd Trianon is kicsírázik, de ezt még a legfurmányosabb bolgárkertészek sem láthatták előre, csak olyan történészek utólag, mint pl. Szakály Ferenc.)
Szóval, a könyv, ami inkább album csak, remek, és nem hiba, hanem a sorozat sajátossága, hogy csupán szűkszavúan (de nagyon precízen, nem véletlenül, szerzőnk élvonalbeli "hunyadiológus") mesél e fontos korszakról és annak névadójáról.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)